Az irodában Balogh Lászlónéval, az intézmény vezetõjével beszélgetek. Õt is csak kevesen és csak hivatalosan szólítják így. Õ a Panni néni. Az alapítás itt megfordult közel ötezer kisgyermek és családjuk Panni nénije. Egy kisebb városé.
Kérdeznem sem kell.
Az elsõ naptól itt van. Az elsõ tíz évben helyettes, azóta vezetõ. Ismer minden zugot, minden rezdülést, mindenrõl tud mindent.
Elmondja, hogy a bölcsõde az intézményi szocializáció elsõ lépcsõje, az elsõ kortárs kapcsolatok helyszíne, az elsõ közösségi tér a gyermekek számára. Hogy már régen nem csak gyermekmegõrzõ. Már második otthon. Hogy a gondozónõ már – már második anya. A családok része. Beszél a szimmetrikus szülõ – gondozónõ kapcsolatról, a bizalomról, a felelõsségrõl.
Az immár tizenhét éve mûködõ Angyalkert korai fejlesztõ csoportról, ahol egészségkárosodott gyermekeket gondoznak speciális szakemberek segítségével részben integrált formában. Hogy mennyire fontos ez és hogy milyen nagy szükség van rá.
Beszél arról is, hogy gyermekekkel foglalkozó szakemberek generációi kaptak itt gyakorlati képzést, muníciót, segítséget késõbbi munkájukhoz. Arról is, hogy öt éve már az egész Közép – dunántúli Régióban koordinálják, segítik a bölcsõdék szakmai munkáját. Szaktanácsadással, tapasztalatcserék és továbbképzések szervezésével, szakmai könyvtár és információs adatbázis mûködtetésével teszik mindezt.
Lehetne ez száraz, gépies felsorolás, de nem az. Minden mondatában ott érezhetõ a szeretetteljes odafordulás. A gyerekek, a szülõk, az itt dolgozók és egyáltalában bárki iránt, aki belép ezek közé a falak közé.
Mutatja a mikuláskor készült fényképeket. Sok boldog, vagy éppen megszeppent kis arc a fehérszakállú körül. És sok szülõ. Mondja is, hogy a szülõk túlnyomó többsége résztvevõ a rendezvényeiken. Így lesz ez karácsonykor is, amire már nagyon készül a bölcsõdepolgárok apraja – nagyja. Készülnek a dekorációk, szorgalmasan tanulják a dalokat, verseket, a nagyobbak mesejátékot. December 19.-én lesz a nagy nap. Fát állítanak, egész nap szól a karácsonyi zene. A fa alatt óriási dobozokban az ajándékok. A mûsor és a gyertyagyújtás után önfeledt játék az új szerzeményekkel.
Azt mondja kifejezhetetlen, elmondhatatlan. Ilyenkor még a levegõ is más.
A dolgozók is állítanak fát. Köszönet és apró ajándék jut mindenkinek. Idén Tatabánya Megyei Jogú Város Szabó Ignác díja is jelképesen ott a fa alatt.
Panni azt mondja, hogy ez a díj a lélek kenyere.
A legdrágább kincsünket adtuk, adjuk a kezükbe. Megérdemlik.
Elérhetõségek:
2800 Tatabánya Mártírok u. 27.
Tel.: 34/311 – 462
http://modszertanibolcsode.hu
Mail: mszti@t-online.hu
Süle Károly