Nem vitás, országosan is kiemelkedõ esemény volt az idén Komárom-Esztergom megye legfiatalabb városának, Ácsnak a központi ünnepsége március 15-én. Kossuth Lajos szobrának avatóján gyûlhetett össze a település apraja-nagyja a dekoratív díszkõ burkolatba öltöztetett emlékparkban.

Nos, az idei március tizenötödikei ünnepség egyben biztosan az 1848-as forradalmi napot idézte. Nevezetesen azt, hogy ezúttal is, miként 161 évvel ezelõtt, szakadt az esõ. Ez azonban korántsem vette kedvét, kitartását a Komárom-Esztergom megyei város lelkes lakóinak, az ünneplõ közönségnek. Esernyõerdõvel védekezõ helybeliek százai állták és nézték végig a nagy eseményt: hulljon le végre a lepel Kossuth Lajos bronzszobráról!
A résztvevõk között közéleti szereplõk ismerõs arcait is felfedezhette a szemlélõdõ. Ott volt Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke, Zatykó János komáromi polgármester, országgyûlési képviselõ, dr. Völner Pál, a me-gyei közgyûlés elnöke.
Az ünnepi beszédet az egyik házigazda, Csöbönyei Imre polgármester tartotta, amelyet a helyi Gárdonyi-iskola diákjainak ünnepi mûsora követett.
A másik fõszervezõ, az ácsi Kossuth Lajos Asztaltársaság nevében Nagy Irén elnök köszöntötte az ünneplõket. Annak az asztaltársaságnak, amelynek  oroszlánrésze volt abban, hogy „Kossuth apánk” ércszobra a térre kerülhetett Nagy Benedek móri szobrászmûvész alkotásaként. Meg kell azonban mondani: a szándékuk csak úgy válhatott valósággá, hogy a város polgárai magukénak érezték az ötletet, sõt a közadakozás rövidesen egymillió forintot eredményezett. Az elnök asszony hangsúlyozta: négy esztendõ munkája, továbbá példátlan összefogás tették lehetõvé, hogy ezen a vasárnap délelõttön elérkezhetett az avatás felejthetetlen pillanata.
Szili Katalin beszédében egyedülállónak nevezte az ácsiak cselekedetét. Az, hogy ilyen nagyságú bronzszobrot állítsanak egy településen, manapság egyedülálló dolog. A házelnök asszony hangsúlyozta: a Kossuth-kultusz megkérdõjelezhetetlen. Nevéhez olyan történelmi események fûzõdnek, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak hazánk késõbbi históriájában. Az 1848-as forradalom üzenete: a kiváltságosok lemondtak elõjogaikról, átlépték saját árnyékukat ahhoz, hogy Magyarország minden polgára szabad lehessen. Példaként szolgálhat ez a tény ma is.
A Kossuth-nóta elhangzása után hárman léptek a beburkolt alkotás elé: Szili Katalin, Csöbönyei Imre és Nagy Irén. Az egykori magyar kormányzó szobráról lehullott a lepel. Ott magaslott elõttünk a több méter magas alkotás. A megrendelõk nem csalódtak. A szobor olyan, amilyennek – közösen az alkotóval – megálmodták. A bronzalak életerõs, energikus embert formáz. A hazáért mindig tenni kész, államférfit a nemzet szolgálatában, magasba emelt fejfedõvel.
A szobor megáldása és a koszorúk elhelyezése után állófogadás kezdõdött a közeli étteremben. Az ünnepség tehát korántsem ért véget. Nagy Benedek, a szobor alkotója átnyújtotta a szobor kicsinyített mását a helyi Kossuth-társaság képviselõjének. A mûvész emlékplakettokat készített, amelyeket azok vehették át a helybeli cégek, polgárok közül, akik tevékeny szerepet játszottak, segítséget nyújtottak az emlékhely kialakításában, a szobor elkészítésében.
Az pedig már valóban hab volt a tortán, mégpedig szó szerint, amikor a vendéglátók bejelentették: az alkotó ezen a napon kettõs ünnepet tart. Tudniillik Nagy Benedek március 15-én született, mégpedig éppen délelõtt 11 órakor. Abban az órában, amikor az Ácsi emlékparkban megkezdõdött  a szoboravató. A születésnapról az ácsiak sem feledkeztek meg. Sziporkázó szülinapi torta magasodott rövidesen az ünnepelt elõtt.
Odakint közben elállt az esõ. Az ácsi emlékparkban lassan felszáradnak a csillogó cseppek a bronzszobron. Itt egyvalami örök marad. Kossuth kormányzó megemelt kalappal köszönti az emlékezõket, az erre járó kései utódokat.

 M. Tóth Sándor