Magyar Ákos
építõmérnök – Dorog
(1973. 06. 27, Esztergom)
Életpálya
– Ez a szakma édesanyám öröksége, aki általános mérnök. Családi indíttatású volt tehát a pályaválasztásom, és visszagondolva örülök, hogy emellett döntöttem.
– Dorogi vagyok, az általánost itt, a középiskolámat pedig Esztergomban a ferences gimnáziumban végeztem. 1996-ban az Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolán az építõmérnöki karon diplomáztam, a szakmérnökit pedig közmûfejlesztési és környezetgazdálkodási szakon szereztem meg.
– Elsõként az Arbau Kft.-nél helyezkedtem el. Pályakezdõként a gyakorlatban is megszerezhettem a tapasztalatokat. Hóban-télben, vagy éppen napsütésben is oda kell állni a gödör mellé, vagy az útépítõ géplánc mellé. Ma gyakran veszem hasznát ennek a kivitelezõi tapasztalatnak, hiszen így sokkal könnyebb reális mûszaki megoldásokat választanom a terveimnél.
– Mivel édesanyám szellemi szabadfoglalkozásúként rendelkezett tervezõi jogosultsággal, az elsõ idõkben az õ munkájába is volt lehetõségem bekapcsolódni. Újabb elõnyt jelentett a kivitelezés során megszerzett kapcsolati tõke. Rengeteg szakemberrel ismerkedtem meg, ami az idõk során komoly értéknek bizonyult. A körülményeim tehát nagyon jól alakultak, így könnyen és gyorsan önálló lábra tudtam állni.
– Aztán rövid kényszerszünet következett, honvédelmi kötelezettségeimnek polgári szolgálatosként tettem eleget, eközben rengeteg szabadidõm volt, így sokat tudtam foglalkozni a tervezéssel.
– 2000-ben hoztuk létre a családi vállalkozásunkat, s én azóta ennek keretein belül tevékenykedem. 2002-ben – újabb tanulmányok után – bõvítettem a tevékenységi körünket, felkerült a palettára a mûszaki ellenõrzés. Azóta út- és közmûtémájú beruházásokat ellenõrzök. Szeretek kint lenni a terepen, ott, ahol zajlik a konkrét építkezés.
Kamarai szerepvállalás
– A kamara nem titkolt célja volt a felkérésemmel a fiatalítás, felkeltették az érdeklõdésemet. Igyekszem részt vállalni a feladatokban, de az igazat megvallva még keresem a helyem.
– A kamarától azt várom, hogy ténylegesen képviselni tudja a magyar mérnökök érdekeit, és sikerüljön átbillenteni a „kötelezõ” megítélést arra, hogy érdemes legyen, sõt, akár, hogy érdem legyen kamarai tagnak lenni. Természetesen ezért én is igyekszem mindet megtenni.
Cseh Teréz