Beszélgetés Németh Árpád polgármesterrel
Mátyás király Várpalotán, avagy minden hétre egy rendezvény
Ismét különleges rendezvényre volt hivatalos szerkesztõségünk Várpalotára, ahol Helyei László színmûvész alakításában személyesen maga Mátyás, jó királyunk tette tiszteletét. Mint tudjuk, Várpalota Mátyás király kedvenc helyei (haha, olcsó poén!) közé tartozott, és az õ kultuszát ápolandó hívta életre a Szindbád Kht a háromnapos rendezvényt augusztus utolsó hétvégéjén. A program csúcspontja a Thury vár udvarán rendezett reneszánsz lakoma volt, ahol a fojtott kacsamell, a sörös báránycsíkok szárított gyümölcsökkel, az ökörnek húsa kerti zöldségekkel fõzött kenyérrel, vagy a harcsahal éleslében (Németh István királyi fõszakács remekei) fogyasztása közben kértük meg Németh Árpád polgármestert a nyári rendezvények értékelésére.
– Szinte minden hétvégén nívós rendezvények szórakoztatták a várpalotaiakat ezen a nyáron. Milyen volt a fogadtatás?
– Ezt az évet kísérletnek szántuk, a rengeteg rendezvény arra szolgált, hogy kiderüljön, melyik az igazán népszerû és életképes. Az új felállású önkormányzat többek közt azt a célt tûzte maga elé, hogy Várpalotát idegenforgalmi célvárossá tegye, hiszen ebbõl a szempontból nem éppen a legjobban álltunk korábban. Elképzelésünk úgy gondolom maximálisan bevált, hiszen rengetegen látogatták a programokat. Nemcsak a helyiek, hanem a turisták is ezresével érkeztek egy-egy rendezvényre.
– Mi lesz jövõre?
– Még az idei évnek sincs vége, hiszen a hagyományos Várpalotai Napok után szeptember 22-én rendezzük a Paraszti Kultúra Napját, összekapcsolva a szüreti mulatságokkal, reményeink szerint a hegyközség megalakulásával, illetve a Felsõvárosi Helytörténeti Múzeum és szálláshely átadásával. Jövõre az idei tapasztalatok alapján szûkítjük a kiemelt rendezvények körét. Mindenképpen újra tervezzük a Vadászati Kultúra Napját, a Trianon Napot és a Mátyás királyra emlékezõ rendezvényt. Ezek mellett természetesen ismét lesz motorostalálkozó, a gasztronómia terén gondolkodunk a tócsi és a szürkemarha népszerûsítésén is. Ugyanúgy rengeteg lesz a rendezvény, csak más hangsúlyt kapnak az egyes programok.
– Várpalota korábban iparváros volt. Az elõzõ érában szocializálódott, idõsebb városlakók hogy viszonyultak a Hun Napokhoz, a Nemzeti Érzelmû Motorosok és a hagyományõrzõ rendek felvonulásaihoz vagy az árpádsávos zászló hivatalos átvételéhez?
– Igyekeztünk rendezvényeinkbõl, ünnepeinkbõl senkit sem kirekeszteni. Pontosan ezért valamennyi programot családbarátra, közösségi jellegûre hangoltunk. Örömmel tapasztaljuk, hogy elképzeléseink majd mindenkinél jó visszhangra találtak, ugyanúgy jönnek a volt bányászok és az idõsebbek, mint a fiatalok. Megértik az elképzeléseinket, hogy van mire büszkék lennünk, vannak hagyományaink, amiket ápolni kell. Szerintem egy ilyen történelmi múlttal rendelkezõ város vezetésének kötelessége a múlt értékeinek felvillantásával mai magyarságtudatunkat erõsítése. Ha például a Jobbik zászlajának átvétele miatt bármilyen joghátrány éri Várpalotát, akár az Európai Bíróságig is elmegyünk érdekeink védelmében!
– Nem ilyen felhõtlen a viszonyuk a rendõrséggel.
– Felháborítottak bennünket azok a kisded játékok, amiket az állami irányítású rendõrség játszott egyes rendezvényeink lehetetlenné tétele érdekében. Mintegy négyezer látogató, és kb. ötszáz motoros volt itt a motorostalálkozónkon, ahol az érvényes helyfoglalásunk ellenére sorban bírságolták a parkoló autósokat, motorosokat. Az augusztus huszadikai szabadtéri szentmise alatt vérlázító módon igazoltatták a résztvevõket, röpült a büntetés, ha valaki véletlenül lelépett a járdáról az úttestre. Ugyanott kollégáimmal megfigyeltük, hogy a rend éber õrének szeme láttára fordult meg egy német autó a kettõs záróvonalon – erre a füle botját sem mozdította. Az, hogy a Kárpátia koncertrõl távozó, zászlókat lengetõ fiatalokat is sorra igazoltatták, ezek után már nem is meglepõ.
– Végezetül egy kicsit más téma. Hogyan mûködik a nemrég tetõ alá hozott Várpalota Kötvény?
– Ragyogóan. A svájci frankban megkapott összeget lekötöttük forintban, és az 5% kamatnyereség segítségével havi ötmillió forintot keresünk. Tehát, ha hozzá sem nyúlunk a pénzhez – persze errõl szó sem lehet, hiszen tervezünk fejlesztéseket, beruházásokat -, az évi hatvanmilliót hoz a város konyhájára! Már ezért is megérte belevágni a dologba.
Veér Károly