Új igazgató a KDRFÜ élén
– A váltást elsõsorban az indokolta – tette hozzá a KDRFT elnöke – hogy a 2009-2010-es idõszakban egészen más jellegû feladatoknak kell megfelelnie a Regionális Fejlesztési Ügynökségnek, mint ez idáig.
– Mostantól olyan feladatok kerülnek elõtérbe, mint a végrehajtás ellenõrzése, a szerzõdéskötések felgyorsítása, a pénzek kifizetése; egy sokkal gyorsabb, operatívabb idõszak következik, amelyben nagy szükség van az új ügyvezetõ eddigi tapasztalataira. Matisz János korábban olyan területen dolgozott a Váti Kht. operatív igazgatójaként, ahol rendszeresen közremûködõ szervezeti hálózatok felépítésével, munkájuk ellenõrzésével, segítésével foglalkozott – hangsúlyozta Pál Béla.
Eddig a rövid újsághír, s mivel lapunk a Kö-zép-dunántúli Régió magazinja, természetesen azonnal felhívtuk az új igazgatót, hogy személyesen is megismerkedhessünk vele, illetve bemutathassuk olvasóinknak. Matisz Jánossal a KDRFÜ székesfehérvári székházában beszélgettünk.
– Kezdjük egy rövid önéletrajzzal!
– Sárospatakon születtem 1973-ban. Az általános iskola után elõbb közgazdasági szakközépiskolát, majd Gyöngyösön az agrárfõiskolát végeztem el. Ezt követõen a Gödöllõi Agráregyetemen szereztem EU-s agrárközgazdászi diplomát. Kétszer nõsültem; az elsõ házasságomból egy, a másodikból pedig – az éppen a napokban született kislányommal együtt – két gyermekem van. Budapesten élek, így naponta ingázok Székesfehérvárra. Nagyon tetszik a régió, hiszen nagy gasztro- és borrajongónak (önmagamat képeztem okleveles sommelier-vé) tartom magam, ehhez pedig kiváló adottságokkal rendelkezik Közép-Dunántúl. Szabadidõmben az aktív családi programokat favorizálom: utazunk, vitorlázunk, hegyet mászunk, vagy bicajozunk a Mátrában.
– Az ezredfordulótól dolgozom, korábban fõként közremûködõ szervezeteket vezettem, olyan hazai és uniós programok zárásában vettem részt, mint a Phare Orpheus, vagy az NFT I. 2005-tõl a VÁTI Kht. ROP-igazgatójaként közremûködtem az ÚMFT Elektronikus Közigazgatás Operatív Programjának, az Államreform Operatív Programjának, valamint Regionális Programjainak végrehajtásában. Itt közelebbrõl megismerkedhettem az összes, a régiókban futó konstrukcióval. Mindezen tapasztalataimmal igyekszem majd segíteni az ügynökség munkáját és ennek megfelelõen fõként a Közremûködõ Szervezet feladataira koncentrálni, megtartva mindazon értékeket, melyeket a társaság eddig megszerzett és kiépített magában.
– Milyen kihívásokat lát az új munkakörében?
– Azért pályáztam, mert úgy gondoltam, hogy az ügynökségen belül az eddigieknél szélesebb spektrumban mozoghatok, és ebben ki szeretném próbálni magamat. Úgy látom, hogy az uniós pénzek kifizetésében nagyon lemaradtunk, eddig csak minimális elõlegek átutalása történt meg. Ennek az az oka, hogy a fejlesztési ügynökségek munkatársainak eddig még nem kellett ilyen bonyolult, nehezen tervezhetõ feladatot végezniük. Mivel korábban én ebben is gyakorlatot szereztem, a szükséges rutint oda tudom tenni annak érdekében, hogy felgyorsuljanak a folyamatok. Sok olyan döntési helyzet adódik, amikor az egyes projektek megvalósítása sokszor az ügynökség munkatársainak gyors, alapos, szakmai és szabályszerû döntésén múlik. Ezek összehangolása csak közös játéksza-bályok felállításával lehetséges. Fokozott figyelmet igényel ez a tevékenység, hiszen egy túlbürokratizált rendszerrel, folyamattal van dolguk, és sajnos ehhez kell igazítani a munkakultúránkat is. Projektszemléletet szeretnék meghonosítani, hiszen valójában maga a közremûködõ szervezet is egy projektként fogható fel. Fiatal, lelkes csapatot sikerült a kollégákban megismernem, akiknek mentorálását is fontos feladatomnak érzem.
– Milyen szervezeti változásokat hajtott végre eddig?
– Dr. Fodor András személyében új operatív irányítót neveztem ki, míg a korábbi igazgató, Kovács Tamás a hazai projektek tervezésével és lebonyolításával, a tanácsadással és a hálózat mûködtetésével foglalkozik, ezekhez kell ugyanis a legnagyobb helyismeret. Nyáron nem a nagy változtatásokra kell törekednünk, hanem be kell hozni az eddig keletkezett lemaradásokat. A megfeszített munka alatt ki fog derülni õszre, hogy milyen szervezeti felállásra van szükség.
– Mit sikerült ebben a szûk egy hónapban megvalósítani?
– Gõzerõvel dolgoztunk, és ötven szerzõdés került aláírásra. Már csak azokra a pályázatokra vár ugyanez, ahol még nem született meg a végleges döntés. A lemaradás behozására azért is van szükség, mert az õszre újabb nagy pályázati „bumm” várható, amely újabb feladatokat jelent az ügynökség számára.
Veér Károly