A 2007-es év országosan a Batthyányak éve, de fõként Batthyány Lajosra emlékezünk, aki 200 évvel ezelõtt született. De ugyanebben az évben született Batthyány Kázmér is, kinek életútja kiemelkedõ fontossággal bír Bicske életében.
A Batthyányiak nevét Bicske történetével kapcsolatban elõször egy 1611. június 3-án kelt felhatalmazást tartalmazó okirat említi, melyben Poppel János Miklós (Bicske, és a hozzá tartozó puszták földesura) megbízza sógorát, Batthyány Ferencet (aki Sopron megyei fõispán, királyi fõlovászmester, a dunántúli részek fõkapitánya, a nádori törvényszék fõbírája), hogy
a tulajdonában lévõ birtokrészt saját hatáskörében kezelje.
1632-ben Batthyány Ferencné (született Poppel Éva) és fia Ádám 1500 forintért zálogba adják
bicskei birtokrészeiket, aztán 1637-ben Batthyány Ádám (császári és királyi kamarás, 1630-tól grófi címert nyert, 1640-tõl királyi fõasztalnok) 20 000 tallérért minden öröklési jogával megvásárolta. 1638-ban Ádám egyéb bicskei birtokokat örökölt 6600 tallér értékben.
Batthyány Ádám a család hatalmának, gazdagságának megalapítója 1629 õszén rekatolizál Pázmány Péter bíztatására, majd egy évvel késõbb II. Fredinánd király grófi rangra emelte. Batthyány Ádám áttérésével megindult az uradalmán élõk katolizálása is (Bicske lakossága ekkor még szinte színtiszta református volt). 1665-ben török megszállás alatt lévõ bicskei birtokával nem sokat tudott törõdni, ezért zálogba adta gróf Zéchy Istvánnak (vagy Zichy Istvánnak). Halála után fia Kristóf örökölte Bicskét. Õ volt a család hercegi ágának alapító õse.
Buda 1686-os visszafoglalása után Bicske elnéptelenedik, többször kifosztják, és csak 1692-ben indul meg a vármegye, így Bicske ujjászervezése. 1699-es összeírás szerint 55 család él ekkor a településen.
Bicske soron következõ földesura Batthyány II. Ádám (1662-1703) nagy kiadásokat fordított a török elleni harcra. Birtokainak központja Vas megyében volt, ezért bicskei birtokait bérbe adta.
További Batthyány birtokosok Bicskén:
–1757: Batthyány Lajos (1696-1765) nádor
–1773: Batthyány Fülöp (1731-1795)
A bicskei uradalmat gróf Strattmann Eleonóra 1738-ban végrendeletben Fülöpnek adományozta, az mégis elõbb gróf Batthyány Lajos nádor második fiáé, a hercegprímás Józsefé lett.
Gróf Batthyány József (1727-1799; szombathelyi-pozsonyi prépost, erdélyi püspök, kalocsai érsek, majd 1778-tól bíboros, a bicskei és a mányi uradalom birtokosa) többször járt Bicskén. Õ kezdeményezte a kastély és a katolikus templom átalakításait, mely utóbbihoz szentélyt is építtetett. Jelentõs lépése volt még az erdei és mezei vadtenyésztést szorgalmazó intézkedése.
Bicske további Batthyány birtokosai a követezõek voltak: Batthyány Tivadar (1729-1813), Batthyány Antal József (1762-1829), Batthyány Kázmér (1807-1854) az 1848-as külügyminiszter, Batthyány Gusztáv (1828-1906), Batthyány Gyuláné sz.: Károly Zsuzsa, 1945 Batthyány Bálint.
Mint látjuk a településhez a Batthyányak közül többen is kötõdtek, de közülük is a legkiemelkedõbb volt Batthyány Kázmér. Fiatal korában az idegen szellemû magyar fõurak közé tartozott. Magyarul csak 30 éves korában tanult meg. Beutazta a nyugat-európai államokat. Itt meghatározó benyomásokat szerzett, megismerkedett a kor politikai és társadalmi fejlõdését átható demokratikus és szabadelvû eszmékkel. Már az 1840. évi országgyûlés fõrendi táblájának egyik ellenzéki vezére volt. Nézetei az 1843-44-i országgyûlés vitái alatt egészen radikális irányt vettek. A Kossuth alapította Országos Védegylet elnöke lett. Az ellenzéket anyagilag támogatta, a nemzeti eszméket személyes példaadással is terjesztette. 1848 nyarán Baranya fõispánjává és kormánybiztosává nevezték ki. Itt erélyesen képviselte a magyar kormány álláspontját.
1849 februárjában vált a Kiskunság, Szeged, Szabadka, és Zombor tejhatalmú katonai és polgári biztosává. Kiváló diplomáciai érzékére Kossuth és Szemere figyeltek fel rá és 1849. április 16-a után rábízták a külügyek és ideiglenesen a kereskedelmi tárca vezetését. Rendíthetetlen híve volt a magyar szabadságharc ügyének. 1849 augusztusában követte Kossuthot Viddinbe, majd Sumlába és a magyar politikai emigrációval együtt Kiutahiába. Innen 1851-ben Párizsba ment és ott is halt meg 1854-ben. T öbbször ellátogatott Bicskére, törõdött a bicskei gazdasággal. Cselédeket, részmunkásokat hozott a felvidékrõl. Tekintélyes
kölcsöntõke beruházásokkal terjesztette ki a majorsági gazdálkodást. A technika fejlõdésének eredményeit állította gazdasága szolgálatába.
(Bakos József könyvtáros írása alapján)