A Béke téren kialakított 1956-os emlékmûnél Völner Pál, a megyei közgyûlés új elnöke méltatta az 1956-os forradalom súlyát, Nagy Imre mártír miniszterelnök szerepét. Hozzátette: 1956-ot 34 évig ellenforradalomnak nevezték, 34 év után forradalomnak, ami Bocskai és Rákóczi szabadságharca, az 1848-as forradalom mellett a magyar történelem kiemelkedõ eseménye.
Kiemelte: itt az ideje, hogy kimondjuk ennek igazságait is: ha az 1956-os miniszterelnök, Nagy Imre forradalmár volt, akkor Kádár János és mások ellenforradalmárok voltak. Tisztázni kell végre a forradalomhoz való álláspontunkat ahhoz, hogy a közmegegyezés legyen – mondta, majd hozzátette: a mondás szerint ha minden elveszett, a jövõ akkor is megmarad: s erre jó példa 1956 is.
Fontos az ifjúság nevelése, hogy az ötven évvel ezelõtti események ne tananyagízû leírás legyen, hanem élõ történelem, hiszen élnek még 1956 hõsei. Az igazságot ki kell mondani, hiszen hazudni bár lehet büntetlenül, de a hazug szó elnyomja az igazság fényét. Ahogy tette ezt Nagy Imre: kommunista volt, többször kikerült a hatalomból, de visszakerült, mert õ volt az egyetlen, akit akkor az egész nemzet elfogadott. A mostani budapesti eseményekre utalva kifejtette: a nép most is olyan felelõs embert keres, aki képes megoldást találni erre a válságra.
Hatalmas taps kísérte Bencsik János polgármester szavait. Ünnepi beszédét nevek felsorolásával kezdte: hét nevet olvasott fel, hét különbözõ adatait, akiket az köt össze, hogy 1956 õszén egy teherautóban indultak a baji laktanyából Tatabányára, amikor egy sortûz végzett velük. Hozzátette: a történelem velünk él, a fõvárosban, a Tatai-medencében, és itt, Tatabányán is.
A polgármester kitért a megtorlásokra: pontos számokat idézett, hány halottja, sebesültje volt az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, hány embert ítéltek halálra és hányat börtönre, és hányan hagyták el végleg hazájukat. De sokan közöttünk élnek még a hõsök, ám megbecsülésük nem elegendõ – mondta, majd így folytatta: itt vannak közöttünk a hõsök, de itt vannak közöttünk üldözõik: itt is, és Magyarország minden más településén is. A felelõsségre vonásuk mindmáig elmaradt. Völner Pál szavaira utalva kiemelte: az álláspontok tisztázása eddig nem történt meg. Sem önmagunkban, sem az ország történelmében. A szabadságvágy jellemzõje a kitartás – folytatta. Mert bármilyen erõs is a vas és a beton, a víz hatalmas nyomásának nem képes örökké ellenállni. S azért ne feledjük: mi vagyunk a víz – mondta befejezésül.
Az ünnepségen Téri Sándor Faludi György: 1956, te csillag címû versét szavalta el, Marosvölgyi Ágnes katonadalokat éneeklt, fellépett a Tatabányai Fúvós Zenekar és a Bányáész Néptáncegyüttes. Végül a város közléletének képviselkõi megkoszorúzták az emlékmûvet, majd gyertyát gyújtottak az emlékezõk 1956 hõsei elõtt tisztelegve.
( forrás: www.tatabanya.hu )