Milyen vállalkozást is indíthat egy fiatalember és egy hölgy, akik közül az elsõ a magyar díjugrató sport jeles személyisége, másikuk gyermeke pedig a magyar ifjúsági díjugrató válogatott tagja? Természetesen lovardát nyitnak. Piliscséven jártunk a Prosper Lovasklubban, melynek vezetõi, tulajdonosai Szotyori Nagy Kristóf és Zajonskovsky Nóra Budapestrõl kerültek a csodálatos környezetben lévõ Komárom – Esztergom megyei falucskába.

– Honnan az indíttatás?
– Szotyori Nagy Kristóf.: A mi családunkban nagyon régi hagyomány a lovakkal való foglalkozás. Nagyapám nemzetközi fogathajtó bíró volt, nevéhez fûzõdik a háború után a magyar lovassport, közelebbrõl a fogathajtás újraindítása. Nagymamám sem maradt el tõle, róla – Babocsay Farkas Sándornéról – a Lovasélet októberi számában olvashatnak az érdeklõdõk. Szüleim is ezen a területen dolgoztak Tökön, majd Pilisborosjenõn a Bessenyei-féle lovardában, így én is a lovak között nõttem fel, amely meghatározta egész pályafutásomat. A díjugratást választottam, a Budapesti Lovasklub versenyzõjeként részt vettem az 1996-os junior EB-n. Ez azért nagy dolog, mert köztudott, hogy ebben a sportágban nem tartozunk a világ és Európa legjobbjai közé. Ezután két év németországi munka következett Paul Schockemühle istállójában, amely a legeredményesebb a világon. Fõiskolát majd egyetemet végeztem Hódmezõvásárhelyen majd Kaposváron, ezt követõen pedig hat évig vezettem egy lovardát Pilisvörösvár és Csobánka között, amely kiváló szakmai tapasztalatszerzésre adott lehetõséget. Ismert embernek számítok a lovassport barátai között, 26 évesen beválasztottak a Magyar Díjugrató Szövetség tagjai közé, jelenleg is szakmai vezetõje vagyok az ifjúsági és a junior válogatottnak. Ezzel a háttérrel mertem belevágni saját lovardám alapításába.

– Ön viszont az élet teljesen más területén tevékenykedett eddig.
– Zajonskovsky Nóra: A külkereskedelemben, marketingben dolgoztam, viszont a fiam lovagolt az ifjúsági válogatottban, Kristóf volt az edzõje. Így aztán én is kedvet kaptam ehhez a szép munkához. Elsõ lépésben keresni kellett egy helyet, olyat szerettünk volna, ahol nem kell mindent a nulláról kezdeni. Az itteni öt hektáros terület korábbi gazdája már lerakta egy lovarda alapjait, és eladásra kínálta. Így belevágtunk, 2004. szeptember elsején megvásároltuk, és elkezdtük fejleszteni. A jó hely, a jó talaj adott volt, így ma már van egy százszor százméteres homokos pályánk, hatlovas jártatógépünk, épül a lovaspanzió és a harminc boxos istálló, valamint a lovarda. Természetesen a saját erõ szûkössége miatt mi is pályáztunk: a ROP 30%-os támogatású, a lovasturizmus fejlesztését célzó kiírására. Bár elnyertük a támogatást, a mai napig még egy fillér sem érkezett a számlánkra. Pedig szükséges lenne az új lovarda befejezése, hiszen szorít az október 30-i átadási határidõ. Ha ez sikerül, akkor télen is rendelkezésre áll majd egy 840 m2-es fedett, lovagolható tér.

– Hogyan jellemezné tevékenységüket?
– Szotyori Nagy Kristóf: Lovak bértartásával, lovas oktatással, versenyeztetéssel foglalkozunk. Istállónkban jelenleg öt saját, és 15 bértartott ló van, ezeket én trenírozom, oktatom. Különösebben nem kell ügyfelek után rohangálnunk, hiszen mint említettem, eléggé ismertnek számítok a szakmában.
– Zajonskovsky Nóra: Másik lábunkat a lovaspanzió mûködtetése adhatja. Ha megérkezik a mûködési engedély, akkor az épület ragyogó helyszínül szolgálhat cégek szabadidõs programjainak lebonyolításához, menedzser tréningekhez, egynapos, sportos hétvégék tartásához. Éttermet nem kívánunk fenntartani, de ideszállítással meg tudjuk oldani az étkeztetést.

– Milyen a kapcsolatuk a faluval?
– Szotyori Nagy Kristóf: Mivel lovasklubunk kívül esik Piliscsév belterületén, ezért ritkán találkozunk a falusiakkal. Ugyanakkor ez a szûkebb kapcsolat zökkenõmentes, helyi munkaerõt alkalmazunk a felújítások elvégzéséhez. Jelenleg egyébként mellettünk még két alkalmazottja van a Posper Lovasklub Kft.-nek.

v.k.