Az országosan elismert, számtalan köztéri szobrot felvonultató mester a Csallóközben született. Sorsa mégis elsõsorban a Fejér megyei Mórhoz köti. Itt él, itt alkot immáron negyvenhárom esztendeje. Megkapta már Mór Pro Urbe díját, és a település díszpolgári címét is kiérdemelte a településen végzett munkájáért. Egyébként számítása szerint negyven köztéri alkotását lát6hatják a járókelõk országszerte. A szobrászaton túl pedig tevékeny szerepet vállal szûkebb hazája kulturális-mûvészeti életében. Errõl (is) beszélgetünk vele a Lamberg-kastély árnyas parkjában.

– A szakmával még a középiskolában jegyeztem el magam. Méltó oktatóm, ösztönzõm volt ehhez Sziráki Lajos. Nem csupán festõmûvész, jó pedagógus is volt. Elvégeztem a Képzõmûvészeti Fõiskolát, tagja vagyok a Magyar Képzõmûvészek Szövetségének, és alapítója a Móri Képzõ- és Iparmûvészeti Szabadiskola Alapítványnak, annak lettem a kuratóriumi elnöke.
– Nos, maradjunk az utóbbi témánál. Tudniillik, a szobrászat mellett az alapítvány keretein belül próbálunk társaimmal kialakítani egy helyi lehetõségekhez mért mûvészeti életet. Beletartozik ebbe az utánpótlás nevelése, a városban lévõ közterek formálása, megóvása, persze, csak példaként említve néhány dolgot tevékenységünkbõl.
– Alapítványunk 1990-ben jött létre, azóta látványosan gyarapodtunk, ami a szervezeti életet érinti. Kovácsmûhelyünkben Diós Tibor a vezetõ. Fiatal, nyugdíjas bányász, alapító tag, mesterségéhez jól értõ, szakmailag elismert ember. A textil-nemezelõ mûhelyet Oláh József irányítja. A kerámiamûhely vezetõje Kovács Judit, az ország egyik legjobb keramikusa. A grafikai mûhely vezetõje Monsberger Róbert, aki mellesleg fotómûvész is.  A szobrászati mûhely vezetõje lányom, Nagy Edit, valamint vejem, Pintér Balázs. Mint látható, alapítványunk széles skálán tevékenykedik a mûvészeti ágazatokban. Jellemzõ, hogy a tagok megismerik egymás munkáit, és közülük sokan kedvet kapnak egy másik mûvészeti ágba is belekóstolni. A szervezet keretein belül százhúsz diákot oktatunk szervezett formában, részesítünk mûvészeti alapképzésben.
– Tizennégy esztendeje minden évben rendezünk nemzetközi mûvészeti szimpoziont, vendégeink között vannak németországi, tengeren túli vendégek is. Alapítványunknak kitûnõ a kapcsolata a székesfehérvári önkormányzattal. A mórival pedig most egyeztetünk, szeretnénk a hajdani Uránia Filmszínházból mûvészeti központot kialakítani. Errõl már folynak a tárgyalások a szakbizottságokkal. Az úgynevezett norvég alapra is szeretnénk pályázni céljaink megvalósításához.
– Néhány szót személyes terveimrõl. Ács nagyközség önkormányzata felkért egy Kossuth-szobor elkészítésére. A méretei elérik majd a 230 centiméteres magasságot. A másik várható munka: meghívtak egy pécsi pályázatra. A városban a bazilikát Szent István alapította. Róla viszont nincs köztéri alkotás a településen. Ezt szeretnék a pécsiek pótolni, sajnos azonban egyelõre mindössze húszmillió forint áll rendelkezésre. ez viszont nem sok egy akkora szobor elkészítésére, amely méltó nagyságban díszíti a fõteret. Ötletem viszont már van, pályamunkámat szeptemberben kell beadni. A Kossuth-szobor terveit viszont már elkészítettem, lektorálták, és a megrendelõ elfogadta.
– Egyszóval tervek, munkák alapítványon belül és egyénileg is vannak. Szeretném, ha Móron, szûkebb hazámban is egyre pezsgõbb lenne a kulturális, mûvészeti élet. Erre a lehetõséget mi megteremtjük, reméljük, elképzeléseink megvalósításához a ráfordítható költségeket is sikerül biztosítani.

M. Tóth Sándor