– Honnét az ötlet?
– Néhány éve láttam egy útifilmet a híres serrano-i sonkafesztiválról, akkor fogant meg a gondolat bennem. Nekünk is vannak finom sonkáink, egyszer össze kéne mérni õket, és ezt összekötni egy jópofa, szórakoztató rendezvénnyel. Nagy álmom, hogy ez a késõbbiekben nemzetközivé váljon, és a határainkon túl élõ húsfeldolgozók is eljöjjenek versenyezni Bábolnára.
– Mi kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani ezt az álmát?
– Elsõsorban partnerek. A bábolnai önkormányzat és a polgármester asszony felkarolta az ötletet, õk szervezték a kísérõ mûsorokat. Dr. Horváth Klára, aki országgyûlési képviselõ is segített abban, hogy a Mezõgazdasági Minisztériumtól támogatást kaphassunk, majd a Polgárõr Egyesület közremûködésével tudtuk a kapott támogatást leadminisztrálni. A kistérség adta a hangosítást és a színpadot, az IKR az asztalokat és sörpadokat, a Ménesbirtok pedig díjtalanul rendelkezésünkre bocsátotta az egyik kiállítói pavilont, ahol a Gazdanapokat is szokták rendezni. Szakmai oldalról a Vágóállat és Hústermék Tanács, és a Magyar Gasztronómiai Szövetség állt mellénk. Egyedül nem ment volna, így közösen viszont sikerült tetõ alá hozni a fesztivált.
– Milyen volt az érdeklõdés?
– A versenyre és a vásárra a vártnál talán kevesebben jelentkeztek, de hát ez volt az elsõ rendezvény, remélem sikerül hagyományt teremteni, és néhány év múlva kinõjjük a mostani pavilont. Az a cél, hogy az itteni minõsítéseknek komoly jelentõsége legyen a szakmában, büszkén ragasztanák ki a húsosok termékeikre, hogy például ez és ez a sonka a bábolnai fesztivál az évi aranyérmese. A közönség, ahogy mondani szokták, vette a lapot. Délelõtt elsõsorban a távolabb lakók jöttek, délután és este pedig inkább a helyiek tették tiszteletüket. Az esti bálra nem volt túlzottan nagy érdeklõdés, így ezt a jövõben elhagyjuk, helyette inkább egyéb, színvonalas programokat szervezünk. Összességében mintegy háromezerre saccoljuk a megjelentek számát, ami szép sikernek számít. A sok-sok kóstoló, a húsvét elõtti vásárlási lehetõség megragadta a látogatók fantáziáját, nem egy új vevõ jelentkezett boltjainkban. A résztvevõ kiállítók és versenyzõk is hasznosnak ítélték a találkozót, valamennyien biztosítottak róla, hogy jövõre is itt lesznek. Szeretnénk, hogy a borászok is nagyobb számban jelenjenek meg, hiszen most is jólesett a sós, füstölt áruk kóstolása után Bartos Kálmánék jóféle neszmélyi nedûje.
– Saját vállalkozásában is ilyen elszánt, bizakodó és kitartó?
– Enélkül nem megy. Több dologba is belefogtam az elmúlt húsz évben. Vállalkoztam az építõiparban, próbálkoztam egy fûrészüzemmel is, amibe aztán bele is buktam. Az alapszakmám mezõgazdász, ehhez jött a vendéglátás és húsipari feldolgozás. 1986-tól büfézek, ott vagyok minden bábolnai rendezvényen, mûködtetem ABC áruházat, de ma már csak füstölt hús áruk elõállításával, húsok feldolgozásával és ezek kereskedelmével foglalkozunk a büfézés mellett. Családi vállalkozás a miénk, velem dolgozik a feleségem, két lányom és vejeim. Van egy büfénk, húsboltunk és füstölthús árudánk az érdi piacon, Bábolnán, Oroszlányban és Gyõrött mûködtetünk húsboltokat. Most nyitunk új üzletet Komáromban, terveink szerint a kapacitásunk teljes kihasználásával még beleférne egy-egy bolt Tatán és Tatabányán is. Ez a maximum, amit szeretnénk elérni. Persze az üzleteknél nem kell valami nagy dologra gondolni, ezek egyszemélyes, olykor csak a piacnapokon nyitva tartó kicsiny boltok. Gyakorlatilag hétvégén minden családtag dolgozik egy-egy üzletben. A szakmában mindenki panaszkodik, hogy a nagy áruházak miatt nincs kereslet. Nálunk volt olyan év, hogy 50%-os növekedést értünk el! Ezt annak tulajdonítom, hogy a vevõk ilyen kényes áruknál igénylik a törõdést, a jótanácsokat, sokszor személyhez kötõdnek. Az én alapelvem az, hogy csak olyan húst árulok, amit magam is megvennék. Úgy hiszem, hogy ez a sikereink titka.
veér