A Hotel és a Lovaspark rejtelmei Bátran állíthatom, hogyha valaki egy hétig ki sem dugja az orrát a Hétkútiból, akkor is pompásan fogja magát érezni! A szobák tágasak, tiszták, jól felszereltek (Tv, minibár, internet-kapcsolat, telefon, hidromasszázs zuhany, stb.), a személyzet udvarias, segítõkész.
A wellness részlegben jakuzzi és úszómedence, különféle vízzel dögönyözõ attrakciók várják a regenerálódni szándékozókat. A fitness teremben kondigépek arzenálja, lehet masszíroztatni, van infra- és hagyományos szauna, aromakabin, kozmetika, fodrászat, gyermekpancsoló, egyszóval minden, amire szükség lehet.
Ha elegünk van a vízi élményekbõl, vár a lovarda: szakképzett oktatók vezetik be honfoglaló elõdeink elkorcsosult leszármazottait a lovaglás rejtelmeibe. Most már tudjuk, hogy a ló nemcsak egy kedves és hasznos állat, de vannak egyéb jellemzõi is: ráz, töri az ember ülepét, iszonyú magas van az hátán, és hullámzik mint a Balaton. A miénk (Tequila névre hallgatott a tündérke) minden dicséretet megérdemel:
elviselte abszolút kezdõ utasainak minden nyûgét-baját. Persze ez nem panasz akart lenni, ragyogó élményben volt részünk, el is határoztuk, hogy rendszeresen fogunk lovagolni!
Alaposan gondoskodtak arról is, hogy ízlelõbimbóink is élményekkel térjenek haza! A svédasztalos, bõséges reggeli mellett a teljes panzióhoz tartozik napi két további étkezés a Lovas Étteremben a’la Carte, azaz bármit fogyaszthatunk az étlapról!
A klasszikus eledelek mellett tradicionális sváb különlegességek, és finom móri borok marasztalják a vendéget. Az étkezés közben rácsodálkozhatunk a Vértes panorámájára, vagy nézhetjük a hozzánk hasonlóan szerencsétlenkedõ kezdõ lovasok próbálkozásait a lovardában.
Mindezek mellett rendszeres szabadidõs és kalandprogramokról is gondoskodnak a vendéglátók (sétakocsikázás, grill-party, pincelátogatás, karaoke, sárkányrepülõ, quad- és dzsiptúra, íjászkodás, kemencés ételek készítése, vadászat, horgászat, táncház, bálok, stb.).
Kilépve a Hotelbõl Bár bõséges élményt jelentenek a hotel által kínált lehetõségek, mi – Kalandvágyó Kacsa Kázmér késõi leszármazottai – azért a külvilágban is körülnéztünk. Két alkalommal merészkedtünk hosszabb útra, egyszer a vissza-, egyszer pedig az oda út okozott komoly nehézséget.
Elsõ rövid turnénk a nevezetes Móri Bormúzeumba vezetett. Zsíros kenyér és sajttál dukált a kissé karcos, ám üde, és pompás ízû móri borokhoz. Szépen sorban, ahogy illik: a száraztól a félédes felé haladva kóstolgattuk a termetes fahordóban kialakított boxban a hegy levét. Észre sem vettük az idõ és a borminták fogyását – nem csoda, ha meglehetõsen vidáman tértünk vissza a szállásunkra. Nehéz az út hazafelé – ahogy a sláger is mondja…
Második nekirugaszkodásra a szomszéd faluban, Csókakõn lévõ várat céloztuk meg, egy jókora sétával. A térkép szerint légvonalban hat kilométer, és különben is látjuk a bástyákat az étterem ablakából – nincs az messze, pont jó lesz egy kis laza túrának!
Régi természetjáróként a hosszabb utat választottuk: Mórról a szõlõk mentén fel a Vértes gerincére, ott pedig nyílegyenes az út a várig – gondoltuk így is csak maximum 12 kilométer, mi az nekünk?
Ugye sejtik, mi történt? A tréfás kedvû Vértes mindenfélével keresztbe igyekezett nekünk tenni: volt kérem szakadék, meredély, egymás után százhuszonhétszer! A jelölt turistaútvonalon haladva olykor Himalájába illõ természeti akadályokba ütköztünk, és a tervezett három-négyórás útból majd egy egész nap lett! Csókakõn aztán megpihentünk, majd segítségül hívtuk kollégánkat, aki kocsival fuvarozta vissza a megfáradt vándorokat a Hétkútiba. Ekkora örömöt talán soha nem okozott a wellness részleg megannyi kényeztetõ szolgáltatása, mint ezúttal.
A rövid beszámoló végén mit is ajánlhatnék olvasóinknak? Feltétlenül látogassanak el Mórra és a Hétkúti Wellness Hotelbe, higygyék el, nem fognak csalódni!

Veér-Cseh