Egy eredeti hang Erdélybõl: Weinberger Attila (A.G. Weinberger)
Csíkszeredában, a magyar-román dokumentumfilm-fesztivál gálaestjén hallottam elõször élõben Weinberger Attilát és zenekarát. Dögös blues-zene, kiváló énekkel, fantasztikus gitárjátékkal. A buli után megkaptam tõle Nashville Calling címû albumát, amelyet Amerikában készített. Blues alapokon, soul, jazz, country, rock és gospel beütésekkel készült nagyszerû lemez, kiváló USA-beli zenészekkel, alkotótársakkal.
– Románia, vagy Amerika?
– Kétlaki életet élek, ott tartózkodom huzamosabban, ahol több a munka. Amerikában több. Van Bukarestben egy lakásom, meg néhány postacímem Tel-Avivban, Las Vegasban és Nagyváradon, anyámnál. Amikor azt mondom, hogy sehonnai és mindenünneni, azt akarom kifejezni, hogy gyökértelen vagyok. A családomat ’43-ban elvitték Auschwitzba, anyám maradt meg, és ezáltal gyökértelen növény vagyok, akinek megadatott az az elõny, hogy bárhol a világon gyökeret verhet, de az a hátrány is, hogy sose fogom magam otthon érezni sehol. Lehet, hogy pontosan ez a szabadság definíciója: nem kötõdni sehová szervesen, csak saját magadhoz.
– Milyen tendenciákat mutat ma a blues Amerikában?
– Az élet fejlõdik, gyorsul és változik a világ: a blues is lépést tart vele. Ma már nagyon kevés eredeti bluest lehet hallani. Ellenben nagyon jól terjednek és fejlõdnek az õsi blues deriválásai, mint például a swing upbeat blues, a westcoast blues, a rock blues, a soul blues.
Ezek a mûfajok már úgynevezett cross-over zenék, sok más jellegû behatással gazdagítják a hallgatók zenei élményét – mert nem felejthetjük el, hogy minden zene a hallgatóság kielégítésére szolgál. Más üzenete és missziója nincs egyetlen zenei stílusnak sem. A zenekarok általában 35-60 év körüli tagokból állnak: a fiatal generáció inkább más zenei irányzatok felé fordul.
Ez érthetõ, hiszen a blues-koncertekre többnyire a „baby-boomer” nemzedék jár el, a második világháborút követõ években születettek. De az USA tele van klubokkal, fesztiválokkal, koncert-termekkel, ahol kifejezetten blues-t lehet hallani és látni. Ott nagyon jól szervezett minden, rendben mennek a dolgok.
Éppen ezért, elég szépen meg lehet ebbõl élni, ha az ember belekerül a körforgásba… ehhez persze játszani is tudni kell! Sokan forognak a blues-szakmában, de elég kevesen tudnak igazán hiteles élményt nyújtani a hallgatóságnak. Nagyon sok a tucatzenész – de nincs másképpen itthon vagy Magyarországon sem.
– Milyen a frissen elkészült albumod hangzása?
– Én azzal a gondolattal utaztam Nashville-be, hogy csináljak egy blues-lemezt, de végül másvalami sikeredett. Van benne sok blues-behatás is, de stilisztikailag bõvebb és élvezetesebb. A Nashville Calling mindenképpen afféle cross-over produkció.
(Forrás: Transindex,Új Magyar Szó)
A nagyváradi születésû Weinberger Attila gitárosként, szólistaként, rádiós mûsorvezetõként kezdte, majd 1990-ben, a határok megnyitásakor kihasználta a lehetõséget, hogy Magyarországon, Svájcban, Németországban, Izraelben és Törökországban koncertezhessen. 1996-ban teljesül álma, eljut Amerikába, egy évvel késõbb pedig Bill Clinton bukaresti látogatásakor lép fel a román fõváros központjában – az akkori amerikai elnök személyesen köszöni meg ezt neki. 1999-ben végig turnézik, népszerûsége a csúcsra ér. 2000-ben újra Amerikába megy, négy évvel késõbb pedig Svájcban készíti újabb lemezét. Legújabb, negyedik albumát, a Nashville Callingot idén dobták piacra.
Bõvebb infó: www.agweinberger.com.
Postacím:
33 Vasile Lascar st.# 15
020492, Bucharest
Romania