Egy falu szellemi-kulturális öröksége
Füzitõi füzetek I.-V.

Újabb-, immáron ötödik darabbal-, friss tartalommal gazdagodott a 2002 óta évente megjelentetett Füzitõi füzetek helytörténeti írásokat közlõ sorozata. A településen 1994 óta mûködõ Harmonikus Életért Közalapítvány-, az 1998-tól kisebb megszakítással tevékenykedõ-, egyre bõvülõ feladatrendszert vállaló Füzitõ Baráti Kör, melynek története a 2004. évi III. füzetben olvasható -, jelzik azt a szellemi-anyagi hátteret, ami e kezdeményezést, helyi honismereti mozgalmat támogatja, élteti.

A helyi értelmiségiek, – az 1997-ben végleg bezárt Timföldgyár mára már szépkorúvá lett egykori mérnökei és munkásai-, és más tenni akaró polgárok össze fogásával évrõl évre kiadott -, településtörténeti forrásanyagot tartalmazó sorozat elõzményének tekinthetõ néhai Hörömpöly Mihály: Almásfüzitõ helytörténete (1998) címû összefoglaló monográfiája. Ennek elõszavában írja az idõközben elhunyt lelkiismeretes, köztiszteletben álló lokálpatrióta. “A szerzõ bizakodik abban, hogy helytörténeti írásunk útra bocsátásában követõkre talál, olyanokra, kik a szûknek talált helyeken a bõvítést elvégzik és kiegészítésükkel szellemi életünket, helytörténeti ismereteinket frissítik.”
A majd évtizedre visszanyúló gyökerek között említendõ az elsõ füzet bevezetõjének pár sora: “Ahogy telik az idõ, az emlékek elhalványodnak, a mindennapok emberei elfelejtõdnek, ezért kell olyan lehetõség, hogy magunkat unokáinknak is meg tudjuk mutatni.”
Utóbbi felismerés nyomán értékes kiegészítéseket közöltek a sorozatban. Természetesen a 20. századra vonatkozó ismereteket bõvítették az itt megjelentetett visszaemlékezések. Ezek a memoárok azonban alapvetõen különböznek az összefoglaló falutörténettõl, csak részben tekinthetõk folytatásnak, kiegészítésnek. Más mûfajt képviselnek, még akkor is, ha az alaposabb megismerést szolgálják, s akkor is, ha tudjuk: jelentõs és eddig ismeretlen, vagy csak kevesek által ismert anyaggal gazdagították tudásunkat a füzetek elsõ fejezetét alkotó-, olykor szubjektív egyéni visszaemlékezéseket tartalmazó rövidebb-hosszabb publikációk. Örvendetes, hogy számuk egyre gyarapszik, de a majdani újabb monográfia, összefoglaló falutörténet azért még így is sok egyéb feltárni -, megírni valót tartogat. Ezzel együtt van feladat, amit senki nem végez el helyettük, füzítõiek helyett.
A falu életében jelentõs szerepet betöltött személyiségek: volt tanácselnök, iskolaigazgató és mások visszapillantásai pályájukra fontosak lesznek majd a jövõ történészei számára. Hiszen ezek tényeit, állításait majd õk fogják elemezni, más-, írott forrásokkal egybevetni. Ebbõl is látható, hogy hosszabb távú célt tûztek ki maguk elé a Füzitõi Füzetek szerkesztõi, összhangban a fenti alapgondolatokkal.
A szerkesztõk tudatosan vállalt célja, koncepciója a világos és azonos szerkezet, amely mind az öt füzetben következetesen megtalálható. A legfontosabb rész – szerkezeti egység írásai közül feltétlenül meg kell említeni a község volt jegyzõjének a millenniumra (1996) készített visszaemlékezés gyûjteményét, – amit volt gyári munkások-, az 50-es évek “új honfoglalói” között gyûjtött. Tematikus összeállítások is szerepelnek itt, a helyi kereskedelem, közoktatás, sport-, mûvészeti és kulturális élet múltjáról. Ezek az írások is segítik a jövõben összeállítani Almásfüzitõ történetének egy-egy fejezetét, amellett, hogy az emlékezet által dokumentálható ismereteket írásba foglalják.
Érdekes színfolt, mikrotörténelmi írás: Egy lakóház és lakóinak története Almásfüzitõ-felsõn címmel. (2004) Elgondolkodtató munka a Mit mutatnak a statisztikai adatok Almásfüzitõn címû összeállítás. 1980-as, 90-es és 2000-es adatokat hasonlít össze: demográfiai, lakás-és szociális helyzet, foglalkoztatottság, közellátás tekintetében. Komoly életmódbeli változások olvashatók ki a szikár számok mögül, amelyek még további elemzést igényelnek.(V. füzet, 2006).
Ugyancsak e legutóbbi gyûjteményben került közlésre a jelenlegi polgármester, Karánsebesy Lukács rövid írása a volt Timföldgyár területének rehabilitációjáról. A múlt hagyatéka, a szocialista nagyüzem és a terület újrahasznosításának megannyi ténye, folyamata majd a jövõben látszik tisztán. A mai pillanatképek “mozgó filmmé” fogalmazása napjainkban timföldgyártás után, fejlesztés elõtt még nem aktuális. A késõbbiekben minden bizonnyal ez is megér majd egy egész könyvet, vagy a hasonlatnál maradva, akár egy jól összeállított dokumentumfilmet is.
A Füzitõi füzetek közül kettõben is szerepel dr Horváth Friderika közleménye a falu római kori régészeti feltárásáról. (Odiavum Azaum – 2002, 2005) Ezek a legtudományosabb ismeretek, közérthetõ formában a füzetek közleményei között. Eme írásokban szerzõ összefoglalja a korábbi (1948-51, 1955-1961, 1971-72) ásatások fõbb megállapításait. Ezt követõen a helyi önkormányzat által finanszírozott és általa 1998 óta elért legújabb régészeti eredményeket adja közre közérthetõ formában. “A feltárás során elõkerült leletek segítségével vizsgálni tudjuk, hogy egy légiós tábor közelsége és infrastruktúrája milyen jelentõs befolyással bírt egy alig párszáz fõs lovas hadsereggel bíró tábor melletti polgári település életminõségére. A már feldolgozott leletek gazdagsága, forma és motívumkincse e szempont fontosságát hangsúlyozza, és ezek bizonyságtételébõl tudjuk, hogy az itteni lakosságot a brigetioi mûhelyek látták el gyártmányaikkal.” (2002. 33.l) “A település rézkori lakóinak objektumait a római építkezések során megbolygatták, ezért az õskori falu szerkezetére vonatkozóan kevés adatot nyerhettünk.” (2005 48.l)
A sorozat egyes visszaemlékezései, írásai között minden alkalommal szerepel a Füzitõi anekdoták füzitõiekrõl címû rész. Ezek jobbára apró történetek, amelyek jól oldják a nehezebb fajsúlyú írások komolyságát. Az egykori üzem egykori dolgozóinak emberi –
“magán történelmi” forgácsait olvasva a volt szocialista nagyüzem közösség teremtõ mindennapjaiba is bepillanthatunk, olykor korfestõ hangulatú apró történetek által. Így szárazsággal sem vádolhatók a füzetek szerkesztõi. Annál is kevésbé, mert az egyes szerkezeti egységek között verseket is közölnek, amelyek szintén oldják az átmenetet. Rozs János és a szintén helybelinek tekinthetõ-, nemrégiben elhunyt Bognár János költeményei gazdagítják a Füzitõi füzetek tartalmát, jó szerkesztõi megoldások. Apró gondként jegyezhetõ meg, hogy nincsenek képaláírások, és tartalomjegyzékek sem lelhetõk fel. Az elõbbiek hiánya sajnos levon a füzetek értékébõl, utóbbiak megléte a gyorsabb tájékozódást szolgálhatná.
Meg kell említeni, nem függetlenül e füzetektõl, külön kötetre való anyagot adtak ki: Az 1956-os forradalom és megtorlás története Almásfüzitõn címmel (2002). Az idei 50. évforduló tiszteletére talán kerül elõ még némi anyag a forradalom helyi vonatkozásairól. 2003-tól másik sorozatot is megjelentet a Füzitõ Baráti Kör: Az Almásfüzitõi Timföldgyár története életrajzokban címmel. Ebbõl látható, hogy a nagyobb és kerekebb anyagokat külön adják ki, de ez nem csökkenti-, inkább erõsíti a Füzitõi Füzetek fontosságát. A szerkesztõk, köztük az energikus Kaptay György tisztában vannak vele: e munkák is jelentõsen formálják és szolgálják a helyi közösség magáról alkotott képét, öntudatát.
Összefoglalóan elmondható, hogy a Füzitõi füzetek sorozat jó kezdeményezés, örülhetünk neki, hogy már az ötödik darabja is megjelent, gazdagítva megyénk helytörténeti-honismereti irodalmát. Apróbb hibái ellenére is üdvözlendõ vállalkozás, a fentiek ismertében jó és folytatandó feladatvállalás és megoldás. Biztatjuk a szerkesztõket, várjuk a folytatást, a falu szellemi-kulturális örökségének gyarapítását.

Dr Horváth Géza