A Komárom-Esztergom Megyei Agrárkamara elnökével, dr. Marton Lászlóval, valamint Sashalmi Béla titkárral, alelnökkel a szervezet tatai székházában beszélgetünk. A Víziváros központi helyén, az Ady Endre úti irodában olyan aktuális kérdésekre kapjuk a választ, amely a szervezet életét, mûködését mutatja be, egyben némi történeti áttekintés is a kamara múltjáról, megalakulásáról.

– Az elsõ dátumot 1989-re tehetjük, akkor volt az alapítás egyesületi kamara néven, amely egybeesett az egyesületi törvény megjelenésével. A következõ nevezetes évszám 1994, ekkor lépett hatályba a kamarai törvény. Nos, ettõl az idõponttól datálhatjuk mai nevén a Komárom-Esztergom Megyei Agrárkamarát. Az akkori törvény egyébként az 1920-ban megalkotott paragrafusokat is figyelembe vette, ehhez még hozzátették a Nyugat-Európában mûködõ kamarákban szerzett tapasztalatokat.

– Alapvetõ célunk, gondoljuk, mindenki számára nyilvánvaló: a mezõgazdaságban foglalkoztatottak érdekérvényesítését lett volna hivatott szolgálni. Sajnos, a feltételes mód némileg indokolt. Ugyanis a törvény megjelenését követõen bizony sorozatosan módosították, pontosabban nyirbálták a lehetõségeinket.

– A kamarák elhelyezése állami feladat lenne, gyakorlatilag viszont intézményeink központjai bérelt irodák, miként a miénk is. Tegyük hozzá: szerencsére a tatai központ valóban a városcentrumban van, könnyen megközelíthetõ, érkezzen hozzánk a megye bármely részérõl ideutazó tagunk.
– Kanyarodjunk vissza egy kicsit még a kezdetekhez. Az alapításkor minden mezõgazdaságban foglalkoztatott mezõgazdasági szervezet, gazdálkodó automatikusan a tagjaink közé számított. 1999-ben viszont megszüntették a kötelezõ tagságot. Alapításkor mintegy másfél ezer tagunk volt, ez az új törvénnyel 100-ra csökkent. Tegyük hozzá, hogy akkor még így is szûkebb hazánk agrártermelõi potenciáljának hatvan százalékát képviselte a megkarcsúsodott szervezet.

– Változott a világ, változott sok minden hazánkban is. Kevesebb a mezõgazdasági nagyüzem, nõtt a kisgazdaságok száma, de ma már korántsem ritkaság közöttük  4-500 hektáros birtok. Erre lehetõséget adott számukra a privatizáció, no meg az, hogy a gazdák egy része felismerte: nyereségüket nem felélni kell, hanem visszaforgatni eszközállományuk, javaik fejlesztésére. Manapság elmondható, szabad földek már kevésbé találhatók.

– Ami alapvetõ napjaink agráriumában, hogy lényegesen változott a növénytermesztés, valamint állattenyésztés aránya. A rendszerváltozás elõtt az állattenyésztés mintegy negyvenöt százalékban részesedett a termelésbõl, ez mára visszaesett. Jelentõsen csökkent a sertés, szarvasmarha létszáma, de ugyanez a tendencia figyelhetõ meg a  baromfiállomány, illetve a többi állattenyésztési ágazat esetében is.

– Alapnövényeink továbbra is meghatározók a vetésszerkezetben (búza, kukorica, napraforgó). Ezek termesztésében ma is eredményesek vagyunk. A jó minõségi búza  a külpiacon is korlátlan mennyiségben eladható. A takarmányipar igényeit  kukoricából korlátlan mennyiségben ki tudjuk elégíteni., azonban a jövõben fel kell készülni a piac igényeinek célzott- és teljeskörû kielégítésére. A takarmányipar számára ugyanis a magas fehérjetartalmú növény szükséges. A bioetanol gyártására a  magasabb keményítõtartalmú termést keresik. Jelentõs igény van továbbá az egyéb ipari célú alapanyag pl. söriparnak megfelelõ  kukorica elõállítására, de a kukorica számításba jöhet csomagolóanyag gyártásánál is. (Waxi kukorica) Bizony, a mai gazdának oda kell figyelnie arra, mit vet, mit arat, hogy megfeleljen a piac szabta igényeknek, követelményeknek. Mi hát a gazda feladata azon túlmenõen, hogy jó minõségû gabonát termesszen? Figyelnie kell a piac igényeire is, hogy növelje a termésátlagot, és jó minõségû gabonát termesszen. Mindenek elõtt a magas színvonalú agrotechnika alkalmazása és a folyamatos alkalmazkodás a piac igényeihez.

– Erre még gyakorlati példát is tudunk mondani.  Ilyen az úgynevezett aprómag céltermelés a külföld számára, melynek során kihasználjuk a vetõmag termesztésre kiválóan alkalmas agro-ökológiai adottságainkat. Az így elõállított vetõmaghasználati értéke messze meghaladja a Nyugat-Európában elõállított vetõmagvakét. (pl. lucerna, vöröshere, bíborhere, fûfélék) Ez a lehetõség kitörést jelenthet azok számára, akik keresik a lehetõséget a vetésszerkezetük többirányú és hatékonyabb kihasználására, illetve a gyengébb adottságú területekre. Francia, olasz, német belga, holland piacon egyre nagyobb az érdeklõdés a Magyarországon termesztett vetõmagok iránt.

– Kamaránk igen fontosnak tartja hazai álló- és folyóvizeink kezelését és komplex hasznosítását. Javasoljuk az illetékes szerveknek egy új vízhasznosítási stratégia kidolgozását, ami. magába foglalja a Duna hajózhatóságának biztosítását legalább az év háromszáz napján. Fontosnak tartjuk a kikötõk infrastruktúrájának kiépítését, korszerûsítését. A kikötõkben szükség van további tárolóhelyek kiépítésére, a termények minõség szerinti elkülönítésére.  Megyénkben Almásfüzitõn már folyamatban vannak ilyen irányú beruházások.  Nem halogatható az öntözés eddigieknél szélesebb körû kiterjesztése, az ehhez szükséges feltételrendszer megteremtése.

– Megyénkben a komáromi Solum Zrt. szántóterületének nyolcvan százalékát öntözi Duna-vízzel. Termésátlagaik kimagaslóak a legaszályosabb idõben is. Megjegyezzük: országos átlagban sajnos a termõterületnek, csak  mintegy két százaléka öntözött, van mit pótolni.

– Végezetül térjünk át kamaránk mindennapi feladataira. A legfontosabbnak tartjuk, hogy tagságunk legyen. Ez termelõi érdek is. Tudniillik a gazda illetve gazdálkodó szervezet a szavát csak úgy tudja hallatni, ha hozzátartozik egy szervezethez. A kamara súlya jelentõs az érdekérvényesítésben. Ott vagyunk minden megyei és országos szakmai döntéshozó szervezetben. Rendszeres a találkozás, párbeszéd a kormány képviselõivel, a tudományos intézetekkel, egyetemekkel, kutatóintézetekkel. Tagjainknak módja van arra, hogy az osztályokon keresztül elmondják véleményüket, javaslataikat, melyeket  figyelembe veszünk és beépítjük azokat munkatervünkbe.

– 1995-tõl mûködött kamarai állományban a tanácsadói kör. Ez viszont a kötelezõ kamarai tagság megszûnésével visszakerült állami hatáskörbe.  2003-tól datálhatjuk az újabb elõrelépést a tanácsadásban. Ebben az esztendõben újra ismét kialakítottuk a körzeti irodai rendszert, megszerveztük tanácsadói hálózatunkat. Öt fõvel mûködik megyénkben és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv végrehajtásában  segíti a gazdálkodókat. Említsük meg az öt helyszínt is. Bajna, Tata, Nagyigmánd, Oroszlány, valamint Kisbér. Ezekben a helységekben kereshetik fel a gazdálkodók szakembereinket, illetve Õk is megkeresik az ezt igénylõket gazdaságaikban.

– Úgy ítéljük meg, hogy szervezettségében és mûködésében is megerõsödött kamarai rendszer jól szolgálja megyénkben a termelõk érdekeit, minden napi munkáját, egyben hozzájárul ahhoz, hogy megyénk agrártársadalma hatékonyabb és szakszerû munkájával megfeleljen a környezeti és piaci kihívásoknak, nem utolsó sorban pedig az Európai Uniós követelményrendszernek.