Az alkotómûvészet követe
Madarász Tibor – Festmények öt kontinensen
Amíg gyermekfejjel szinte minden látványosnak tartott foglalkozás megkísért mindnyájunkat, vannak, akik bizony meg is valósítják álmaikat, noha a személyiség még egyáltalán nem mondható érettnek. József Attilát idézve:”…tûzoltó leszek, vagy katona, vadakat terelõ juhász…” azaz a költõ is arra utal, hogy kialakulatlan gyermekkorunkban a késõbbi tennivalóink körvonalazása. A mégis vannak olyanok, akik bizony képesek megvalósítani terveiket, amelyek még – úgy tûnhet- éretlen fejjel – megálmodtak. Ilyen ember Madarász Tibor tatabányai festõmûvész is.
Grafit irón, olajfestés, akvarell
Milyen furcsa is az élet! Vannak emberek, akik soha el sem hagyják szülõföldjüket, s mégis akár több ország állampolgáraiként élik életüket. S ez a látszólagos ellentmondás a társadalmi mozgásoknak, a politikai berendezkedések változásainak köszönhetõ, amelyek háború/k/ban formálódnak. Az egykori felvidéki városunk Kassa, ugyan jószerével magyarok lakta település mind a mai napig, mégis volt már Magyarország szép városa, volt Csehszlovákia jelentõs nagyvárosa, majd Szlovákia meghatározó urbánus helye. De van számtalan hasonló helység a Felvidéktõl a Kárpátokon keresztül Erdélyig, a Délvidékig, de még a jelenlegi Szlovénia és Ausztria is rejt bõségesen magyarok lakta településeket. Nos, Kassáról a háború elõl menekültek Madarász Tiborék, aki ebben a gyönyörû városban látta meg a napvilágot 1937-ben. A sors Tatára irányította a Madarász családot, ahol végül is olyannyira letelepedtek, hogy mind a mai napig tatainak vallja magát az elhíresült mûvész, aki egyébként jelenleg Tatabányán él. Az elemi iskoláit is Tatán, a Tóvárosi iskolában / ma Vaszary ált. isk. / végezte, majd technikusi képesítést szerzett Esztergomban a mai Bottyán János gépészeti középiskolában. De, mint arról korábban szót ejtettünk, Madarász Tibor már tíz éves korában eljegyezte magát a mûvészetek világával, ezen belül is a képi megjelenítés ragadta meg igazán. Elõször -magától értetõdik- a grafitceruza testesítette meg az alkotás eszközét, majd – milyen szokatlan számunkra- bõ másfél évtizeden keresztül olajfestményeken juttatta kifejezésre mûvészeti gondolkozásmódját. Azonban, mivel nem rendelkezett a ma már világszerte kedvelt festõmûvész kellõ tároló helyekkel / ma sincs mûterme / áttért a kezelhetõbb akvarell festészetre.
A világhír nem túlzó megfogalmazás
Roppant népszerû festõmûvész Madarász Tibor. Igazolhatják mindazok a mûvészetet kedvelõ emberek, akik rendszeresen szokták látogatni a különbözõ kiállító termeket, galériákat. Hihetetlenül életszerûek a képei, s nagy valószínûséggel éppen ez ragadja meg az érdeklõdõ nagyérdemût is. Olyannyira kelendõek a mûvész alkotásai, hogy az ecsettel készített képei a pillanatnyilag a földgolyó minden pontján megtalálhatóak. Ma már egyszerû megkeresni a mûvész urat, hiszen az Internet nem ismer határokat, így aztán az Egyesült Államokban éppúgy vannak alkotásai, mint Kanadában és Európa szerte, a legutóbb éppen Új-Zélandon vásárolták meg egy képét. Volt már kiállítása Bécsben és Stockholmban is. Napjainkban is tart az a kiállítása, amelyet Tatán, a Kõkúti Általános Iskola aulájában rendeztek be. Mindenképpen dicséretes, hogy a formálódó emberpalántákat is kedvezõ hatások érik, – legtöbbjük önszántából valószínûleg nem menne el egy képtárba, vagy galériába – és ezáltal gazdagodhat érzelemviláguk és szépülhet a lelkük is, ami a napjainkra oly jellemzõ digitális világban nem kis érték.
Berg Endre