Hatvanesztendõs a kecskédi repülõtér

Minden jel arra enged következtetni, hogy újabb /fel/virágzását éli a hazai bel- és szabadidõs repülõs élet. Éppen a minap avatták fel a Pécs melletti Pogány repterét, amely ismét indít és fogad rendszeres járatokat itthon és Bécs irányába, mûködik a Gyõr melletti Pér s a Debrecen határában lévõ, sokáig a szovjet harci gépeknek otthont adó aerodom is. Tatabányától alig fél tucat kilométerre, de Oroszlánytól is csak egy karnyújtásnyira fekszik a Kecskéd nevét viselõ, mintegy száznegyven hektáros re-pülõtér, amely idén már a hatvanadik születésnapját ünnepli. Az évforduló alkalmából Tatán, a Helyõrségi Klubban rendeztek be kiállítást a repülõtér életérõl tanúskodó fotókból, emlékiratokból, de volt ejtõernyõ, makett és pilóta-védõruha is.
Az ünnepi kiállítás megnyitását Zsedényi Sándor, a Kecskéden mûködõ Tatabányai Old Timer Aero Klub elnökhelyettese vállalta magára, akit néhány gondolat megosztására kértünk.

– 1946-ban nem lehetett egyszerû – fõleg egy kicsiny településen – egy repülõteret beüzemelni. Kecskéd ennek ellentmond?
– Nem mond ellent, annál inkább sem, mivel itt már korábban is mûködött repülõtér. Már 1939-ben használták a németek katonai gépeik kiszolgálására. Késõbb a Kecskéd, Környe Közös Légelterelési Társulás legelõje lett, majd a Magyar Repülõ Szövetség kisajátította, ami egy abszolút logikus döntés volt, hiszen korábban is repülési célokat szolgált a terület, majd használatba adták a most már hatvanadik születésnapját ünneplõ klubnak.

– Élnek még az alapító tagok közül?
– Hála Istennek még legalább egy tucat tagtársunk van, akik a klub alapítói között voltak.

– Ma hány tagja van a Tatabányai Old Timer Aero Klubnak?
– A mai napon pontosan száztizenegy tagot tartunk nyilván.

– A legfiatalabb?
– Egy tizenhét éves diák, akit mi a betyár után „rúzsasándornak” nevezünk, becsületes neve Rózsa Sándor.

– A legidõsebb?
– A tatabányai Jávor Géza, aki meglett kora ellenére is igen agilis mind a mai napig, korábban Dunaújvárosban is volt reptérparancsnok. Hetvennégy esztendõs létére, még a közelmúltban is mûszaki vezetõje volt a mi bázisunknak.

– Milyen gépekkel utánozzák a madarakat?
– Van egy duplafedelû túragépünk, amelyet nagyon szeretünk. Fabordázatból készült szárnyszerkezete okán csak Famadárnak becézzük. De vannak vitorlázó gépeink is, amelyek közül a közismert Góbé az oktatási célokat szolgálja leginkább, de vannak teljesítménygépek, amelyek a közép, illetve a nagy távolságok repülésére is alkalmasak. Ez a nagy távolság, mintegy négyszáz, hatszáz kilométert jelent, s ezen repülések közben már valóban lehet élvezni a „madáréletet” utánzó, légáramlatokat megzabolázó repüléseket.

– Van-e a reptérnek nemzetközi for-galma jelenleg?
– A szó szoros értelmében véve, sajnos nincs ma ilyen lehetõségünk. A nemzetközi kapcsolatokat számunkra a németországi Baden-Würtenberg tartományban található, Aalen városával való /repülõ/kapcsolattartás jellemzi, illetve ugyanezt mondhatom el a Szlovákiában található Nyitra városának repülõklubjáról is. Mindkettõ város sportbarátaival régi szoros kapcsolattartás a jellemzõ.

– A sportrepülésen túl termelnek-e valami hasznot a térségnek?
– Amikor az idõjárás engedi, rendszeresen indítunk sétarepüléseket, de együttmûködünk a katasztrófavédelemmel is igény szerint.

Berg Endre