Hazánk hatszoros vitorlázóbajnokaként most a Petõfi Színház hajóját vezetné diadalra.
Bujtor István, a teátrum igazgatója úgy látja, hogy az év elején – a „fedélzetre” lépésekor – dörgött és villámlott az ég, s csupán egy törött evezõlapát volt a kezében. Szerinte azóta elvonultak a felettük gyülekezett viharfelhõk és néha már a nap is rájuk süt.
„A társaimmal egy szórakoztatva tanító színházban gondolkodunk, azon túl, hogy a kiadásokat szeretnénk lefaragni, a gárdát megerõsíteni és olyan produkciókat létrehozni, amikre az emberek örömmel betérnek” – mondta a januári székfoglalójában Bujtor István, akivel – két és fél hónappal a kinevezése után – az anyagi helyzetükrõl, a foglalkoztatási viszonyokról és a közalkalmazotti státuszokról is beszélgettünk.
A színész, rendezõ, producer, forgatókönyvíró és immár színházigazgató azzal kezdi a mondandóját, hogy idõ kellett neki ahhoz, hogy nagyjából megismerje a társulat tagjait, az itt dolgozókat, de az már az elején megdöbbentette, hogy az épületben nem volt egység, megosztott lett és klikkesedett a társaság, ami egyetlen színháznak sem jó. „Ötvös Csöpi” nem veszekedõs típus, a korrekt emberek mindenütt kijönnek vele. Idõvel mindenkivel megértette, hogy a dolgok miként mûködhetnek flottul, s egy színházban csak akkor öröm tevékenykedni, ha valamennyi kolléga a tudása legjavát adja. Szerinte azóta mindenki igyekszik beállni a sorba.
– A színházunkat jelenleg nem fenyegeti pénzhiány, vezetésünk addig nyújtózkodik, míg a takarónk ér. A kiadásokat próbáljuk megfogni, míg a bevételeinket növelni.
Egy tisztességes költségvetést kaptunk, helyesebben, hiteles ígéretünk van rá. A megyei önkormányzatnak köszönhetõen úgymond nulláról indulhattunk. A korábbinál takarékosabb üzemmódra váltottunk, ám a terveinket csak így tudjuk tartani. Nálam, az irodában csak teát kapnak a vendégek.
Tényleg, kér egy csészével?! – mondta mosolyogva. A színház a központi költségvetésbõl idén 262 millió forintot hívhat le, a megyei önkormányzattól 150, míg a veszprémitõl húszmillióra számíthat.
Vendéglátóm azt mondja, 70–80 millió forint jár a fejében, mikor a bérletbevételrõl és a jegyeladásról kérdezem. Már több közelünkben mûködõ gazdasági társaság elöljárójával tárgyalt, akik nem zárkóznának el a szponzorációtól.
A direktor azt állítja, hogy addig nem ideges, míg van mibõl kifizetni a számlákat, a lehetséges támogatókkal pedig abban maradt, hogy baj esetén bátran tárcsázza a telefonszámukat.
Késõbb azzal folytatja, hogy nekik elsõsorban az a dolguk, hogy olyan darabokat mutassanak be, amik iránt nagy az érdeklõdés, tehát mindent elkövetnek azért, hogy a közönség szeresse a színházat és a nézõk örömmel térjenek be hozzájuk. Egyelõre szûkös a mozgásterük, az elõzõ vezetés által elfogadott évadot – egy változtatással – viszik tovább, a még két hónapig tartó szezont nem tekinthetik a sajátjuknak. A vendégelõadásaikkal (a Piaf-esttel, aztán a Fösvény és A szegény hekus esete a papagájjal címû darabbal – mindegyik telt házas volt) és a jövõ héten bemutatandó Indul a bakterházzal azt próbálják megmutatni, hogy a jövõben milyen színházat szeretnének adni az embereknek.
Most egy tucat bérletes elõadásuk van, amit kevésnek tartanak, ezért azon vannak, hogy ezt a számot – a Veszprémhez hasonló nagyságú városokhoz hasonlóan – feltornásszák 18–20-ra. Bujtor István arra is kitér, hogy a foglalkoztatási viszonyokon változtatniuk kell(ene), ám – mivel mindenki státuszban van – ezt csak óvatosan tehetik meg. A közelmúltban három színész, Trinfuj Mihály, Ónodi Gábor és Subi Zoltán szerzõdését nem hosszabbították meg – Eperjes Károly mûvészeti tanácsadó javaslatára.
De jelezték feléjük, ha a teátrum olyan darabot állít színpadra, amihez a rendezõ szereplõválogatást kér, akkor õket is behívják castingra.
Mint megtudtuk: a társulathoz õsszel nem hoznak új tagokat (legfeljebb adott teendõkre).
Aztán azzal folytatta, hogy az esetleges elbocsátásokról egyelõre nem beszél, ahhoz még jobban át kell látni a helyzetet. Azt viszont tudja, hogy a jelenlegi létszámot sokkal több darabra találták ki.
Király Ferenc