Komárom – Esztergom megyérõl nemcsak a Közép-Dunántúli Régiónak

Megyénkrõl legújabban, s talán utoljára (?) megjelent összefoglaló munka mûfaját egy szóval, fogalommal meghatározni nem könnyû. Kézenfekvõ az összehasonlítás a Körmendi Géza által a bevezetõben említett kötetekkel: Bél Mátyás úttörõ történeti – földrajzi leírásától a megyei kastélylexikon idõközben megjelent összeállításáig. Tulajdonképpen ez a fogalom: történeti – földrajzi leírás, modern kiadásban. alkalmazható erre a Bél Mátyás nyomdokain, mai ismereteink szerint, a 21. század eszközeivel készült könyvre is. A több mint kétszáz év alatt íródott hasonló típusú, monografikus teljességre törekvõ munkák magas mércét állítottak e modern kiadványt készítõk elé.
Miként Bél, a kötetet szerkesztõ és felelõs kiadóként jegyzõ Zoltai Dénes is csapatmunkával hozta létre monográfiáját. Jelen munka e mellett még egy másik célt is kitûzött: az idegenforgalmi látványosságok, a természeti és épített környezet, mûemléki értékek bemutatását, a turisták vonzását, tájékoztatását. A szikár, tudományos tényadatok felsorolásán, rendszerezésén túl, – az ezt oldó -, jól válogatott és szerkesztett képanyag által szélesebb rétegeket is el tud érni. Szimbolikus értékû e tekintetben a komáromi és az esztergomi híd egymás mellett szerepeltetése. (42-43. l)
A fotók funkciója ezen kívül az is, hogy fõként kis településeknél millenniumi és ezredfordulós pillanatképeket is rögzítenek.  Az idegenforgalom fejlesztését elõsegíthetik a kedvezõ történeti – kulturális illetve természeti adottságok Utóbbi az ökoturizmusnak kedvez. Az etnikai sokszínûséget jelentõ nemzetiségi hagyományápolás megannyi formája szintén vonzerõ lehet. (Nem ártott volna egy külön tényszerû áttekintés, összefoglalás az évi szokásos rendezvényekrõl.). A turisztikai, idegenforgalmi célkitûzést a praktikus és friss ismeretek nyújtásával (vendéglátás, lovasturizmus, horgászhelyek stb.) is teljesíti az összeállítás. Ezek közzétételét indokolja, hogy a rendszerváltás óta megjelent két megyei útikönyv ilyen adatai már elavultak. Méreténél fogva viszont aligha nevezhetõ útikönyvnek, ami persze Baedekker óta is történetileg változó mûfaj. Nem valószínû, hogy ezt forgatva járnák nevezetességeinket az itt pihenni, kulturáltan és aktívan kikapcsolódni vágyó turisták. A könyv adatait, – nemcsak a gyorsan avuló címeket, telefonszámokat, is használják még, a Regio Regia hasonló szállás és éttermi adattárával, kalauzával együtt. A Legyen a vendégünk!… Szállás és vendéglátóhelyek a közép-dunántúli régióban ( 2004).
A forma és a megjelenés kevésbé érdekes, – mint a mondanivaló egésze és az ezt kifejezõ szerkezeti megformálás, nyelvezet. A megyérõl, nemcsak a megyének, nem csak könnyed olvasmány, de az ismeretközlõ irodalom olvasóinak szánt monográfia is egyben a Komárom – Esztergom megye (2002) címû munka. Többször, rövid idõre elõvehetõ és elõveendõ kézikönyv. Egyfajta összegzés, ami 16 szerzõ eltérõ színvonalú, mennyiségû és minõségû anyagának egységesítését, szerkesztését kívánta. A monográfiát írók, szerkesztõk által tömörített, rövidített -, a kiadvány egészéhez, céljához mért szövegek “összefésülése” nagyobb tartalmi átfedések nélkül sikerült. Stílusbeli különbségek azért akadnak, ami hibául róható fel. Ám nem ez a döntõ.
A megye városainak és falvainak helytörténetét taglaló szerkezeti egység elõtt tematikus blokkban részletesen olvashatunk a helyi irodalmi hagyományokról, a megye múzeumairól, kultúrájáról, sportjáról. Az “Értékõrzõ Komárom – Esztergom megye” címû, a természeti, tájvédelmi és ökológiai ritkaságokat, a különbözõ tájegységek földrajzát, növény – és állatvilágát bemutató fejezetet inkább a megye általános bemutatása után második egységnek kellett volna szerkeszteni. Az irodalmi és múzeumi rész között kevéssé érvényesül ez a tematikai egység. A tatai kistérség (39 – 42. l) külön kiemelése nem teljesen érthetõ, bár nevezetességét illetõen Fényes Elek, a 19.század derekán készült “részletes és kimerítõ leírásában” azt mondta Tata mezõvárosról, hogy: ”Kedves haza ez népének, mert áldott s kellemes, s a nép hite szerint is, legszebb a megyében.” (1847)
Az egyes települések történetét, helyi társadalmak múltját és jelenét, hagyományõrzõ tevékenységét tárgyaló szerkezeti egység egyben a leghosszabb és a “legtudományosabb” is. Itt vonultatja fel a mû egy teljességre törekvõ összegzés minden erényét. Legfõbb értéke az összegzés milyenségében van. Az egyes településekrõl szóló részeket az azt legjobban ismerõ helytörténészek készítették. E szempontból kivétel Ete és Bakonysárkány. A Kisbér és kistérségének múltját évtizedek óta kutató s azt publikáló szerzõ helyett bizonyára azért kértek fel két másik személyt, mert õk inkább a jelenre helyezik a hangsúlyt, amit, szemben a helytörténésszel, inkább õk ismernek jobban.
Régóta szükséges Tatabánya esetében is a várostörténeti monográfia megírása. Bár itt is születtek hosszabb-rövidebb történeti összegzések Talán a város fennállásának 60. évfordulója, az ennek tiszteletére megrendezendõ tanácskozás anyaga is segít majd az idén vagy a közeli jövõben e fájó hiány enyhítésében.
Üdvözlendõ megoldás e mûben, hogy az ipari múlttal foglalkozó fejezet mellett szerepel a több új szempontot és tényanyagot felvonultató-, a jelenlegi megyeszékhely és elõd településeinek múltját tárgyaló írás. Általában érdekes jelenség, hogy régi és új városaink történetével foglalkozó, teljességre törekvõ, a legfrissebb kutatási eredményeket szintetizáló monográfiák különbözõ okok miatt a rendszerváltás után sem készültek el. Volt azonban mire támaszkodni e kötet szerzõinek. Sok községre is igaz e megállapítás. Neszmély, Bajna, Úny s több más falu itt közölt történeti áttekintését megelõzték ilyen-, a teljességet jól megközelítõ-, a millecentenárium és az ezredforduló ihlette kiadványok. Sajnálatos, hogy a történeti részt tekintve naprakésszé tett történeti egység utáni irodalomjegyzékben nem mindig az utolsó és legteljesebb községtörténeti munka leírása szerepel. Ahol ilyen van, azért is érdemes megemlítése, mert ez által megalapozottabban állíthatjuk, ami a lényeg: színvonalas kiadvány született Komárom-Esztergom megyében. a régiónak és a tágabb hazának, még ha nem ma jelent is meg. Jól illeszkedik a nagy elõdök sorába, (könyvtári) tájékoztatási kiadványként is sokat és sokáig forgatjuk még ezt a kötetet. Ennek során lassan fogalommá lesz, s úgy emlegetjük majd:“a Zoltai”.
Sorra jelennek meg egyre újabb régiós és eurorégiós könyvek, periodikumok, melyek akkor igazán jók, kultúrtörténeti szempontból értékesek, ha az említett település és megyetörténeti összefoglalások eredményei alapján készülnek. Mindez persze még sok munkát ad helytörténészeknek, szerkesztõknek egyaránt.

(Komárom – Esztergom megye. Szerk. Zoltai Dénes / Dömös/: Zoltai Dénes, 2003 300 l.)