Pillanatkép a tatabányai tûzoltóság életébõl

A katasztrófavédelmi szervek helyi képviseletének gerincét hazánkban a városi hivatásos önkormányzati tûzoltóságok adják. Így van ez Komárom-Esztergom megyében is. Kíváncsiak voltunk, milyen munka folyik ezekben a szervezetekben, hogyan telnek tûzoltóink mindennapjai. Janics Csaba tûzoltó alezredes, Tatabánya Város Hivatásos Önkormányzati Tûzoltóságának parancsnoka egy igazi összetartó, jó csapatszellemben mûködõ gárdát mutatott be nekünk.

– Körülbelül egy évtizede, hogy önkormányzati tûzoltóságként mûködnek. Milyenek a tapasztalatok?
– A kormányzati döntés eredeti célja az volt, hogy az önkormányzatok sajátjuknak érezzék ezeket a szervezeteket. A képviselõtestületek számára adva volt a lehetõség, hogy olyan tûzoltóságokat hozzanak létre, amilyet elképzeltek maguknak. Természetesen az állam adta mindehhez az alapfinanszírozást, de az önkormányzatokra volt bízva, milyen színvonalon akarják üzemeltetni a létesítményeket. Azok, akik úgy gondolták, hogy felelõsen, magas színvonalon kell mûködniük a helyi tûzoltóságuknak, azok áldoztak is erre. Azt mondhatom, hogy Tatabánya komolyan vette ezt a kérdést, már az elsõ pillanattól kezdve éreztük ezt a felelõs gondolkodást mind a város, mind pedig a környezõ települések részérõl. Az évek során kialakult egy gyümölcsözõ együttmûködés a város és a tûzoltóság között.

– Mit takar ez az együttmûködés a várossal?
– A tûzoltóság – követve a történelmi hagyományokat – az idõk során a helyi társadalmi-kulturális élet részévé vált. A klasszikus hagyományõrzõ tevékenység mellett olyan városi feladatokba is bekapcsolódott, mint például ünnepnapokon a zászlók kihelyezése, városi rendezvényeken sátor- és színpadépítés, látogatások óvodákban, iskolákban. Ez utóbbinál kettõs célra törekszünk, egyrészt így módunk van megismertetni a kicsikkel a tûzoltóság munkáját, másrészt hisszük, hogy ezzel is hozzájárulunk a felelõs gondolkodásra neveléshez. Az együttmûködésre tehát sok lehetõség adódik – most például a nagyméretû városi karácsonyfák felállítása, feldíszítése –, s ezeket azért is szívesen vállaljuk, mert ez mind-mind alkalmat nyújt a gyakorlásra, és sokkal értelmesebb, mint mondjuk az udvaron mesterséges körülményeket teremtve gyakorlatozni. Ezek a tapasztalatok nagyon fontosak és hasznosak, hiszen egy éles bevetéskor, egy nagyobb balesetnél jól jön ez az ismeret. Szívesen segítünk tehát a városnak bármilyen területen, ami a profilunkba illik, úgy is mondhatnám, hogy egyfajta szimbiózisban élünk. Persze cserébe mi is mindig megkaptunk minden segítséget a várostól, a környezõ településektõl, sõt a nagyobb vállalatokról is. Mondhatom, hogy igazán szép fejlesztéseket hajtottunk végre ennek köszönhetõen az elmúlt évek alatt.

– Milyen jellegûek voltak ezek a fejlesztések?
– A fejlesztésekrõl szólva nagyon fontos rávilágítani, hogy két tényezõ elengedhetetlen volt a végrehajtásukhoz: jó kapcsolat az önkormányzattal, és egy alkalmas parancsnok. Tatabánya nagyon szerencsés volt e tekintetben. A városi tûzoltóság élén ugyanis egy kimagasló képességû, menedzser szemléletû parancsnok állt, s ennek köszönhetõen az országban egyedülálló fejlesztéseket tudtunk végrehajtani külsõ segítség nélkül, a belsõ erõk mozgósításával. Mindezt persze több lépcsõben valósítottuk meg, de úgy hiszem, máig példaértékû, amit ezek a fiúk itt véghez vittek.
– Elsõként egy tornacsarnok épült, ezt követõen pedig a speciális képzések irányába indultak a fejlesztések. Két csoport – az alpin technikai mentõcsapat és a búvár részleg – számára kívántak gyakorlási lehetõségeket kialakítani. A gyakorlati képzéshez elõször egy nyitott medence készült, majd késõbb ez lefedésre került, s korszerû vízforgató rendszerrel is ellátták. A beruházások tehát a búvárok képzését, illetve a tûzoltóink állóképességének fenntartását, javítását szolgálták.
– Az uszodánk egyébként – mivel erre is mutatkozott igény a város részérõl – bizonyos idõszakokban nyitott a nagyközönség felé is, bérleteket lehet vásárolni, s ez a bevétel is hozzájárul a fenntartási költségeinkhez.
– Fontos fejlesztés volt továbbá a gépjármûvek karbantartását szolgáló mûhelyek fejlesztése. Ezeket – mivel forráshiány miatt bezárták – a város átvette a megyei tûzoltóságtól. Saját mûhelyeinket így korszerû számítógépes gépjármû-diagnosztikai rendszerrel szereltük fel, s ma már ezek segítségével meg tudunk felelni a kihívásoknak, folyamatosan tudjuk javítani, mûszaki vizsgára felkészíteni gépjármûállományunkat.

– Nagyon fontos elmondanom azt is, hogy ezeket a fejlesztéseket az összefogásnak köszönhetõen tudtuk csak megvalósítani. Ez a tûzoltó csapat minden kapott 100 forintból 300-at tudott csinálni azzal, hogy a szabadidejének jelentõs részét rááldozva többletmunkát vállalt, mégpedig abban a szakmában, amihez értett, s amiben hasznát tudtuk venni a fejlesztések során. Ezzel nem csak saját örömünkre és fejlõdésünkre jöttek létre ezek az új egységek, de a beruházásokkal az önkormányzati vagyon is jelentõsen gyarapodott.
– Az egymásrautaltság tehát mindkét fél számára hasznos lett. Azt is tudjuk, hogy bizony nem minden tûzoltóságnál ilyen harmonikus ez az együttmûködés az önkormányzattal, de az biztos, hogy csak ajánlani tudom, hogy ha lehet, hát törekedjenek erre.

Cseh Teréz