Jókuthy Kálmánné Keresztes Máriát, Kecskéd elsõ vasdiplomás pedagógusát köszöntötte Grúber Zoltán polgármester, dr. Karácsonyiné Handl Mária, a helyi általános iskola igazgatója, valamint egykori kollégája, Juhász Józsefné. A vasdiplomás pedagógus 1922-ben született, szülei 1918-tól szolgálták a falu mûködését. Édesapja helyben és a környezõ falvakban volt jegyzõ, édesanyja 1919-1945-ig a falu postamestere.

Tanulás – kiváló eredménnyel
A mozgásában korlátozott, ugyanakkor még ma is szellemileg friss és agilis tanítónõ élete alakulásáról így vall: „Fényes évek – Harc a megmaradásért – Visszatérés a múltba.”
Akkor volt boldog fiatal, amikor szülei nagyon sok munka mellett mégiscsak taníttatni tudták leányukat. Olyan iskolákban, mint a Soproni Állami Leánygimnázium, majd a Gyõri Szent Orsolyita Rendi Tanítóképzõ Intézet, ahol tanulmányait kiváló eredménnyel végezte.
Akkor volt boldog és rendkívül ambiciózus pályakezdõ fiatal, amikor a Tatabányai Kõszénbánya Rt. kántortanító férfi helyett õt alkalmazta a Tatabánya-ótelepi iskolában.
És jött a II. világháború. Az ostrom legsúlyosabb napjait a mai kecskédi öregiskola pincéjében élte át – mára sajnos elhunyt – sok kecskédi fiatal lánnyal és asszonnyal. Látta, hogyan fosztják ki szüleit, a falubelieket az oda-vissza vonuló csapatok, s hogyan raknak tüzet kedvenc zongoráján az oroszok értékes könyvekbõl. Férje egy év frontszolgálat, majd 9 havi orosz hadifogság után 38 kg-ra fogyva tért haza Kömlõdre szüleihez…
1947-1956-ig a Tatabánya-felsõgallai Széchenyi iskolában tanított, majd megszületett két fia. Férje ekkor sikeres hivatalnok a polgármesteri hivatalban.

A sorsfordító 1956. október 23-a.
1957. januárjában az ÁVH letartóztatta férjét, neki és gyermekeinek el kellett hagynia a várost, mert az Alföldre telepítés fenyegette. Kecskédre költözött öreg szüleihez és beteg nagyszüleihez, ahol nemcsak biztos családi hátteret talált, de állást is az általános iskolában. A munka, a gyermeknevelés mellett segítette beteg édesapját, a nagyszülõket, s hétrõl-hétre járta a börtönöket: hol a Nagy Ignác utcába, hol Esztergomba, hol pedig Gyõrbe, ahol kíméletlen megaláztatásban volt része rabnak és hozzátartozónak egyaránt.
Férje kiszabadulása után a család helyzete rendezõdni látszott, ám másfél év leforgása alatt három családtagot is elveszített.
A kecskédi iskolában 1961-ben felvehetõ tantárgyként megkezdõdött a német nemzetiségi nyelvoktatás. Nem kellett sok idõnek eltelnie ahhoz, hogy kifusson az elsõ olyan osztály, amelyik nyolc éven át heti kötelezõ óraszámban tanulta a német nyelvet. Jókuthy Kálmánné tanítói munkáját ekkor már megyei szinten is elismerték.
A politikai rendszerváltás számára akkor következett be elsõként és igazán, amikor nyugdíjba vonulása után nem sokkal újra felülhetett a kecskédi római katolikus templom orgonája mögé, s 14 évig lehetett kántor.
Férje 1985-ben bekövetkezett halála után, átesve harmadik csípõprotézis mûtéten, véglegesen visszavonult, ám a falubeliek nem felejtik az egykori tanítónõt.
84 évesen megnyugvásának oka töretlen hite, amely egész életében meghatározó volt, s éles elméje, jó kedélyállapota, valamint a tény, hogy kisebbik fia és menye mindennapjait megosztva mellette él és támogatja.

Munkatársunktól