Mentsük meg a gótikus, berhidai Szent Kereszt-templomot!
– Ez a kis épület sokat tudna mondani országgyűlésről, testvéri viszályról, török felégetésről, hitváltozásról, magyar győzelmekről, akár török, akár német felett. Kirablást, nyomort tudna elmondani, de tudna beszélni kemény magyar hazaszeretetről is. Beszélj hát, berhidai kis-templom!
– Láttam népünket – meséli a templom – felemelkedésében, elbukásában, küzdelemben, elveszettségben, de láttam törekvésben, akarata teljében, újabb felemelkedésben is. Engem a berhidai országgyűlés már itt talált.
– Az akkori nemzetségfők itt vonultak fel előttem. Tornyom belenézett ebbe az országgyűlésbe. Ismertem a környék urait, Podmaniczky szerepét, Móré rablásait, melyeket itt követett el a mellettem vezető utakon, az akkoriban teljesen kifosztott, elesett népen.
– A török elnéző volt velem, épségben átéltem ezeket az időket. Itt álltam, amikor a várzsonyi hős kapitány elesett a török elleni küzdelemben, falaim közelében.
– A Vörös bég csapatait itt verték tönkre Telekessy, Rátkay, Petri és Kálosy kapitányok, és más hősök a szomszédos dombokon.
– Mindent láttam, ami ezen a környéken történt. Itt vonult el közeli táborhelyére Rákóczi serege. Többször elvágtatott előttem Balogh Ádám kuruc lovascsapata. Takartam menekülő kurucokat, bujdosó honvédeknek adtak menedéket viharálló falaim hosszú időkön át.
– Századunkban is sok bujdosó embernek nyújtottam menhelyet. Több gazdám is volt már. Voltam két egyháznak is képviselője. Éreztem az első világháború hatását környezetemen, de nagyon sokat tudnék beszélni a másodiknak utolsó felvonásairól is.
– Érintetlenül megmaradtam, azaz külsőmet a múlt század végén helyesen, de másfél évtizede stílszerűtlenül tatarozták.
– Most úgy vagyok, hogy nem akarok ráismerni saját tornyomra. Ruhám átázik, érzem testemen az esőt, a fagyot!
A templom.
Fotó: Simon Gyula
A petíció aláírható ezen a webes felületen:
https://www.facebook.com/groups/270241509987506/