Tatabányai Otthon Segítünk Alapítvány
A mindennapok önkéntes segítõi
41 éves üzemgazdász, férjezett, három gyermek boldog édesanyja. Fanni 14, Csenge 12, Bence pedig 10 éves. Apukájuk, Õsz Tibor igazgatásszervezõ a megyei önkormányzatnál. Erika jelenleg az Otthon Segítünk Alapítvány önkéntes igazgatója, illetve a United Way Alapítvány munkatársa.
– Üzemgazdászként mégis honnan jött az ötlet, hogy családok, egyedülállók segítésével foglalkozzál? Egyáltalán mit is csinál a ti alapítványotok?
– Az „anya alapítvány” 1973-ban Angliában jött létre, s 1999-ben nyitott a világ felé. Magyarország 2001-ben csatlakozott a hálózathoz, dr. Benkõ Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének alapító elnöke „hozta” magával a gondolatot.
Én, nagycsaládosként a NOE hírleveleit rendszeresen kaptam, s ott olvastam errõl a szolgálatról. Amúgy is nagyon közel éreztem magamhoz a gyerekeket, hiszen fõállású anyaként sokat foglalkozhattam velük. A gyermekeim kiterjedt baráti körrel rendelkeztek, s rendszeresen meghívták a barátaikat sütizni, salátázni, együtt játszani. Csenge lányom kifinomult érzékkel rendszeresen hozta haza a „rászorulókat”, a gyerekek pedig szívesen meséltek, elmondták milyen krízishelyzeteket éltek át. Hamar rájöttem azonban, hogy nem elég az õ kis lelki világukkal foglalkozni, hiszen ha hazamennek a dolgok kezdõdnek elölrõl. Rádöbbentem, hogy a felnõttekkel is tenni kell valamit. Ehhez kínált kitûnõ keretet az Otthon Segítünk Alapítvány.
– Mégis miben tudtok segíteni? Vannak erre hivatalos szervek, szervezetek, nem?
– Valóban sok embernek hivatalból is ez a munkája, ám nagyon sokan éppen azért nem kérnek ebbõl, mert félnek az esetleges következményektõl, s ab ovo bizalmatlanok ezek iránt az intézmények iránt. Mi nem szólunk bele az életükbe, nem vesszük át tõlük az irányítást, abszolút elfogadó szemlélettel közeledünk azokhoz, akik a segítségünket kérik. Egyfajta „karók” vagyunk, akikre bátran támaszkodhatnak. Segítünk tehát bárkinek, aki kéri és bármiben, amiben tudunk. Bevásárlunk, takarítunk, beszélgetünk, játsszunk a gyerekekkel, egyszerûen csak ott vagyunk, ha kell. Azáltal, hogy a részünkrõl érzi a támogatottságot, a legtöbb esetben a változás már ettõl automatikusan megvalósul.
– Önök rendelkeznek valamilyen képzettséggel?
– Hiszen akár hogyan is nézzük csak-csak hatással vannak mások mindennapjaira.
Az ELTE Magatartástudományi Intézetével dolgozunk együtt. Önkénteseink egy 300 órás alapképzésben vesznek részt, amelyrõl természetesen tanúsítványt is kapnak. Onnantól tekintjük õket teljes jogú szervezõknek. A képzés azonban folyamatos, a budapesti központban havi rendszerességgel találkozunk, illetve évente – rendszerint a nyári hónapokban – egyhetes továbbképzésben is részesülünk.
– Elmesélne nekem esetleg egy olyan különleges esetet, ahol segíteni tudtak?
– Az egyik ilyen történetünk, amire talán a legbüszkébbek vagyunk, egy világtalan házaspárhoz kötõdik. A védõnõk hívták fel a vak szülõk figyelmét szolgáltatásainkra, akiknek folyamatosan problémát okozott – az egyébként teljesen egészséges – gyermekük ellátása. A nagymama ugyan eleinte próbált segíteni, de úgy tûnt, hogy ez csak tovább rontotta a helyzetet, végül már a védõnõk odáig jutottak, hogy ha a szülõk nem tudnak megoldást találni, akkor állami gondozásba veszik a gyereket. Ezeknek az embereknek gondot okozott egy csomó olyan dolog, amely egy látó esetében természetes. Gondoljunk csak olyan egyszerû dolgokra, mint a fehér és színes ruhák különválogatása a mosáshoz! Õk bizony naponta igényelték a látogatásunkat. A baba most már másfél éves, bölcsõdébe jár és ehhez a segítséget már a Vöröskereszt biztosítja.
Kedves Olvasóm! Kérem, ha teheti támogassa ezeket az önkénteseket, akik szabadidejüket, gyakran pénztárcájukat sem kímélve vállalják segítõ munkájukat. Ha pedig szívesen csatlakozna közéjük, ne habozzon, vegye fel a kapcsolatot velük!
Tatabányai Otthon Segítünk Alapítvány * Bankszámlaszám: 11996509-06480534-10000001 * Adószám: 18614079-1-11.* Cím: 2800 Tatabánya, Farkastó u. 47. * E-mail: radicserika@citromail.hu * Tel.: 20/528-0529
Cseh Teréz