Lépésrõl-lépésre javul a Carbonex KC

A 2007/2008-as bajnoki szezon nem sikerült túl fényesre a tatabányai Carbonex KC férfi kézilabdázói számára. Az alapszakasz során nem tudták kivívni a jogot a felsõházban való szereplésre, a szezon végén pedig edzõváltás történt Tatabányán, és a csapat felkészítését a Debre Viktor–Marosi László edzõpáros vette át. Az idei elvárásokról, célokról kérdeztük az egykori világválogatott kiválóságot, Marosi Lászlót.

– Mi vett rá arra, hogy ismét rivaldafénybe lépve elvállald az edzõi pozíciót a csapat mellett?
– Alapvetõen nekem a kézilabda mint játék áll közel a szívemhez és ezért talán nem túl nagy meglepetés, ha egy kicsit közelebb szerettem volna kerülni a pályához.

– Nehéz volt beleszokni az új szerepbe?
– Nem, hiszen a közeg, amiben most dolgoznom kell nem volt számomra ismeretlen.

– Hogyan sikerült megerõsíteni a csapatot, milyen célokkal vágott neki a keret a bajnokságnak?
– A legnagyobb erõsítés a tavalyi csapat egybentartása volt. Célunk a bajnoki szezon végére a legjobb 8 közé kerülés.

– Remekül sikerült a rajt, de most mintha megtorpant volna a csapat. Minek tudható ez be?
– Szerintem eddig szinte erõnkön felül teljesítettünk, várható volt, hogy valamikor jönni fog egy visszaesés.

– Ha elkerülik a sérülések a keretet, akkor érzésed szerint meddig juthat a Carbonex idén a táblázaton?
– Ahogy már említettem, szeretnénk az alapszakasz végén a legjobb 8 közé kerülni.

– Mennyi idõd marad az edzõsködés mellett a családra, vállalkozásra? Hogyan kapcsolódsz ki szívesen?
– A mostani munkáim miatt jól be kell osztanom az idõmet, mert valóban sok mindent kell párhuzamosan csinálnom. Amikor lehetõségem van, teniszezni és focizni járok a barátaimmal.

November 23-én a Csurgó csapata látogat Tatabányára, ehhez a meccshez és a szezon hátralévõ részéhez is nagyon sok sikert kívánunk, olvasóinkat pedig arra biztatjuk, hogy menjenek ki erre a találkozóra, hiszen ez a csapat igazán megérdemli a buzdítást és a szeretetet.
További információk: www.carbonexkc.hu
Veér Zoltán

A háttérrõl kérdeztük Bódi Dezsõt, a Carbonex Kft. ügyvezetõ igazgatóját

– Mi okozta a Carbonex KC mélyrepülését az elõzõ szezonban?
– Úgy gondolom, hogy helytelen, ha csak az elmúlt évet nézzük, és nem az idõszakot vizsgáljuk. A Tatabánya Carbonex Kézilabda Club az elmúlt hat évben az élvonalban szerepelt, voltak sikeres, és kevésbé sikeres évei is. A házunk táját tekintve az elmúlt évben kifulladt a csapat vezetése, emellett sok fiatal, tehetséges játékos kezdett el játszani a Carbonex KC-nél. A bajnokságot tekintve új lebonyolítási rendszert vezettek be, amely két részre bontotta a bajnokságban szereplõ 16 csapatot. A Carbonex KC négy csapattal nem is játszott, így véleményem szerint nem reális eredmény született a bajnokság végén. Biztos vagyok benne, hogy ha a bajnokság minden csapata összeméri az erejét egymással, akkor legalább az elsõ nyolcban ott vagyunk. Így a kilencedik helyig jutottunk.
– A szervezeti változásokat tekintve az idei évre alakult ki az a szervezeti háttér, amelyre szükség van a gazdasági életben is minden vállalkozásnál a jó mûködéshez, és nincs ez másként a sportban sem. Mára stabil a csapat irányítása, a megfelelõ embereket találtuk meg a megfelelõ posztokra, akik a háttérmunkát – a szponzori támogatásokat, a szurkolókat, a városi feladatokat, a beszerzéseket – fogják össze, és irányítják.
– Nagyon fontos, hogy az elmúlt évben sok ifjú titánnal bõvült felnõtt csapatot sikerült egyben tartanunk, és a Debre–Marosi edzõpárossal, akik a legmagasabb szintû szakmai munkát végzik ma Magyarországon. Debre Viktor hozta a magyar bajnokságénál magasabb spanyol kézilabda kultúrát, Marosi László pedig a korábban a csapatnál végzett szakértõi tevékenységét ülteti át végre a gyakorlatba. Az edzõpáros két éves munkatervet valósít meg, amelynek az elején vagyunk, az eredmények azonban már megmutatkoztak.
– A csapat életében az eredményekhez azonban elengedhetetlen az a folyamat, amely szintén jó irányba halad: a csapat és környezete egymásra talált, Tatabánya város teljes mellszélességgel odaállt a csapat mögé, szponzoraink kitartása továbbra is döntõ fontosságú, és végre a nézõk is visszataláltak a kézilabdához, hiszen folyamatos telt ház elõtt játszunk, és végre a csapat is magára talált, és élni tud a lehetõségeivel. Teheti mindezt hamarosan egy európai színvonalú sportcsarnokban, hiszen a felújítás elkezdõdött, és sok olyan természetes komfortot tud majd biztosítani az épület a csapatnak, amit eddig nélkülözni kellett.

– A kezdeti sikereket tudja kezelni a csapat?
– Tudjuk, hogy hol a helyünk, tisztában vagyunk azzal, hogy jöhetnek sérülések, botlások egy-egy meccsen, de a fiúk most megérezték a siker ízét, ami nagy erõt ad a játékukhoz. Úgy látom, ennek ellenére nem értékelik túl a sikereket, és igazi csapatként játszanak. Eddig is voltak olyan meccsek, ahol sérülések, betegségek miatt húzóemberek nem játszhattak, ilyenkor mindig akadnak más játékosok, akik a hátukon viszik a csapatot. Remélem, hogy a szép eredmények nem vezetnek majd ahhoz, hogy a tatabányai csapatot más, gazdagabb szervezetek lefölözik, és elviszik a vezetõ egyéniségeket. A veszélyt ellensúlyozni a fiatalok beépítésével tudjuk, hiszen unikumnak számít, hogy mindhárom Kanyó-fivér nálunk játszik, és sikerült leigazolni a legifjabb Iváncsikot is, aki nagy reménysége a magyar kézilabdának. Az utánpótlásunk jó kezekben van, Kanyó Antal vezetésével jó irányba halad. Remélem, hogy a mostani gazdasági helyzet sem hozza nehéz helyzetbe a csapatot a szponzorokon keresztül, – hiszen a sporttámogatáshoz mindig pozitív üzleti eredmények kellenek – és az eddigi munkánk beérhet egy idei 4.–6. hellyel.
Vitkóczi Éva