Médiafesztiválra elmenni jó dolog. Mert érdekes, meg eltelik a nap. Kávézgatunk, és olyan embereket hallgatunk, akiket amúgy mindennap láthatunk a tévében, de nem élõben. Fecsegnek ar-ról, hogy milyen jó meg szép most az élet, aminek nagyon ke-mény munka volt az ára, de most boldogok, és örülnek, hogy itt vannak. Ilyenkor általában arra gondolunk, hogy a kávé finom, és akit hallgatunk tulajdonképpen mindig is szimpatikus volt. De ha olyan meghívottak szerepelnek a pódiumon, akik elis-mertek a szakmájukban, és pláne olyan érdekes elõadásokat tartanak, mint amilyenek az elmúlt két napban hallhatott a közönség, akkor a kávénkat is hajlamosak vagyunk a csészében felejteni.

GESZTI, A KREATÍV
Elsõként rögtön Geszti Péter tartott elõadást nekünk a reklámról, a marketingrõl, valamint saját magáról és a reklámról. Amit saját ma-gáról mesélt, nem volt fellengzõs, de mégis kénytelenek voltunk elismerni, hogy Geszti egy hihetetlenül kreatív ember. Munkássága a magyar marketing és reklám területén igen sokrétû és sikeres. Kezdve az RTK Klub gumicsirkés emberétõl egészen a politikai kampánytervezésen át a magyar öntudat, mint márka felhasználásáig. Az elmúlt négy év legõszintébb és legtalálóbb tanácsát is tõle hallhattuk, arról, hogy hogyan is lehet a szakma élvonalába kerülni. „Küldj húsz email-t, negyven sms-t, ugorj a kocsim elé minden nap, és meghallgatlak.”

A LAZASÁG DÍJÁNAK IDEI NYERTESE: CSISZÁR JENÕ
Az ismert rádiós és televíziós személyiség-nek, Csiszár Jenõnek az elõadása ponto-san olyan volt, mint amilyet egy õszinte dumájával anno hírnevet szerzõ rádióstól, a magyar Howard Sterntõl elvárnánk: laza. Jenõ dumált nekünk a karrierje kezdetérõl, a karrierje megtorpanásáról, a karrierje újraindulásáról, az újbóli megtorpanásáról, a Heti Hetesrõl, na meg Árpa Attiláról, csak lazán. És, hogy mennyire jó rádiózni. Dumált lelõhetetlenül, finoman beszólogatva sok mindenkinek (Árpa Attilának sokszor), elmondva véleményét arról, hogy milyen jó, ha tisztességes újságírók lennének, és e-gyéb olyan dologról, amit ilyenkor lassan már kötelezõ elõadnivalónak tekinthet minden meghívott fellépõ. De végig olyan stílusban, amit rég hallhattunk Jenõtõl: újra Apukám ült velünk szemben.

BÛNÜGYI TÖRTÉNET: KNÉZY ÉS DOSZPOT
Ezek után a média szereplõire kiéhezett közönség együttesen vonult át a Pátria ká-véházba, ahol a további közönségtalálkozók zajlottak. A folytatásban rögtön dupláztak a szervezõk, és két embertõl kérdezhetett a nagyérdemû: Knézy Jenõ és Doszpot Péter. Mivel mindketten a rendõrség kötelékébe tartoztak hosszabb ideig, a kommentátori szerepet betöltõ Nemes Tamás egy rövidebb bevezetõ után rá is tért az aktuális krimináliá-ra, a Széna téren zajlott túszdrámára. A két vendég együttesen kiállt a rendõrségi akció sikeressége és legitimitása mellett, dicsérve exkollégáikat, kiemelve azoknak világvi-szonylatban is kiemelkedõ eredményeiket. A „gyorsan” kapcsoló közönség gyorsan reflek-tált is, szóba hozva balul sikerült a móri bank-rablás félresiklott nyomozását is. Igaz, mind-ezt csak másnap, más vendégnél. Mindezek mellett megtudhattuk azt is, hogy Knézy szí-ve a mind a sportkommentátori munkáért és a rendõrségi emlékekért is dobog. Gyorsan visszasiklottunk azért a komolyabb témákra is. Megtudtuk, hogy mindketten nehezen viselték az irigységet kollégáiktól, amikor a média felfedezte õket magának. De, hogy miért is lettek õk közismertek? Doszpot õszinte válasza egy kicsit vádlón rámutatott a közhangulatra. Azért kapta fel õt a média, mert a gyilkossági csoport élén ált. Márpedig a híradókban csak olyan dolgok szerepelnek, amiben gyilkosság, vér, erõszak szerepelhet. A sikeres nyomozások, a kiemelkedõ rendõri munkák nem szerepelnek a hírekben. Ez volt amúgy az oka annak az irigységnek, amit so-kan ellenük éreztek, mondta Doszpot Péter.

ADUNK KAPUNK JOBBRÓL IS, BALRÓL IS
Egy rövidebb szünet után mindenki kiköl-tözött a kávéház teraszára. Dacolva széllel, és az egyperces esõvel, hallgathattuk az ex-kormányszóvivõ Somogyi Zoltánt, és a Poli-tical Capital honlapjának küldöttjét, Borokai Gábort. Örömünkre kimaradtak a magánélet és a munka kapcsolatát firtató kérdések. Helyette inkább a kormányok kommunikáci-ójáról hallhattunk sok mindent. Illetve a sok példán keresztül egy konklúziót: Mindenki hülyén végzi a dolgát. A politikai korrektség jegyében persze. Mindkét nagy párt balul intézte a dolgait, a meghívottak szerint. Erre végül nagy szakértõ módjára bólogatott a közönség, mint akiknek a lelki szemei elõtt felrémlett a tökéletes kampánystratégia, na meg az a kérdés, „hogy miért van az, hogy sok túlfizetett ember van, aki egyszerûen nem jól végzi azt a munkát, amit rábíztak?”. A két meghívottat remek választásnak éreztem a fesztivál programjában, hiszen egy olyan mindenkit érintõ témáról beszélgethettünk, aminek a leghitelesebb képviselõi állták az esõt a közönséggel együtt.

HUMOR, BANDÓ, ZÁRÓRA
A nap zárásaként, és a komolyabb témák oldásaként Nagy Bandó András szolgáltatta nekünk a humoros perceket. Lényegében egy kis retró stand-up comedy-vel bizonyí-totta be nekünk Nagy Bandó, hogy közel a hatvanhoz még mindig ugyan az az energikus humorista, akit megszerettünk. Retró, mert ugyanolyan mûsort láthattunk tõle, mint húsz éve. De mint tudjuk, egy újszülöttnek minden vicc új, a nagyobbak meg úgysem a vicceken szórakoznak, hanem azon, ahogy
Médiafesztiválra elmenni jó dolog. Mert érdekes, meg eltelik a nap. Kávézgatunk, és olyan embereket hallgatunk, akiket amúgy mindennap láthatunk a tévében, de nem élõben. Fecsegnek ar-ról, hogy milyen jó meg szép most az élet, aminek nagyon ke-mény munka volt az ára, de most boldogok, és örülnek, hogy itt vannak. Ilyenkor általában arra gondolunk, hogy a kávé finom, és akit hallgatunk tulajdonképpen mindig is szimpatikus volt. De ha olyan meghívottak szerepelnek a pódiumon, akik elis-mertek a szakmájukban, és pláne olyan érdekes elõadásokat tartanak, mint amilyenek az elmúlt két napban hallhatott a közönség, akkor a kávénkat is hajlamosak vagyunk a csészében felejteni. a népszerû humorista elõadja õket: utánoz-hatatlanul.

A CSERNUS
Másnap pontban tízkor, meg a kötelezõ 5 perces késéssel megkezdõdött a médiafesz-tivál második napja. Rögtön kezdésként dr. Csernus Imre tartott „terápiát” nekünk. Ha baj van, menjük szakemberhez. A médiadoki üzenete tiszta volt és egyértelmû: „Ha valaki szomjas, lemegy a boltba, és vesz üdítõt. Ha valaki éhes, vesz kenyeret. Ha valaki bajt érez magában amit nem tud egyedül megol-dani, az miért nem megy szakemberhez? Az is ugyanilyen természetes kell, hogy legyen. Még sem az. Csernus nem gyõzte mondani, hogy a terápiára járás nem olyan valami, amit szégyellni kellene. Ez is olyan, mintha megfázással elmennénk a körzetihez. Még-sem az. A közismert pszichiáter nem gyõzte hangsúlyozni, hogy a pszichoterápia ténye nem szégyellni való. Külföldön, fõleg a ten-gerentúlon ez természetes dolognak számit, és valamilyen szinten a lakosság érettségét is bizonyítaná az, hogy az ilyen elõítélet meg-szûnne, vagy legalább visszaszorulna.

STÚDIÓ KONTRA TEREPRIPORT
Egy kisebb szünet után ismét két vendé-get köszönthettünk. Az MTV Este címû mûsorának házigazdája, Krizsó Szilvia, és Orosz József, a Klub Rádió mûsorvezetõje vezetett be minket a riporteri munka rej-telmeibe. A fesztivál egyik legérdekesebb programját ülhettük végig, ahol az anyaság és munka témája mellett (Bulvár felhangok nélkül!) a szakma árnyoldalairól is szó volt. „A Kossuth téren, az egyik lámpaoszlopon ott volt a fényképem kiragasztva. Ez jelölte azt a lámpavasat, amire fel akartak kötni.”, mesélte el a szeptemberi „élményit” Orosz József, aki végig élõben tudósította a rádi-óhallgatókat a zavargásokról. Az elvakult, homályos politikai hátterû támadásokat saj-nos Szilvia sem úszta meg: „… erre odajött hozzám egy átszellemült, kedvesen mosoly-gó ember, aki közölte velem, hogy Kovács Lászlóval kellett volna együtt énekelnem, mert megérdemeljük egymást.” Érdekes volt, hogy a két szakembernek mennyire különbözõ véleménye van a munkájukról. Orosz József véleménye szerint nincs unal-masabb a „stúdióban ücsörgésnél”. Krizsó Szilvia ellenben nem találja unalmasnak a stúdiómunkát. „Nem akarom elvenni a terepen dolgozó kollégák kenyerét.”

DUMAGÉP ALKOTMÁNYJOGÁSZ
Kolláth György alkotmányjogász szeret beszélni, ráadásul gyorsan. Úgyhogy a biz-tonság kedvéért Nemes Tamás és Azurák Csaba is felvállalta a moderátor szerepét. Esélyük sem volt. Az örökké energikus Kolláth György képtelen volt 5-6 mon-datban válaszolni a feltett kérdésekre. Ami kifejezetten nem baj, mert az ország egyik legintelligensebb emberét hallgatni mindig öröm. Szóba került minden. Egy kérdésre, ami általában egy dologra irányult, hosszú választ kaptunk, amiben minden bennfog-laltatik. Megtudhattuk, hogy sajnos nagy bajok vannak a magyar törvényhozásban, és a bíróságokon. Konklúzió ugyanaz, mint egy nappal korában: nagyon sok olyan em-ber végzi a dolgát, aki egyszerûen nem ért hozzá. Ez a kijelentés semminemû meglepe-tést nem váltott ki a nagyérdemûtõl, inkább szomorúan bár, de közönyös arccal vettünk tudomást róla.

MAJDNEM EGY ÓRA HAJÓS ANDRÁSSAL
A III. Alba Média Fesztivál záró programja-ként jókora késéssel befutott Hajós András is az ismert humorista – zenész – mûsorvezetõ. A késést nyugodtan ráírhattuk a rossz közle-kedés számlájára. Pontosan 10 másodpercre rá, hogy Hajós beesett a kávéházba, el is kezdte a mûsorát. Ami üdítõ volt, semmi több. Az elsõ kocsi története, a fiatalkori italozások, és a sajátos udvarlási szokások mellett nem volt szó semmirõl. Kár, hogy Stand-up comedy-re hívták Andrást, mert így csak az hangzott el amire nem voltunk kíváncsiak. De sokan leestünk a székünkrõl a nevetéstõl, már azok a szerencsések, akik ültek. Mert a hely tömve volt érdeklõdõkkel, akiket Hajós többször is megkért, hogy ne kérdezzenek semmit. Kérdés nem is volt, de a 300 spártai módjáró rohamozó autog-ramvadászok ellen õ sem tehetett semmit. Ott ragadt még egy ideig, valószínû azon morfondírozva, hogy jövõre meghívják-e. Ha igen, remélem, közönségtalálkozó lesz, nem Hajós kabaré.

ILYEN VOLT, ÉS ILYEN LEGYEN
Ha egy szóval kéne jellemeznem a látottak-hallottak alapján az idei fesztivált, akkor az elsõ, ami eszembe jut, az a kiforrottabb jel-zõ. Kiforrottabbak, átgondoltabbak voltak a programok, mint a tavalyi évek kínálata. Ezt lemérni leginkább a meghívottakon lehetett. A leendõ újságírók nagyon nagy hányada nem akar kereskedelmi sztárpalánta lenni. Pláne nem bulvár zsurnaliszta. Az általam megkérdezett hallgatók szinte kivétel nélkül inkább a közszolgálati médiában szeretnének elhelyezkedni. És egyszerûen azt tenni, amit itt a Kodolányin megtanulnak. Újságot írni. És ha lehet. olyan embereket hallgatni, akiknek szakmai elismertségéhez nem férhet kétség.

Moór Dávid (albamag.hu)