„Õrségváltás” a Környe és Vidéke Takarékszövetkezetben
Anda Éva – 40 „takarékos” esztendõ

Anda Éva neve a környeiek számára épp oly’ ismerõsen cseng, mint a környezõ településen élõké, hiszen talán nincs is olyan itt élõ polgár, akinek ne lett volna valamiféle kapcsolata a helyi Takarékszövetkezettel. Volt idõ eszünkbe vésni a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet vezetõjének nevét, hiszen a két név szinte egybeforrt az elmúlt 40 esztendõ alatt. A környeiek a település jó hírnevének öregbítéséért 2005-ben díszpolgárukká is avatták a most nyugdíjba vonuló igazgatónõt, hiszen községük nem kis mértékben köszönheti ismertségét a Környe és Vidéke Takarékszövetkezetnek, s annak vezetõjének.

– Mikor is kezdõdött ez a történet? Mióta dolgozol a Környe és Vidéke Takarékszövetkezetnél?
A Takarékok 1958-ban alakultak, én pedig 1966-ban kerültem ide. Akkor egy kis bérelt lyukban kezdtük a munkát, sem állami támogatás, sem egyéb forrás nem segített bennünket, mindent a magunk erejébõl kellett megoldanunk. Az akkori helyzetet jól jellemzi például, hogy minket, mint „magán” céget, vagyis szövetkezetet az OTP revizorai ellenõriztek. Ebbõl is látszik, hogy akkoriban még túlságosan sok konkurenssel nem kellett megküzdenünk.
Nekem ez lett az elsõ, s egyben az egyetlen munkahelyem is. 40 évet töltöttem itt el. Egyedül pénztáros nem voltam, de azon kívül majdnem minden területen dolgoztam, mielõtt vezetõvé választottak volna. Voltam könyvelõ, hitelügyes, fõkönyvelõ, elnök, majd ügyvezetõ igazgató. Vezetõi feladatokat 26 éve végzek.

– Ezek szerint szinte a kezdetektõl részt vettél a Takarékszövetkezetek munkájában. Mesélnél nekünk egy kicsit a hõskorról! Hogyan folyt itt a munka az elsõ idõkben?
– Számomra fantasztikus, hogy az elejétõl kezdve láttam, milyen eszközökkel dolgoztunk itt évrõl évre, évtizedrõl évtizedre. Az Evolut nevû ún. kézitáblával indultunk és tekerõs számológéppel, s 4-en dolgoztunk egyetlen helyiségben. Ma 50-en vagyunk és 8 saját tulajdonú ingatlanunk van.
Az elsõ idõkben kizárólag csak a lakosságnak dolgoztunk, késõbb azonban a kis- és középvállalkozói rétegnek is szolgáltattunk. Szinte pár éve csak annak, hogy a szó szerinti kézi könyvelésrõl hirtelen új rendszerekre álltunk át. Elõször rövid ideig Robotron könyvelõgépeket használtunk, majd röviddel azután már számítógépeken könyveltünk.
1974-ben volt az elsõ takarékszövetkezeti egyesülési hullám. Úgy volt, hogy mi is egyesülünk a Bokod és Vidékével, de ez végül nem történt meg.
Nagy fordulatot jelentett, amikor a megyeszékhelyen is megjelenhettünk. Kertvárosi kirendeltségünket 1984-ben az elsõk között nyitottuk meg, s ez természetesen magára a mûködésre is kedvezõen hatott. Mára 4 kirendeltségünk van a megyeszékhelyen és szolgáltatásaink az interneten keresztül bárhol elérhetõek.

– Visszagondolva erre a 40 évre, mi, vagy mik voltak a legnagyobb sikerek, amire igazán büszke vagy?
– Számomra az egyik legfontosabb eredmény, hogy annak idején, a Takarékszövetkezeti Bank konszolidációjakor állami támogatást kaptunk, amelyet 2013-ig kellett volna visszafizetnünk. Mi már túl vagyunk rajta, az utolsó fillérig rendeztük tartozásunkat.
Amire igazán büszke vagyok, az pedig az, hogy a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet elismert tagja a Takarékbanknak. Létezik ugyanis egy minõsítõ rendszerünk, amely különféle mutatók alapján (jövedelmezõség, portfólió, tõkehelyzet, stb.) minõsíti a tagokat. Mi tavaly az elsõ helyen, idén pedig a másodikon végeztünk. Ez nem a nagyságrendet mutatja, hanem a minõséget. Ezt nagyon nagy eredménynek tartom.
A sikerek közé sorolom továbbá azt is, hogy olyan munkahelyi légkört alakítottunk ki a cégnél – úgy a központban, mint a kirendeltségeken -, hogy gyakorlatilag nincs fluktuáció. Vagyis nemcsak ebben a nehéz, munkahely-keresõ világban sikerül megtartanunk a dolgozóinkat, de mindig is stabil gárda dolgozott itt.

– Milyen tervekkel vágsz neki a nyugdíjas éveknek és kinek adod át a stafétabotot?
– Jó szívvel vonulok vissza és érdeklõdve várom a nyugdíjas éveket, remélem, hogy végre lesz idõm olvasni, tornázni, kézimunkázni. Terveimben az szerepel, hogy egy kicsit még figyelemmel fogom kísérni itt a munkát. Szeretnék tagja maradni az igazgatóságnak, s amennyiben igényli az új vezetés, természetesen továbbra is szívesen segítek, de azt is látom, hogy kell már az újítás is.
A 40 év alatt én mindig hittem, hogy talpon tudunk maradni, szerencsére most is jó állapotban tudom a Takarékszövetkezetet átadni, s csak azt tudom kívánni, hogy ennél már csak jobb legyen!

Cseh Teréz