Érdekesen mûködik Magyarországon a nõi röplabdabajnokság. Van körülbelül négy csapatra való kiemelkedõ tudású játékos, akik évrõl évre váltogatják állomáshelyüket, sokszor sztáredzõjüket követve. Természetesen a pénz után is vándorolnak. Aztán van nagyon sok nagyon jó, vagy egyszerûen csak jó játékos, akik a többi csapatot alkotják. Az ezredforduló táján Tatabányán is állomásoztak ideiglenesen a sztárok. Lett is mindjárt bajnoki cím és kupagyõzelem. A helyi celebeknek is ajánlott program volt a röplabdameccs. Azelõtt és azóta a Vértes Volán „csak” egy jó csapat és egy nagyszerû közösség, amelynek irányítójával, Bernáth Zoltánnal beszélgettünk.
– Elõször néhány szót rólad, hiszen a röplabdás berkeken kívül nem nagyon ismernek.
– Kunhegyesen születtem, harminchárom éves vagyok. A Nyíregyházi Tanárképzõ Fõiskolán szereztem testnevelés-földrajz szakos diplomát, majd késõbb gyógytestnevelõi képesítést. A régi iskolámban kezdtem pedagógusi pályafutásomat. Ezt követõen 2000-tõl három évig a budapesti Szent László Gimnáziumban tanítottam. Ezután következett Tatabánya.
– Hogyan alakult sportolói pályafutásod?
– Tízévesen szülõvárosom általános iskolájában ismerkedtem meg az alapokkal, majd Nyíregyházán a Tanárképzõ NB-I-es, késõbb az NYVSC extraligás csapatában játszottam. Strandröplabdában Vince Tamás barátommal kétszer nyertünk Kelet – kör országos bajnokságot. Késõbb Budapesten az OSC-ben játszottam.
– Edzõként?
– Testnevelõként természetesen iskoláimban oktattam a röplabdát. Edzõként a Kunhegyes csapatánál debütáltam, velük NB-II-es bajnoki címet szereztünk. Budapesten kezdtem el foglalkozni a vegyes röplabdával, ami három fiú és három lány által alkotott csapatot jelent. A sportágnak ez a vállfaja már egyre elterjedtebb és népszerûbb nálunk.
– Hogyan kerültél Tatabányára?
– A Pöttyös Strandröplabda Országos Bajnokság projektvezetõje voltam 2003-ban, amikor Gödri Krisztina és Hermann Bea vetették fel az itteni munka lehetõségét, amit én elvállaltam.
– Mi történt azóta?
– Rögtön az elsõ évben kiestünk az NB-I-bõl, de a következõ szezonban sikerült visszakerülnünk. Ebben az évben változott a bajnokság kiírása, az extra liga megszûnt, két csoportos lett az elsõ osztály. Mi az alapszakaszban a csoportunk második helyén végeztünk, ezzel kivívtuk a jogot, hogy a hetedik-nyolcadik helyért játsszunk a TFSE ellen. Az alapszakaszban kétszer legyõztük õket, így esélyesek vagyunk a hetedik helyre. Jelenleg ez a realitás, ha úgy tetszik, a maximum.
– Hogyan tovább?
– Amikor bajnok volt a Volán, akkor nem volt tatabányai a kezdõ csapatban, ma viszont csak helyiek alkotják a kezdõ hatost. Az ilyen formában mûködõ csapat számára létfontosságú az utánpótlás nevelés és a játékosok megtartása. Sajnos, nálunk az elmúlt három évben a fiatalabb generáció nevelését a vegetálás jellemezte, így több korosztály kimarad a jövõ csapatának építésébõl. Ugyanakkor öt játékosunk távozik a csapattól, elsõsorban továbbtanulás miatt. Leginkább Bán Éva és Haász Judit távozását fájlalom, hiszen õk a legjobb játékosaink. Egyszóval nehéz idõszak következik. Tervezem egyébként, hogy a már említett strand- és vegyes röplabda után megpróbálkozom Tatabányán a parkröplabda meghonosításával, amit füvön játszanak vegyes csapatokkal. Talán ez is segítheti a Vértes Volánt.
Süle Károly