Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik.”
Az osztályellenség
Dr. Kálmán Attila – kisebb megszakításokkal – hetven éve él Tatán, ahogy fogalmaz: ismer minden fát, házat, kerékvetõ követ. Õsei közt büszkén említ kocsi parasztokat, lelkipásztort, orvost, tanárt, fõszolgabírót, sõt fõispánt is. Ezzel a „pedigrével” nem csoda, hogy az ötvenes években „osztályellenségként” tartották számon, és bár többnyire kitûnõ tanuló volt, csak nagy kerülõkkel szerezhetett diplomát, ebbõl három is van a fiókjában. Matematikából doktorált, sõt letette a kandidátusi vizsgát is, és elfogadták a dolgozatát (Nemeuklideszi geometriák ele-mei címmel), ám a nyelvvizsgát betegsége miatt nem sikerült idõben megszereznie, így csak vendégelõadó lehetett az egyetemen, nem professzor.
Pályafutása elsõ szakaszában Dányon, Kistarcsán, Budapesten és Tatán tanított. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartja, hiszen 1952-ben nem tanulhatott az Eötvös Gimnáziumban, ám végül 21 évig itt lehetett tanár. A rendszerváltás elõtti évtizedekben nem tartották politikailag megbízhatónak, folyamatosan megfigyelték, elutasították útlevélkérelmeit, elvették osztályfõnöki megbízását. Viccesen mesélte, hogy még életének fontos állomásai (október 22-én született, 1956-ban érettségizett) is olyan dátumokhoz kötõdnek, amelyek szálkák voltak a kádári rendszer döntéshozóinak szemében. Helyzetét egy súlyos betegség is nehezítette, 1982-ben öklömnyi rákos daganatot távolítottak el a szervezetébõl az egyik veséjével együtt. Ennek 27 éve, és azóta nem jelentkezett nála a halálos kór.
A politikus
Az 1989-90-es rendszerváltozás alapvetõ változást hozott az életében. A tatai MDF egyik alapítójaként (74-es számú a tagkönyve, ott volt Lakiteleken is) felkérték, hogy vállalja az országgyûlési képviselõséget, amit rövid hezitálás után elfogadott. Az elsõ ciklusban volt Tata és 20 környékbeli település képvi-selõje, emellett 1991 tavaszától 1994 nyaráig államtitkárként dolgozott a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumban. Amikor Andrásfalvy Bertalan felkérte erre a munkára, kapásból nemet mondott, mert egész emberként akart körzetének képviselõje lenni, ráadásul 90-tõl a Dunántúli Református Egyházkerület fõgondnokává választották. Hogy mégis államtitkár lett, arról a felesége tehet, aki általában ellenezte közéleti szerepvállalásait, ám most azt mondta: Ez az egy dolog van, amihez igazán értesz, ez neked való! Így aztán vállalta a megbízást, egészen a ciklus végéig végezte az egyáltalán nem könnyû munkát. Szerencsésnek tartja magát, mert a két minisztert, akik a fõnökei voltak (Andrásfalvy Bertalan és Mádl Ferenc) egyaránt hatalmas mûveltségû, rendkívül korrekt, jó embereknek ismerte meg.
Az igazgató
1994-ben, az MDF választási veresége után két ötéves ciklusban a Pápai Református Gimnázium igazgatója volt, emellett ismét az egyházkerület fõgondnokaként tevékenykedett, sõt 1997-ben 6 évre megválasztották a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökévé is. Egész életét, munkásságát áthatja a vallás, a hit, amely pedagógiai szemléletét is meghatározza. Szerinte a diákokat meg kell tanítani a logikus gondolkodásra, hogy ne lehessen manipulálni õket, fejleszteni kell a jellemüket, tartást, kitartást adni nekik. Formálni kell az ízlésüket, hogy meg tudják különböztetni a szépet a rúttól, és fejleszteni a kommunikációs képességüket, hogy másokat megértsenek, és õket is megértsék. Az egyházi iskolák plusz feladata a hitélmény nyújtása, megtapasztalása. Ezt szolgálják az istentiszteletek, a reggeli közös áhítatok, ahol a Sellye professzortól tanultak alapján közös fedél alatt van mindenki az iskolából naponta 10 perc erejéig. A közös éneklést, imádkozást hatalmas közösségformáló erõnek tartja.
2004-ben az akkor 66 éves tanárember újabb kihívásra lelt, felkérték a tatai református gimnázium megszervezésére, vezetésére. A Kossuth téri épület helyén 1608-ban szintén református intézmény állt, így a város iskolái közül talán az volt a legrégebbi. Az elsõ diákokat 2005 szeptemberében köszönthették, akik az idén érettségiztek. Eközben megújult az épület, tornacsarnokot terveznek, kiállítások váltják egymást a folyosókon. Dr. Kálmán Attila még egy évet szeretne tevékenykedni az iskola élén:
– A négy év alatt mindent végigcsináltunk egyszer, egészen a ballagásig. Az iskola ta-nárainak zömét régrõl ismerem, tûzbe teszem értük a kezemet. Jó a légkör, a diákok és a tanárok is tisztelettel beszélnek egymással, egymásról. Kialakulóban vannak a hagyományaink, mûködõképes az iskola. Azért vállaltam még egy évre a vezetést, mert kíváncsi vagyok arra, hogy miként mûködik a gimnázium teljes kapacitással, és szeretnék részt venni az utódom felkészítésében.
– Hálás vagyok az Istennek azért, hogy ilyen sok lehetõséget kaptam, és kiváló közösségeknek lehettem a tagja.
Veér Károly