Mint azt a Kertali dombon végzett ásatások bizonyították, Sárosdon már Árpád unokája, Taksony idején magyar település volt. A leletek tanúsága szerint itt lovak nevelésével foglalkoztak. Gyõrffy György szerint legalább 700 évre visszamenõleg ez a tevékenység itt írott forrásokban kimutatható. Királyi lovászok faluja volt és ez a hely már Géza fejedelemnek és fiának Szent István királynak lóneveléssel adózott.

Az Árpád-háziak idejében (Garás) Baras néven nevezik ezt a helyet, de 1342-ben már Sarusd néven említik. Az elsõ hivatalos írásos emlék Ozorai Pipó adománylevelén olvasható, ami 1417. június 27-én kelt és Sárosdot SARASD néven írja. Ennek az adománylevélnek a kiadása Zsigmond királyunk idején történt, aki rendet és nyugalmat akart tenni a gazdag kun szállásfõk örökösödési perében. Ebbõl következtetni lehet, hogy a Sarusd elnevezés változott Sarasdra és ez a török hódoltság végére már Sárosd néven szerepelt.
Ezen a néven szerzõdnek 1694-1702 között gr. Esterházy Ferencz mint vevõ, és a kun leszármazott Széplaki Bottka lányok mint eladók, Jakabszállás, Sárosd és Kispuszta elzálogosítása és eladása ügyében.
A Mezõföld mély fekvésû helyein kialakult települések sokasága a „sár” szótaggal kezdõdik. A vízrendezések elõtti idõkben csak a magasabb részek löszhátai emelkedtek ki környékünkön a mocsárból, illetve a hatalmas vizekbõl. A vízen történõ közlekedés az ókorban általános volt a környékünkön. Terepjárásaim folyamán apró világítótornyok darabjait találtam meg. Ezeknek a tornyocskáknak a fénye tájékoztatta éjszaka a dereglyék irányítóit a helyzetükrõl.
Nem olyan régen Gorsium mellett, a Sárvíz laposában a legelõn, egy ókori hajóállomást (kikötõt) tártak fel. Mindenesetre Sárbogárd címerében szereplõ hajóhorgony se véletlenül van ott. A múlt század közepén a legrégebbi telkesgazdák, mint az elõdeik emlékét említették a Puszta templomhoz csónakon közlekedõ ferences barátokat, kik Barátlakás pusztáról csónakon jártak oda misézni. Érdemes megnézni a mi címerünkben is a csónakot. Az elején vaskampó van, és ha netán szárazság miatt a sekély vízben, vagy mocsárban evezni nem lehetett, akkor ebbe a kampóba akasztották be a hajdani nagy erejû szürkemarhák tézsláját és vontatták a csónakot.
Ezeknek ismertében helységneveink sár elõtagja nagyon is érthetõ. S ehhez nem kell a történelmi múltba visszamennünk. Sárosd idõs lakói még emlékezhetnek a két háború közötti földutakra, egy-egy esõs októberi vagy novemberi kukorica vagy szárhordásra. Még a nagy uradalmak is csak a lórésinek lefektetésével tudtak megbirkózni a szállítás nehézségeivel, és e mellett csatornáztak. A jakabi árok, a Kufler árok, a darusi árok, a tükrösi árok ezekre a lecsapolásokra emlékeztetnek. Ezek és a kitûnõ lóvasutak nélkül nem lehetett volna olyan komoly létesítményeket ellátni, mint a Weisz Elizék által épített jakabszállási szeszgyár, vagy a Kuflerék által épített szolgaegyházi szeszgyár. E mellett az örökös sárral és vízzel borított mély fekvésû részek a lecsapolás után hatalmas terméseredményeket produkáltak, fõleg cukorrépából és ipari burgonyából. A termelés ilyen irányú ugrásszerû növekedése az állattartásra és ezen belül a szarvasmarhatartásra serkentõen hatott.
Az, hogy az egész környezetünk nem posványosodott el teljesen, kizárólag a Seregélyes felé vezetõ és lejtõ völgynek köszönhetõ. Ahol eleinte gravitációs úton folyt a víz a Dinnyés-Kajtori mocsárba, majd a múlt században, a 20-as években kubikosok és a 60-as években kotrógépek alakították ki a Sárosd-Seregélyesi vízfolyást. Ez a vízfolyás Mezõfalva térségébõl indulva és északi irányba folyva gyûjti össze Hantos, Sárosd és Seregélyes vizeit és viszi a Velencei tó levezetõ csatornájába. A lejtése nagyon enyhe, 100 méterenként 3 cm, vagyis 1 km-en mindössze 30 cm. Tehát a folyása kizárólag a tavaszi olvadáskor, vagy erõsen csapadékos idõjárás esetén gyorsul fel, ezért gazosodik fel sûrûn a medre és szükségszerû az idõnkénti jó karba helyezése.
Természetesen a településünk vízfolyása csak a felszíni felesleges vizek levezetésére alkalmas, és nem annak az egyre növekvõ szennyvíztömegnek, amit a vízmûvünk létesítése óta a falunk alá engedünk. A szippantók által elszállított szennyvíz ennek csak egy töredéke, és az elmúlt években tapasztalhattuk a talajvíz vészes emelkedését. Meg azt is, hogy az árokrendszerünket sürgõsen rendbe kellett tennünk és a hidakat a megfelelõ szintre helyeznünk, de még így is számtalan lakóház károsodott, sõt össze is dõlt. Ennek az elkerülése végett szükségszerûvé vált a csatornahálózat létesítése, amire rákötve, minden háznál keletkezõ szennyvizet a szennyvíztisztítóba tudunk juttatni. Ezzel a talaj felszínének a felszáradása is gyorsulni fog és nem lesz uralkodó a sár, amirõl Sárosd a nevét kapta.

Gyimesi Károly
helytörténész