Bár mára égéstermék-elvezetõ rendszer tisztításáról beszélhetünk, a kéményseprõ a mai napig némi romantikával fûszerezve jelenik meg képzeletünkben. Komárom-Esztergom megye kéményeiért közel húsz éve Boda András, a KOMTÛZ Kft. ügyvezetõ igazgatója felel, akit arról kérdeztünk, milyen idõk járnak most a kéményseprõkre?

Boda András: – A Komárom-Esztergom Me-gyei Kéményseprõ és Tüzeléstechnikai Kft.,
röviden KOMTÛZ kötelezõ megyei feladatot lát el, önkormányzati rendelet sza-bályozza az árainkat. Így nem vagyunk kifejezett versenyhelyzetben, az általunk végzett tevékenység szerény, de biztos megélhetést jelent.( Ez a mai világban  nem semmi.)
Komárom-Esztergom megyében 120 000 kémény és több, mint 78 000 ügyfél tartozik hozzánk. Tizenkilenc éve vagyok a KOMTÛZ Kft. ügyvezetõ igazgatója, s igazi eredménynek azt tartom, hogy ezidõ alatt nem történt a munkatársaim hibája, hanyagsága miatt baleset. A KOMTÛZ-nél mindig is csak az az ember maradhatott meg, aki józan életû, munkájában pontos és felelõsségteljes.

– Ebben a viszonylag kényelmes helyzetben hogyan lehet fejlõdni?
–  A legfontosabb, hogy a lakosság tájékoztatása hatékony legyen, a munkatársaink gyorsan, pontosan érkezzenek a helyszínre. A szolgáltatási háttér javításáért hétfõn 8-20.00 óráig tartó nyújtott ügyfélszolgálattal, bõ-
vülõ gépkocsiparkkal, mobiltelefonokkal és az informatikai háttér fejlesztésével igyekszünk tenni. A folyamatosan és egyre gyorsabban változó technika tõlünk is folyamatos mûszer- és eszközállomány-fejlesztést kíván. Mindennek célja, hogy az ügyfeleink elégedettek legyenek szolgáltatásainkkal, szakértelmünkkel, és továbbra is biztonságosan mûködjön minden, általunk ellenõrzött kémény. A szolgáltatási színvonalon és a mûszerezettségen folyamatosan lehet és kell is javítani.
– A szolgáltatási szint folyamatos emelése természetesen az összes tevékenységünkre vonatkozik: tanácsadás a tüzelõanyag és fûtési rendszerek megválasztásánál, szakvéleményezés kémények felújításával vagy átépítésével kapcsolatban, helyszíni szemlék, vizsgálatok új kémények létesítésénél, illetve a sormunkák során  a kémények és égéstermék-elvezetõk idõszakos (féléves) tisztítása és ellenõrzése, 4 évenkénti mûszaki felülvizsgálata, a tüzelõberendezés ellenõrzése.

– A jelen gazdasági helyzet milyen nehézségeket okoz a KOMTÛZ-nél?
– A válság nem hozott nagy változást a cég életébe, hiszen mi eddig is takarékosan gazdálkodtunk, éppen annyi emberrel dolgoztunk, amennyi feltétlenül szükséges. A gazdasági nehézséget inkább a lassabb díjfizetéseken, az építkezések számának csökkenésén, a növekvõ adminisztrációs terheken vesszük észre. Az emberek is takarékosabban élnek, akinek módja van rá, mindig az olcsóbb tüzelési módot választja – az elmúlt télen például intenzívebb lett a hagyományos tüzelés, a cserépkályha és kandalló a reneszánszát éli.

– Hogyan telt az Ön életében az elmúlt közel húsz év?
– 1990. március 15-én jöttem a KOMTÛZ Kft.-hez dolgozni. Elõtte a bányánál voltam munka- és üzemszervezõ, illetve oktatási fõelõadó. Tizenhárom ott töltött év után a lányaim egyszer csak megkérdezték, hogy „Apa, te mit csináltál eddig?”. Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy változásra van szükségem. Az emberek többsége elõször 20-30 évesen forgatja fel az életét a munkakezdéssel, családalapítással, majd a 40-es azután az 50-es éveik elején változtatnak ismét. Én 39 évesen lettem a KOMTÛZ Kft. vezetõje, majd 51 éves koromban ért utol a privatizáció. Ekkor lehetõséget kaptam – vagy magam vásárolom meg a céget, amelyet addig vezettem, vagy a biztos kilátástalanság. Egyetlen lehetõségem: megvenni a céget és ezzel megvettem az életemet. Ezekben az években 2001 és 2003 között több, az életemet meghatározó változás is történt – elkezdtem rendszeresen futni, amely fizikai karbantartást jelent, és megválasztottak presbiternek, amellyel egy igazán jó református gyülekezethez, közösséghez tartozhatok. Taníthattam óraadókénnt a MÜTF-ön is. Büszke vagyok arra, hogy 51 évesen dinasztiát alapíthattam, hisz azóta a lányaim is  kéményseprõmesterként  itt dolgoznak.  Remélem sikeresen veszik majd át a céget és adják tovább unokáimnak.

Vitkóczi