Mátray Árpádné – csipkekészítõ – Bábolna

„A csipke a textilkézmûvesség királynõje, „aki” mindig szolgál és nem uralkodik. Szolgál, mert finomságával kihangsúlyozza a textil szépségét, és a többi díszítõ technikával összhangban megadja annak ünnepélyességét. Szolgál, mert szépségével megmutatja a készítõ dolgos kezek ügyességét és gazdájuk kitartó türelmét. Nekünk, csipkekészítõknek egész életünket áthatja és irányítja e szolgálat. Egy több százórás munkával elkészült csipkecsoda maga a megtestesült, megbocsátó szeretet” – összegezte hitvallását Mátray Magdolna.

– Tótkomlóson születtem 1948-ban. Nagycsaládból származom, volt az õseim között földmûves és vezetõ beosztású ember, hithû katolikus és meggyõzõdéses ateista, ám mindig, mindenki tiszteletben tartotta a másik véleményét, dolgait. Sokan éltek együtt, egy-egy családi összejövetelen olykor ötvenen is voltunk. Mindenhol van rokonom Nyugat-Magyarországtól a Dél-Alföldig, ezért egész Magyarországot az otthonomnak érzem. Szigorú, amolyan poroszos nevelésben részesítettek, ám a körbeölelõ szeretet családcentrikusságra hangolt. Ha sértõdés, bántás akadt is olykor-olykor, mindent kibeszéltünk, sohasem hajtottuk a fejünket álomra elraktározott haraggal.
– A nyarakat Tótkomlóson töltöttem a nagymamámnál, ha ezt az idõt visszaidézem, nem kell a lexikonokat lapozgatnom arról, mi is az a néprajz, a népi díszítés, hiszen benne éltem. Saját emlékeimbõl építkezve pontosan tudom, mit és hogyan használtak, minek mi a funkciója, milyen hagyományokat érdemes követni a csipkével való foglalatosságom közben. Megtapasztaltam a hagyományos nõi szerepet is, szerintem a legfontosabb, hogy egy asszony összetartó ereje, kovásza legyen a családnak. Vallom az õsök tiszteletének fontosságát, a jövõbe vetett hitet és a szeretet erejét. A lényeg, hogy meglássuk egymásban, ki milyen ember, képes-e a szeretetre, és a maga választotta pályán jó szakembernek számít-e? Ha valaki megvalósította a benne rejlõ értékeket, igenli az életet, és tud küzdeni mindezekért az értékekért, akkor azt ezért tisztelni, becsülni kell!
– Mindössze egyéves házasság (már 38 éve élünk együtt boldog családként férjemmel, Mátray Árpáddal), és a kislányom születése után a sors tolókocsiba kényszerített, 37 éve élek mozgáskorlátozottként. Agrármérnökként, mérnöktanárként nem tudtam tovább dolgozni, nagy feladvány elõtt álltam, önmagam megismerése segítségével indultam el, megkeresni az utamat. Azóta azt gondolom, minden rossz dologban van valami jó, csak meg kell látni, meg kell ragadni! Egy igen érdekes, új világ tárult ki elõttem: egymásra találtunk: én, és a csipke. Úgy gondolom, egymásnak voltunk teremtve.
– Amikor elkezdtünk egymásra hangolódni – én és a csipke – az országban mindössze tíz-húsz néni foglalkozott ezzel, éreztem, hogy muszáj valamit tenni, mert kihal ez a szép kézmûvesszakma. 1983 telén találkoztam Gál Mihályné, Terike nénivel, akivel nagyon megszerettük egymást. Tõle tanultam a vert csipke, a rece csipke, a varrott csipke és a csomózások rejtelmeit. 1985-tõl már tanítottam a megyei mûvelõdési központokban a vert csipke készítését, 1988-ban harmincan vizsgáztak ebbõl a Népmûvelési Intézetben. A kilencvenes évek elején Budapesten tanítottam, és közremûködtem az OKJ-s szakképzés tananyagának kidolgozásában. Magam is vizsgát tettem, majd összeállítottam az emelt szintû képzés tananyagát is. 2005-6 az OKJ képzést átalakították az EU-s jogharmonizáció keretében, a mi szakmánk a népi kézmûves besorolást kapta. Mivel a csipkekészítés már nem sajátítható el hagyományos közösségekben, csak a szakképzésen belül lehet megtanulni, férjemmel létrehoztuk a Mátray-ház Kft.-t Bábolnán, ahol oktatás és oktatóképzés folyik. A kétéves idõszak (havi kétszer jönnek a hallgatók), és ezer óra gyakorlat után lehet OKJ-s vizsgát tenni. Eddig két osztály vizsgázott, és tanítványaim száma országosan ma már legalább négyszázra tehetõ. A cégbõl nem vesszük ki a pénzt, a jövõt próbáljuk alapozni, szolgálni a mûvészetet és a tudományt.
– 1987-tõl vagyok népi iparmûvész, az évek folyamán számtalan formában ismerték el tevékenységemet. Megkaptam a Király Zsiga díjat, Bábolna díszpolgára, és a Népmûvészet mestere lettem. 1994-ben a Mátray-ház Kft. tagjaival megalapítottam az Arany-csipke Díjat, amely mindig a magyar történelem maghatározott korszakára jellemzõ téma feldolgozásával foglalkozó országos pályázat. A díj kétévente kerül kiosztásra. 2005 óta minden év augusztusának utolsó hétvégéjén megrendezzük a Csipke ünnepe Bábolnán programot, melyen csipkekészítési munkabemutató mellett neves szakemberek tartanak történelmi témájú pályázati felkészítõ elõadásokat.
– Életemet a családom mellett a csipkekészítés, a kutatás, tervezés és oktatás tölti ki. Ez utóbbiban elérhetõbbé szeretnénk tenni az ország távolabbi részein élõk számára is a tanulást, így egy távoktatási rendszer kidolgozásán fáradozunk. Tankönyvet szerkesztek a csipkekészítés alapjairól, részben én is írom. Szervezek, dolgozom, azt hiszem sikerült a sorstól a teljes élet éléséhez szükséges szakmát, elhivatottságot kapnom ajándékba.

További információk: www.matrayhaz.hu

Lejegyezte: Veér Károly