Irénke néniék családjában 4 gyermek volt, mindegyik testvér megérte a 80 évet, egyik fiú a 93-at! Azt mondja, õt valamiért itt felejtette az Isten, mert minden kortársa örökre elment már. Talán a családi adottságon kívül a derûvel viselt hétköznapok segítették ezt a hosszú életet.
55 éves koráig dolgozott a hajdani tanács adóellenõrzési osztályán köztisztviselõként Juhász néni. A hivatalból nem haza ment, hanem elõször mindig a rokon Felsõékhez tért be, a kicsiket lepte meg valami finomsággal, apró ajándékokkal.  Saját gyermeke nem született, a férje már 20 esztendeje meghalt.
Nyugdíjasként fõleg otthon ténykedett Major utcai lakásában. Az idõközben felnõtt Felsõ Lajos és Nagy Lászlóné Felsõ Irénék azóta támogatják édesapjuk nagynénjét. Ebédet visznek neki, mosnak rá, újságokkal látják el, hiszen a tévézés mellett az olvasás és a rejtvényfejtés a kedvenc idõtöltése. A kisebb házi munkákat maga végezte a három hónappal ezelõtti infarktusig Irénke néni.
Azóta az ápolási osztályon figyelnek oda rá. Az orvosok és az ápolónõk is szeretettel veszik körül a szellemileg újra friss, fiatalos nénit, akinek kellemes humora õket is meglepte. Az egyik doktor „Húsz évet is letagadhatna!” gondolatára így válaszolt: „Jaj, de még akkor is olyan sok marad!”
A mai köszöntésre az ünnepelt nagy izgalommal készült. Szép frizurát kért, s egy kis rúzst is, hogy csinosan nézzen ki, mire a vendégek megérkeznek. Jó étvággyal evett a tortából, koccintott a pezsgõvel, „Jó ez a kis buli!” – nyilatkozta.
További szép élményeket kívánunk, Irénke néni!
Göde Andrea