„Az érem, a legművészibb tolmács” (Hóman Bálint)

Régen a kulturáltság egyik fokmérője volt
A 18. század második felében érdekes adat bizonyítja, hogy ez az időszak lehet az éremgyűjtés kezdete Tatán. Ennek egyik lehetséges és biztos bázisa volt Wáli István, tudós prédikátor, éremgyűjtő parókiája Dunaalmáson, aki 1756-1780-ig hivatalnokoskodott ott. A parókia élénk éremgyűjtő találkozók és cserék helyszíne volt tatai gyűjtőkkel is. Bizonyos, hogy ezek a találkozások, tapasztalatok indították arra, hogy 1778-ban megírja a „Római imperátorok tükre” című munkáját, melyben saját antik római gyűjteményét másoltatta, így könyve nemcsak numizmatika történeti munka, hanem korabeli éremgyűjtemény katalógus is.
Tehát a magángyűjtemények voltak az elsők, az írásos emlékek zöme mégis a 19. század közepén, az iskolákban alapított gyűjteményekről szól. Nyilvánvaló, hogy az oktatásban, a szemléltetésre a leghatásosabb az eredeti tárgy, a régi pénz. Ebben a sorban a tatai Kegyes Tanítórendi Katolikus Gimnázium régiséggyűjteménye 1900-ban jött létre, mintegy 132 darab numizmatikai tárggyal. A gimnázium évkönyveiben évről évre nyomon követhetőek az éremgyűjtemény gyarapodásai.
 A 19. században több neves, jelentős gyűjteménnyel rendelkező gyűjtőről is érdemes szólni, hiszen a felhalmozott, több esetben generációk által megőrzött gyűjteményeik példát adtak az elkövetkező nemzedékeknek. Személyükben együtt párosult az erkölcs, a műveltség és a nemzet iránti felelősség.
1791-ben Tatán született báró Bajzáth György András földbirtokos, királyi tanácsos, országgyűlési követ, neves éremgyűjtő. Sajnálatos módon, a nagy szakértelemmel összegyűjtött gyűjteményét osztrák kereskedők által értékesítették. Gróf Esterházy Miksa, diplomata, földbirtokos, a sporttal, és ezen belül a lósporttal kapcsolatosan hozta össze korának kiemelkedő gyűjteményét. Bár 1837-ben Bécsben született, de élete jelentős részét tatai vadászkastélyában élte, a gyűjteményét is itt tartotta. 1883-ban bekövetkezett halálát követően a gyűjteményét Bécsben értékesítették.

A szervezett éremgyűjtés kezdete
A 20. század első felében jelentős fellendülés következett be az éremgyűjtés területén, a polgári fejlődés új lendületet adott a civil élet, és ezen belül a numizmatika tudományának kibontakozásához. A korabeli gyűjtők szenvedélyüknek, szervezett keretek között, az 1901-ben létrejött Magyar Numizmatikai Társulatban hódolhattak. Bár a társulat, tevékenysége első éveiben elsősorban Budapesthez kötődött, később egyre inkább meghatározóvá vált az a törekvés, hogy a vidéki gyűjtőket is bevonják a hazai numizmatikai élet vérkeringésébe.
Ezekben az évtizedekben jelentős éremgyűjteményt épített fel Tatán Pokornyi László, királyi aljárásbíró, míg Schüszler Albert (1870-1940) és Tomik Bernardin piarista tanárok jelentős gyűjtést végeztek a gimnázium számára a régi korok emlékeinek összegyűjtésében, 1905-től pedig tagjai voltak a numizmatikai társulatnak is. Az Archeológiai Értesítő és a Numizmatikai Közlöny valamint a gyűjtői kapcsolatok széleskörűvé válása közrejátszott abban, hogy egyre többen éltek az MNT-be való belépéssel. Losonczy Károly királyi gazdasági intéző, tatai éremgyűjtő 1903-ban, Niklovits Károly (1886-1960) tatai postatisztviselő 1915-ben kérték felvételüket a társulatba. Niklovits a 20. század legnagyobb magángyűjteményével rendelkezett. Tatán született és a Környei úti temetőben nyugszik, numizmatikai gyűjteménye 40 192 darabból állt, mely a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárába került.
 Dr. Ugron Gábor, országgyűlési képviselő, az Esterházy Móric és a Wekerle Sándor vezette kormányok belügyminisztere volt és 1906-ban vette meg Feszti Gyula műépítész villáját Tatán, az Öreg-tó partján. A villa ettől kezdve, az 1930-as évek végéig éremművészek és numizmatikusok vidéki találkozóhelye volt, hiszen Ugron ezekben az években az ÉKE (Éremkedvelők Egylete) elnöke is volt. Nagy értékű éremgyűjteményének a villa 1945-46-os kifosztásakor nyoma veszett.

 Az 1920-as, 30-as évek közművelődésében – Klébelsberg Kuno koncepciójának hatására – jelentős szerepet kapott az egyes értelmiségi csoportok művelődésének, ismeretbővítésének biztosítása. Ilyen volt a Tata-tóvárosi Szabad Egyetemen szervezett előadássorozat, melynek szervezését a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége helyi csoportja vállalta. Dr. Magyary Zoltán a közigazgatás tudomány, tatai születésű országos szakembere elismerően szólt a tematika átgondolt felépítéséről, a stúdiumok egymásra épüléséről. 1930. november 2-án a numizmatika-pénztörténet tematikában Szent István pénzeiről tartott nagysikerű előadást Hóman Bálint, történész, numizmatikus, a szintén tatai születésű Niklovits Károly éremgyűjtő szakmai barátja. Az előadáson több tatai éremgyűjtő is jelen volt.
A második világháborút követő években a civil társadalmi folyamatok szinte megszűntek, nagyfokú visszaesés következett be a hazai gyűjtői-numizmatikai élet addigi töretlen fejlődésében.
 1949-ben a Magyar Numizmatikai Társulat megszűnt egyesületként létezni és a szigorú hozzá nem értésen alapuló állami felügyelet alá került. Ez a döntés szinte szétzilálta a magyar éremgyűjtő társadalmat. Azokban az években Tatáról és környékéről elvétve sem találni gyűjtőt, aki aktív maradt volna, hiszen a magyar éremgyűjtők szervezeti keretek nélkül maradtak. Közben azért említésre érdemes esemény, hogy 1955. június 26-án a magyar éremgyűjtők népes csoportja, mintegy 60 fő Tatára látogatott és a vár hűs falai között Jenei Ferenc múzeum-igazgató ismertette a vár történetét, a múzeum látnivalóit, és többek között rögtönzött kiállítást szerveztek a numizmatikai gyűjteményből.

Létrejött a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete
A szervezeti keretek nélkül maradt éremgyűjtők, kiválva a Magyar Numizmatikai Társulatból, megszervezték az új, gyűjtésen és cserelehetőségeken alapuló közösségüket, az 1973-ban alapított és a vidéki szervezetekkel kibővített Magyar Éremgyűjtők Egyesületét.
Tatán több, mint tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, 1988. augusztus 24-én, hivatalosan is megalakuljon a helyi szervezet. Ezt megelőzően azonban a gyűjtők magánlakásokon folyamatosan találkoztak, és beszélgettek aktuális gyűjtői kérdésekről. Meggyorsította a tatai szervezet megalakításának igényét Vámosi László numizmatikai gyűjteményének bemutatása, 1989. augusztus 4-én, Tatán, a művelődési házban, melyet Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát nyitott meg. Az alapító tagok között kell említeni Vámosi Lászlót, aki az önálló szervezet létrehozását kezdeményezte.
 A tatai szervezet több, mint 30 éves működésének legnagyobb eseménye volt az 1997-ben Tatán tartott XXVII. Vándorgyűlés. A rendezvény három napja alatt a városba, mintegy kétezer gyűjtő látogatott el. Erre az alkalomra kétféle vert érem is készült, az egyik a tatai vár töröktől való visszafoglalásának 400. évfordulójára a másik, Fellner Jakab a barokk Tata építőjének emlékére.
Országos vízhangot kiváltó esemény volt a 2001. augusztusában Tatán tartott, és a tatai gyűjtők által kezdeményezett Hóman Bálint Numizmatikai Nyári Egyetem. A rendezvény ideje alatt bronz domborműves emléktábla avatására került sor a névadó, volt kultuszminiszter, a Magyar Numizmatikai Társulat volt elnöke tiszteletére, az Ady Endre úton.
A Tatán szervezett éremgyűjtők országos találkozói, mindig valamilyen kiemelkedő eseményhez kapcsolódtak, 1992-ben itt volt a rendezvényen Walburga főhercegnő, Habsburg Ottó lánya és Habsburg Mihály főherceg is, 1993-ban az I. világháború befejezésének 75. évfordulóján emléktábla avatására került sor a Vaszary János Általános Iskola falán a Tata-tóvárosi hősi halottak emlékére. 1999-ben a tatai éremgyűjtők nagysikerű érembemutatót és kiállítást szerveztek Tata szlovákiai testvértelepülésén Szőgyénben, „Ezer éve Európában, Európáért”-címmel. A kiállítást Szigeti László, Szlovákia művelődési miniszterhelyettese ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
1996-ban, Budapesten a HM Stefánia Palotájában a tatai éremgyűjtők kiállításának tematikája a „Várvédők, honvédők” volt. 2001-ben az európai államok fém- és papírpénzeinek kiállításánál a fővédnökséget Helmuth Kohl, német kancellár vállalta, aki maga is éremgyűjtő.
Szakmai berkekben jelentős sikernek mondható az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójára illetve Horthy Miklóshoz kapcsolódó érem-kitüntetés és dokumentum kiállítás.
2013-ban jelentős numizmatikai adománnyal gazdagították a tatai éremgyűjtők a több, mint száz éves Kuny Domokos Múzeum gyűjteményét, melyet a gyűjtők adományaiból hoztak létre. Az eseményen Michl József, a város polgármestere is méltatta a nemes kezdeményezést és követendő példának javasolta. 2016-ban újra határainkon túl, Révkomáromban, (Komárno) a Zichy-palotában mutatkoztak be a tataiak egyházi kegyérem kiállítással, melyen Stubendek László révkomáromi és Michl József tatai polgármester is méltatta a bemutatott emlékérmeket.
Tatán hat emléktábla is őrzi neves numizmatikusok és események emlékét. Az elmúlt több, mint három évtized eseményeinek, történéseinek rövid összefoglalója is hűen tükrözi, hogy a helyi tenni akarásnak, az értékteremtésnek van közösségi bázisa Tatán, és ennek a jövőben is így kell lennie.

Vámosi László
a MÉE tatai szervezet titkára