Mikro 88 Kft. – Tatabánya
Húsz éve „szövetkeznek”
– Mikor és milyen körülmények között jött létre az Önök vállalkozása?
– Ez egy hosszú történet – ahogy szokták mondani. De ez tényleg az. A Mikrolin ugyanis még 1965-ben került ide Tatabányára Budapestrõl, akkor még Napsugár KTSZként.
Mûanyag játékokat, s egyéb mûanyag dolgokat gyártott, valamint fémtömegcikkeket készítettek, fõleg állatok részére etetõket, itatókat. A 80-as évek elejéig ezek voltak a fõ profiljai. Az igazi sikereket a cég akkor érte el, amikor átállt az ofszetlemezgyártásra.
Ezt akkoriban Magyarországon senki sem csinálta. Gyakorlatilag az ország szinte valamennyi nyomdája tõlük szerezte be a nyomólemezeit. A gondot igazán az jelentette, hogy nem nagyon fejlesztettek, s a rendszerváltás után, amikor a nyugati cégek már könnyedén bejöhettek a piacra, bizony lemaradtak. A külföldi nyomólemezek nagyobb kapacitást bírtak, így a nagyobb nyomdák sorra elpártoltak a Mikrolintól.
Próbáltak ugyan új utakat keresni – román, ukrán piacon, az arab világban, de ezek bizonytalan vevõket hoztak csak.
Az anyacégbõl aztán önállósodott néhány részleg – a nyomda, a mûanyagosok és mi a forgácsolók. Azóta az anyacég és a mûanyagosok is bezártak. A nyomda mûködik még és mi, illetve a telephelyet egy mûanyag újrahasznosítással foglalkozó cég vette meg nemrégiben, s õk most ismét használják a Mikrolin nevet.
Mi tehát 1982-tõl még a Mikrolin szakcsoportjaként mûködtünk, majd ’88-tól már önálló kisszövetkezetté alakultunk.
’95-ben újabb változás következett, mert a törvény elõírta, hogy a kisszövetkezeteket szövetkezetekké kell átalakítani. Így ezt tettük mi is. A húsz év alatt végig szövetkezetként mûködtünk. Most végül mégis kft.-vé alakultunk, mert az új uniós szabályok szerint szövetkezethez legalább 7 tag szükséges, mi pedig csak hatan vagyunk. Így nem erõltettük a tagbõvülést, inkább az új cégformát választottuk. Az az igazság, hogy a mi szakmánkban már nem is olyan egyszerû jó szakembereket találni. Az öregek már lassan kikopnak, a fiatalok meg valahogy elmaradnak. Kevesen választják ma már ezt a szakmát.
– Húszéves szövetkezeti tapasztalatuk van. Jó volt ilyen cégformában dolgozni?
– Mint mindennek, ennek is van elõnye és persze hátránya is. Valamennyi tagunknak azonos jogai vannak, tehát mindig mindenben közösen kell döntenünk. Mint tudjuk, a vállalkozásoknál a cégvezetés gyakran másként látja a dolgokat, mint a dolgozói.
Ez azért van így, mert a vezetõ sokkal hoszszabb távban gondolkodik, más szempontokat is figyelembe vesz, mint a többiek. Ez idõnként nekünk is gondokat okozott, nem mindig volt könnyû meggyõzni a többieket egy-egy fejlesztésrõl, beruházásról. De azért mindig dûlõre jutottunk egymással. A céget mindenki a sajátjának érzi, éppen ezért becsületesen dolgozik, és vigyáz is közös javainkra.
– A folyamatos munkájuk ma is biztosított? Valójában mit is csinálnak?
– Az ipari parkba betelepült multi cégeknek vagyunk a beszállítói. Különféle forgácsolt alkatrészek gyártását végezzük igény szerint.
A legnagyobb vevõink között ott van a Suoftech, a Grundfos, az Impreglon, az Eural, a Graboplast, a Royal Brinkers. De nagyon sok régi kapcsolatunk is megvan, kft-k, akiknek kisebb megrendeléseket teljesítünk. Volumenben ez nem meghatározó, de ma is szívesen segítünk nekik, megbecsüljük õket.
– Vannak pályázati lehetõségeik?
– Nem nagyon van rá igényünk. Amire a partnereinknek szüksége van, arra ezek a régi gépek tökéletesen megfelelnek. Egyedi, kis darabszámú termékekkel dolgozunk. Modern gépekkel ezek gyártása már nem lenne kifizetõdõ, nem térülne meg a beruházás. Az ilyen igényû megrendeléseinket alvállalkozóink segítségével meg tudjuk oldani. Az eszközeink, körülményeink tehát rendben vannak, az a legfontosabb, hogy folyamatosan legyen munkánk, s szerencsére erre nem lehet panaszunk.
Cseh Teréz