Csiba Zoltán

– Mi köti Önt Komáromhoz?
– 1976-ban Észak-Komáromban, tehát nem itt, hanem a határ másik felén születtem, s komárominak tartom magam. Értelmiségi szülõk gyermekeként láttam meg a napvilágot, édesapám tanár volt, édesanyám pedig könyvtáros. Két testvérem van, egy nõvérem és egy öcsém.
Középiskoláimat egy mezõgazdasági szakmunkásképzõ intézetben végeztem mint szõlész borász, majd a hároméves inasképzés után leérettségiztem, általános kertész szakon. A kertészet érdekelt mindig, faluról kerültem városba, a gyökereim visszavezetnek a földhöz. El sem tudnám képzelni az életemet a kert, a természet nélkül. Éppen ezért a tanulmányaimat is ezen a területen szerettem volna folytatni. Az élet úgy hozta, hogy egy komoly összefogás eredményeként a Kecskeméti Fõiskola indított egy kertészeti kart Szlovákiában is, ahol magyar nyelven gyakorlatilag díjtanul biztosítottak képzést az ott élõknek. Így kétnyelvû kertészmérnöki diplomát szerezhettem.

– Mi mindennel foglalkozott, mielõtt a Saxum Kft. élére került?
– Gyakorlatilag minden voltam: õrzõ-védõ, pék, brigádmunkás Csehországban, Ausztriában – amíg tanultam minden munkát elvállaltam, így nagyon sokféle területen kipróbálhattam magam. Valójában azt mondhatom, hogy valamennyit szerettem is. Örök optimista vagyok, s minden munkánál sikerült megtalálnom azt a kis pluszt, amitõl szívesen végeztem a feladatokat, úgyhogy mindrõl szép emlékeket ápolok.
– A fõiskola után az elsõ komoly munkahelyem a Saxum Kft. lett, szerencsés idõben, jó helyen kopogtattam. A parkrész akkori vezetõje nyugdíjazás elõtt állt, így felvettek mûvezetõnek, s ez év közepéig ebben a beosztásban dolgoztam. A város pályázatot írt ki az igazgatói posztra, a korábbi ügyvezetõ nyugdíjba vonult. Az átmeneti idõszakban a közgyûlés felkérésére megbízott igazgatóként tevékenykedtem, majd nyáron felajánlották, hogy társügyvezetõként folytassam a munkámat a cégnél.

– Mennyiben változott a munkája a korábbiakhoz képest?
– Leginkább abban, hogy mostantól kicsit nehezebb helyzetben vagyok, hiszen – bár a döntéseket eddig is én hoztam már –, ezentúl ha elrontok valamit, onnan már nincs tovább, vagyis nincs kihez forduljak megoldásért, magamnak kell azt megtalálnom. A városvezetéssel, a polgármesterrel is közvetlenebbé vált a kapcsolatom, s a papírmunka, az adminisztrációs területen is megszaporodtak a tennivalóim.
– A mi szakterületünkön az igazi nehézség az, hogy ehhez valahogy mindenki ért, s a közterületen mindig akad is olyan, aki ennek hangot is ad. Ráadásul a parkfenntartást, a kertészeti munkákat az emberek valahogy le is nézik, s ez bizony sok problémát okoz. Persze az a dolgunk, hogy megfeleljünk ezeknek a kihívásoknak.
– A munkánk alapvetõen meghatározó a város szempontjából, hiszen a közterületek fenntartását végezzük, a parkokat gondozzuk, sõt a válsághelyzetek kezelése is hozzánk tartozik: az árvízproblémák, a síkosságkezelés, vagy a hómentesítés. Munkáink másik oldalát az építõipari és a karbantartási feladatok adják, illetve a bérlakások kezelése, ezek már a másik ügyvezetõ irányítása alá tartoznak. Persze a két rész összefügg, s igyekszünk minél összehangoltabban együtt dolgozni.
– Megváltozott a felelõsségem atekintetben is, hogy mostantól nekem kell arról gondoskodnom, hogy mindig legyen munkájuk a kollégáimnak, hiszen a parkfenntartási munkák szezonálisak, s a munkatársaimat télen nem célszerû szélnek eresztenem, mert a stabil, jól képzett szakembergárda a biztosítéka annak, hogy egész évben jól szervezetten, minõségi munkát tudjunk végezni.

– Milyen terveik vannak a közeljövõre nézve?
– Az eddigi munkát kívánjuk folytatni, de természetesen szeretnénk tovább finomítani, javítani a szolgáltatásainkat. Ennek egyik kézzel fogható eredménye már, hogy Komáromban kizárólagos Stihl Márkaszerviz lettünk. A mi profilunkban ugyanis a legmegbízhatóbb eszközöket a Stihl gyártja, s a beszerzéseinknél tudatosan törekedtünk arra, hogy mindig azonos márkát preferáljunk, hiszen így sokkal könnyebben megoldhatóak az alkatrész-utánpótlások, a javítások-karbantartások. Így a Stihl olyan komoly partnerünkké vált, hogy célszerû volt ezen a téren együttmûködnünk.
Természetesen szeretnénk további gépeket is beszerezni, s egy kisbuszra is szükségünk lenne, de  valószínû, hogy ezeket csakis pályázatok segítségével tudjuk majd megvalósítani.

Kovács Károly

– Komárom a szülõvárosa, vagy messzebbrõl került ide?
– A szüleim itt Komáromban ismerték meg egymást, és itt is éltek, dolgoztak, de alapvetõen nem idevalósiak, édesanyám újkéri – Sopron környéki –, míg édesapám nyírgyulai. Jómagam Debrecenhez közel, Nyírbátorban születtem 1957-ben. A szüleim azt akarták, hogy ott szülessek meg, mert úgy gondolták, hogy a zavaros 50-es években ott biztosabb hátteret tudnak nekem biztosítani, de a utána visszaköltöztünk Komáromba, tehát valójában tõsgyökeres komárominak tartom magam.

– Milyen szakmában szerzett jártasságot, és milyen területeken dolgozott mielõtt ide került volna?
– Az általános itt végeztem a Petõfiben, majd Gyõrben a Hild József Építõipari Szakközépiskolában tanultam, ahol magasépítõipari technikusi oklevelet kaptam.
A diplomámat az Ybl Miklós Mûszaki Fõiskola építõmérnöki karán vehettem át 1984-ben, majd késõbb ugyanitt a mûszaki ellenõri végzettséget is megszereztem.
Az elsõ munkahelyem a KOMKÉP Építõipari Társaság volt, ahol technikus, mûvezetõ, majd építésvezetõ voltam. A kötelezõ katonai szolgálat után hadnagyként szereltem, majd az Ácsi Nagyközségi Tanács Költségvetési Üzemébe kerültem, eleinte mûszaki beosztásban dolgoztam, majd az intézmény vezetõje lettem.
A régi KOMKÉP-es kollégák kerestek meg aztán, s csábítottak vissza maguk közé. Létrehoztunk egy kisszövetkezetet, ahol építésvezetõként, majd elnök-helyettesként tevékenykedtem. Sajnos szembesülnünk kellett az akkori vadkapitalizmussal. Mocsán a Dárius Rt-nek építettünk egy üzemet, s nem fizettek ki bennünket. Bennragadt a pénzünk. A véletlennek volt köszönhetõ, hogy folytatni tudtam a vállalkozói tevékenységet – beletolatott a kocsimba valaki, s a Cascótól kapott pénzen tudtam megvenni azt az építõanyagot, amellyel el tudtam vállalni egy helyi bankigazgató házának a megépítését. Létrehoztam a Fõváll Betéti Társaságot, újra embereket vettem fel, új egzisztenciát kezdtem építeni. Eleinte minden jól ment. Rádiótorony alapokat építettünk, de sajnos ennek egy részét sem fizették ki, így csõdbe mentünk, s a céget felszámolták.
1993-ban alapítottam meg a Dunafund Kft. a családommal. A cég a mai napig mûködik, és sok szép munkát valósítottunk meg az elmúlt évek alatt.

– Miért pályázott a Saxum Kft. igazgatói posztjára?
– Az év elején kerestek meg, hogy lenne-e kedvem a Saxum Kft. ügyvezetõi állására pályázni, amit aztán némi hezitálás után el is vállaltam. Ez másfajta kihívás, mint az eddigiek, más feladatokat jelent a számomra, s idõnként szükség van a megújulásra, s persze az építõipari piac beszûkülése miatt is célszerûnek tûnt a váltás. Arra azonban mindenképpen büszke vagyok, hogy a Dunafund Kft-nek senkivel szemben sincs tartozása, pedig már 15 éve sikeresen mûködik.

– Milyen tervei vannak a Saxum Kft-re vonatkozóan?
– Mindenekelõtt egy szemléletváltásra van szükség, szeretném, ha a kollégáim egyfajta tulajdonosi szemlélettel állnának a dolgokhoz. Mindemellett a cég tevékenységét olyan módon kell ésszerûsítenünk, hogy hatékonyabban tudjunk mûködni. Szeretném növelni a személyi illetményeket, de az emberek boldogulását, a fizetésemelést hatékonyságnöveléssel teremtenénk meg. Az a célom, hogy a megrendelõnk, vagyis az önkormányzat is úgy érezze, hogy a többletdíjazás ténylegesen többlet teljesítésbõl fakad.
A következõ évben valószínûleg az önkormányzat helyzete is rosszabb lesz, ebbõl adódóan nekünk is mindenképpen hatékonyabbá kell válnunk, ha tartani akarjuk a színvonalat, illetve ha növekedni kívánunk. Fõ feladatomnak tehát azt tartom, hogy erre alkalmassá tegyem a céget mind technikai, mind pedig személyi oldalról.
Ezzel párhuzamosan arra is oda kell figyelnünk, hogy a tevékenységünket úgy folytassuk, hogy megfeleljen az aktuális környezetvédelmi szempontoknak, és nem utolsó sorban az utódaink felé is van egyfajta felelõsségünk atekintetben, hogy mit hagyunk rájuk. Igyekeznünk kell élhetõ környezetet hátra hagyni, hogy az õ számukra is biztosíthatóak legyenek a minõségi élet feltételei.
Mindez viszonylag egyszerû, de mégis konkrét intézkedésekkel kezdõdik, mint például az a döntésünk, hogy az utak takarításánál törekszünk a környezetkímélõbb síkosságmentesítésre. Ebben az évben só helyett már inkább homokkal és fûrészporral kívánjuk megoldani a csúszásmentesítést.
Egy másik lehetõség a parkok gondozása során keletkezett zöldhulladék hasznosítása. Erre vonatkozóan az önkormányzattal közösen próbálunk különféle megoldásokat találni.
A minõségi munka tehát a cél, s ehhez elengedhetetlenek a jó személyi feltételek. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az embereimet ösztönözni tudjam anyagilag is. Ebben az évben erre sajnos még nem volt lehetõség. Szeretnénk oda eljutni, hogy a béreket a versenyszféráéhoz közelítsük, persze mindemellé odatéve a megfelelõ teljesítményt is. A jövõben a béremelésnél szeretném megszüntetni az egyenlõsdit, fontos, hogy a jövõben a jövedelem emelése a teljesítménynövekedéshez legyen kötve.

Cseh Teréz