Cuha Delta Bluesbreakers – Zirc

Amikor Bolla „Tipcsi”-vel találkoztam, nagyon adtunk a feelingnek: egy igazi, füstös, zirci kiskocsmában beszélgettünk a fura nevû együttes történetérõl.

A zenekar alakítás elsõ ötlete 1998 tavaszán pattant ki az énekes, szájharmonikás Tipcsi agyából. Ekkor szavazták ki ugyanis a Session zenekarból. Ötletét megosztotta Sili „Pitney” Istvánnal, aki azidõtájt a tizes misék bakonyi gospel karát erõsítette akusztikus gitáron. Hozzájuk csatlakozott Szilágyi Toma gitáros (ismerõs lehet a legendás Baglyok formációból, ahol Tipcsivel már kipróbálták egymást, úgymond együtt indultak a mennyei Blues rögös útjának) Kõvári Péter basszusgitáros és Hegedûs Kornél dobos. A dobverõk kezelõje és a basszeros nem sokáig erõsítette soraikat, hamarosan tagcserékre került sor. A legutóbbi felállásban az alapítók közül Tipcsi és Toma maradt hírmondónak, mellettük Fülei Tamás dobolt, Kõmûves Gergõ trombitált, Tasnádi Gergõ szaxofonozott és Veress Balázs kezelte a basszusgitárt.
– A banda neve hûen tükrözi a programunkat. Muddy Waters-tõl Stevie Ray Vaughanon át John Mayallig mindent játszunk. Esetünkben a Cuha Delta utal a Mississippi Delta zenére. Igaz, hogy a Cuha a mi kis patakunk és deltája valahol északon van, és más néven (Bakony ér), de sebaj! A Bluesbreakers név, pedig tisztelgés John Mayallra elõtt, akinek minden zenekarát így hívták! Elsõ koncertünk az 1999-es, III. Tavasz-köszöntõ bulin volt Zircen. A blues értõinek sorában sikert arattunk, akik a kamarakórus vagy a zeneiskolások fellépésére voltak kíváncsiak, húzták az orrukat. Mi a tapsot bíztatásnak vettük, és komolyan belevetettük magunkat a munkába.
A fiatal zenekarnak a polgármesteri hivatal segített: ingyen próbálhattak az Ifjúsági Házban, és tárolhatták a hangszereket, erõsítõket. Az intézmény adott otthont saját klubjuknak is, ahol 3-4 havonta bemutatták legújabb dalaikat, és mindig meghívtak néhány „rokon lelkû” zenekart. Ezek a meghívások kölcsönösek voltak, így szoros kapcsolatuk alakult ki a veszprémi MCS Blues Banddel, és az Einstand nevû zenekarral, de sokszor megfordult Zircen Pribojszky Mátyás, a Tipcsi által egyik példaképnek tekintett szájharmonikás is.
– A második évezredünk nagyon jól kezdõdött: koncert-koncert hátán! Bakonybél – Berlin – Zirc – Barót turné! Sopron Hangár, Pápa Gitárnyúzó Fesztivál, Zirc fõterén a Mini elõtt, Cseszneki Bluesfesztivál, Harly Davidson motoros találkozó (Alsóörs), Határtalan Hét ifjúsági fesztivál (Budapest, Millenáris Park), az immár hagyományos zirci bulik, Harley évadzáró a bázisukon, Budapesten, szinte felsorolni sem tudom.
A zenekar tekintélyes repertoárt állított össze, és tartott mûsoron. Érdekes, hogy a demofelvételeken kívül eddig nem sikerült hangzóanyagot (lemez, CD) rögzíteniük, talán az együttes második évtizedében erre is sor kerül. Tipcsi egyébként sokat vendégszerepel más együttesekben a szájharmonikájával. A legkülönlegesebb együttmûködése, amely immár hat éve tart, a Bakony Honvéd Táncegyüttessel alakult ki, ahol van egy ötperces betét, amikor egy herfliimprovizációra a táncosok méhkeréki, eleki és cigánytáncokat ropnak. Fantasztikus dolgok kerekedtek ki ebbõl az együttmûködésbõl, azóta cserébe a táncosok sokszor eljönnek méhkerekizni, elekizni a színpadukra! A rengeteg fellépés azonban nem azt jelenti, hogy a zenekar dúskál az anyagiakban.
– A blues egy életérzés, egy életforma. Sohasem a pénz lebegett a szemünk elõtt, a gázsikat inkább technikai fejlesztésre fordítottuk. Pajkosan csak „Totál Deficit Band”-nek hívjuk magunkat, hiszen senki sem gazdagodott meg az együttmuzsikálásból. Egy-két támogatónk azért akad, a polgármesteri hivatal mellett egy vállalkozó például kisbuszt adott a turnéinkhoz, de nem ez a jellemzõ. Mindannyian autodidakták vagyunk, és van civil foglalkozásunk. Én forgalmista vagyok a vasútnál, de van köztünk karosszérialakatos, számítástechnikus – programozó, gitárkészítõ (Toma foglalkozása áll legközelebb a zenéhez) és tanuló is. Egyébként óriási céljaink nincsenek, szeretnénk minél tovább játszani, népszerûsíteni a bluest. Sajnos manapság inkább a gagyi az úr, kevesebben járnak koncertekre, mint néhány éve. Mi nem teszünk, tehetünk mást, mint ami az életünk: játsszuk a bluest utolsó leheletünkig!
(Aki további részletekre kíváncsi, kattanjon a www.freeweb.hu/cuhadelta oldalra, ahol számos kép, érdekesség és hallgatható zenék is megtalálhatók!)

Vk.