HOGYAN LETTÜNK FINNUGOROK?
Az elsõ nagy támadást Johann Eberhard Fischer (1697-1771) indította a magyar õstörténet ellen Sibirische Geschichte címû, 1768-ban Szentpéterváron megjelent könyvében. Ebben kijelenti: „Úgy vélem, az észt, a finn, a lapp, a permi, a vót, a cseremisz, a mordvin, a csuvas – a szavak nem csekély számának egyezése folytán – a mai magyarral közös nyelvek. A vogul jugrik tehát azonosak az ungar-magyarokkal. Az ugri azonos a hungrival, azaz a vogullal, aki egyébként született vadságban és tudatlanságban él.” Hogy bizonyítsa a rokonságot, felsorol 13 szót. Õ maga csak annyit tudott magyarul, hogy az egyet „edgj”-nek, a nyolcat „njoltzi”-nak írta. Összesen 80 szót vizsgált, aminek alapján bátran kijelentette: a magyar, a vogul és az osztják nyelv megegyezése vitathatatlan. A jugri megnevezésrõl manapság annyit tudunk, hogy feltételezhetõen a grúzok nevet viselõ kaukázusi nép régi neve, az ugriról pedig azt, hogy a régi ruszok minden keletre lévõ idegen népet ugrinak hívtak, kivéve a magyart, mert azt vengernek nevezték, hasonlóan a lengyel nyelvhez.
Fischer munkáját August Ludwig Schölzer (1735-1809) tette igazán ismertté. Ez a tudós férfiú szívbõl gyûlölte a magyarokat, ezért kapva kapott Fischer ötletén, vagyis a vogul–magyar azonosságon. Örvendezve említi meg, hogy a vogulok rokonai, a szamojédok emberevõk. Schölzer egy kukkot sem tudott magyarul, még a vármegyék nevét sem tudta leírni helyesen. Késõbb Sajnovics János (1733-1785) és Gyarmathi Sámuel (1751-1830) lettek kiszolgálói az elfogult és felületes német íróknak. Sajnovics 1768-ban Hell Miksa társaságában utazott a norvégiai Vardõ szigetére a gyengeelméjû VII. Keresztély dán király óhajára, hogy asztronómiai megfigyeléseket végezzen. Itt figyelt fel a lapp és a magyar nyelv hasonlóságára.
Ezután vagy ötven esztendeig nem akadt senki, aki felkarolta volna az idegenek tanait. Továbbra is hittek a magyarság keleti származásában, és egyre többen keltek útra megkeresni az õshazát, köztük 1819-ben Kõrösi Csoma Sándor. A szabadságharc leverése után újult erõvel (és hatalmi támogatással) támadnak a finnugoristák, élükön Hunfalvy (Hunsdorfer) Pállal. Õ már oly neves követõket is szerzett maga mellé, mint Budenz József, aki 20 éves koráig egy kukkot sem tudott magyarul, de 28 éves korában már az MTA levelezõ tagja volt, 1868-ban pedig már a budapesti egyetemen tanított. Ekkor vezetteti be a magyar egyetemeken a kötelezõ finnugor-oktatást. Ezek után népünket az ázsiai törökséggel rokonító Vámbéry Ármin ellen már csatasorba állt egy újabb generáció, köztük Szinnyei József és Munkácsi Bernát.”
Czintula Attila – Lõrincz Zoltán (www.ujszo.hu)
És kinek tartanak minket, magyarokat például a kínaiak? Chen Moon Geum asszony a Pekingi Egyetem történészprofesszora rövid tanulmányában egész más képet fest õstörténetünkrõl. Érdemes elolvasni eszmefuttatását!
Chen Moon Geum professzor asszony levele
(Megjelent Prof. Dr. Blaskovics József. CSc.: A magyarok története – Tárih-i Üngürüsz; Cleveland – Ohio 1988.)

1. A HUNOK TÖRTÉNETE
„A Kr. E. 3. század elején Belsõ-Mongóliában, Kínában élt egy népcsoport. Gulyás, pásztornép, nevük „Shian Yüen” volt. Ez az a terület, ahonnan a hunok származtak. A hunok a Farkas (Wolf) és Danging hegység térségében építették ki civilizációjukat, mûveltségüket, jólétüket, gazdagságukat. Politikai központjuk Manton városa volt, és ma ez a hely Wunan közigazgatási területére esik.
Kr. E. 59-ben egy belsõ háború robbant ki közöttük, ezt követõen öt részre szakadtak. Évek múltán a hunok két részre voltak oszolva: északi és déli hunokra. A déli hunok vezetõje, feje Huhanshing volt, és õ behódolt a han uralkodónak. Az északi hunok feje Zhighi volt, õ Illy, Yin Tian mellett telepedett le, majd a Balkhash-tól (Bajkál-tó) nyugatra, Kr. E. 36-ban Zhighi-t a han erõk tábornoka, Chen Tang megölte. Ezért az északi hunok szétszóródtak.
Miután a déli hunok behódoltak a han uralkodónak, Huhanshing feleségül kért tõle egy hercegnõt, amire az uralkodó engedélyt adott. A baráti állapot tartott, amíg Wang Mang nem lépett a trónra. Akkor a hunok megszüntették a viszonyt vele, de a han uralkodó késõbb, amikor megalapították a keleti Han-dinasztiát, kiengesztelte õket.
Kr. e. 48-ban újra háború tört ki a hunok között, ezúttal két részre szakadtak. Huhanshing unokája, a déli hunok vezetõje ismét behódolt a han uralkodónak. Az északon maradt népcsoport folyamatosan harcolt a déliek, illetve a han uralkodó ellen.

2. A NYUGAT FELÉ MOZGÁS, KÖLTÖZÉS
89-ben a keleti han uralkodó Doudhian tábornokot küldte az északi hunok ellen, aki legyõzte õket. Mintegy kétszázezren megadták magukat, százezren pedig Shianpi elõtt tették le a fegyvert. A többiek nyugat felé indultak.
A nyugat felé indulók a Jing Hui hegység, a Balkhash-tó, az Aral-tó és a Kaspi tenger mentén vonultak el, míg végül eljutottak Európába. Megverték a római uralkodót, és felkavarták a földrész életét.. Harcolva vonultak nyugat felé, és mintegy 280 év múlva elfoglalták Danhue-t. 896-ban megalapították Magyarországot, elsõ királyuk Apad (Árpád) volt.

3. WANG ZHAOJUN
A magyarok gyakran mondják, hogy édesapjuk hun volt, édesanyjuk pedig kínai. Ez abból a történetbõl ered, hogy a fent említett Huhanshing feleségül vette a han uralkodóház egyik szépségét, Wang Zhaojun-t, és született egy fiúk. Nagyon megható történet ez, amelyet minden kínai jól ismer: a gazdag palotában felnevelt hercegnõ elindul a vad, füves pusztába, mint a béke hirdetõje, záloga.
Huhanshing halála után Wang Zhaojun levelet írt a han uralkodónak, engedélyt kért, hogy visszatérhessen hazájába. Az uralkodó azonban megparancsolta, hogy a hunok szokásai szerint éljen, ezért volt férje korábbi házasságából származó, elsõszülött fiának lett a felesége, és tíz leányuk született.
Wang házassága valóban elvetette a barátság magvait a han és a hun nép között. A (volt) Szovjetunió területén, Dél-Szibériában egy kínai stílusban épült palotát találtak, amelyrõl úgy hiszik, Wang elsõ leányának palotája volt.

4. A HUNOKRÓL
A hunok megjelenése különbözõ volt a korai ókorban, és az ókor középsõ szakaszában. Míg korábban arcbõrük fehér színezetû, orrnyergük magas, hajzatuk sûrû volt, addig késõbb – a házasságok révén – han hatásra a hunok sárgábbak lettek, alacsonyabb lett az orrnyergük és széles a homlokuk.
Magyar kutatók úgy mondják, mindazonáltal, hogy a magyar a hun nép egyik ága, a magyar nép megjelenése nem olyan, mint a korai ókor hunjaié. Ugyanakkor Magyarország Hungary nevének Hun része a hunokra vonatkozik, míg a gary jelentése: hely, ahol élni lehet, kell. A kínaiban a hunok neve Hun-Nu, míg a görögben Hunner. Látható a hasonlóság a Nu és a Ner között.

5. A BRONZKORI SZKÍTA KULTÚRA
A hunok területe Ázsiát és Európát foglalta magába. Kultúrájuk az északi füves pusztáké, más része han, görög és iráni eredetû. Ezt az orosz régészek is bizonyították mongóliai felfedezéseikkel 1924-ben. Kr. e. 1000 táján Kína bronzkorát élte, abban találtatott, mialatt a Dnepier folyó mentén szintén bronzkor volt található.
Ezt a bronzkort a történészek szkíta kultúrának nevezik Ez a kultúra érkezett, lett elhozva Szibériába és Mongóliába. A déli hunok végül is hanizálódtak, az északiak pedig görög és római kulturális körbe kerültek.

6. A MAGYAR KÍNAI ROKONSÁGRÓL
A magyarok és a kínaiak vér szerinti rokon népek. A magyar nyelvnek számtalan hasonlósága lelhetõ a hun nyelvvel, de még több a kínaival. Ez az oka annak, hogy a Han-dinasztia császára, uralkodója, Dzsingisz kán, és más kínai uralkodók Magyarországra mentek.
Katonáik fõleg hanok és hunok voltak, akik közül sokan ott is maradtak, nem tértek vissza hazájukba. Magyarországnak sok közös hagyománya van a hunokkal, mint például a Nap-imádás reggel, Holdimádás este, vagy a baloldali ülõhely magasabb rendûnek tekintendõ.”