Március 15-én Jyrky Jalasto, a NOKIA Ipari Park Egyesülés vezetõje Magyar Gazdaságért díjat vehetett át Kóka János szakminisztertõl a Nokia magyarországi vállalatának megalakításában, letelepítésében, valamint a Nokia Komárom Kft. beszállítói körének a Komáromi Ipari Parkba való betelepítésében játszott kiemelkedõ szerepe elismeréséül. Ebbõl az alkalomból beszélgettünk az 1998 óta hazánkban élõ kiváló szakemberrel.

– Mik voltak elsõ magyarországi tapasztalatai?
– Nem idegenként érkeztem 98-ban Magyarországra, hiszen a hetvenes években diákként többször megfordultam az önök hazájában. Mindenekelõtt meglepett az idõközben eltelt negyedszázad alatt végbement pozitív változás. Több országban végigcsináltam az ipartelepítés munkáját, ezért kíváncsi voltam, mire megyek itt. Több helyet is megnéztünk, mire Komárom felé vettük az irányt. Budapestrõl jöttünk az autópályán, és nagyon megtetszett a környék. A város egy kicsit kisebb volt, mint amire számítottam, az Ipari Park helyén pedig egy tágas, széles mezõ húzódott, azaz semmi nem volt. Na, vajon mi sül ki ebbõl, tettem fel magamnak a kérdést. Aztán elkezdtünk dolgozni, felméréseket, analíziseket végeztünk logisztikai és munkaerõ kapacitási szempontból, melyek alapján késõbb nyugodtan dönthettünk, igen, helyes volt a megérzés, ezen a helyen kell gyárat alapítanunk. Ehhez kiváló partnernek bizonyult a helyi önkormányzat. Gyorsan, rugalmasan intézték az ügyeket, sok segítséget kaptunk tõlük az építkezéshez, elinduláshoz.

– Hogyan kezdõdött?
– Emlékszem, elsõ irodáink a Monostori Erõdben voltak, ez a különleges környezet mély benyomást tett, és inspirálóan hatott rám és munkatársaimra. A legnagyobb kihívást az emberek bizalmának megnyerése jelentette. A nulláról kellett kezdenünk, ’99-ben vettük fel az elsõ kétszáz embert, mérnököket, középvezetõket, operátorokat. Szombatonként az önkormányzat épületében tartottunk cégbemutatókat, nyílt napokat, hogy jövendõ munkatársaink megismerhessenek bennünket. Hozzáállásunk helyességét bizonyítja, hogy 2000-re már ezer fõre gyarapodott a létszámunk, akiket nem csak felvenni, hanem betanítani is kellett, hiszen a mobiltelefon iparág ismeretlen volt számukra. Elsõ lépésként mindenki azonos tájékoztatást kapott a NOKIÁ-ról, annak küldetésérõl, csak ezután kezdõdött a szakmaspecifikus képzés. Kezdetben egy nagy család voltunk – még ma is sokan vannak az elsõ fecskékbõl –, mára ez megváltozott, hiszen a létszám már háromezer fölött van.

– Hogyan talált lakást saját maga számára?
– Nem ment könnyen, elõször Budapesten laktam, majd a munka sûrûsödésével Komáromban kezdtem keresgélni. Sajnos nem volt megfelelõ kiadó ház, így aztán Tatára, az Öreg-tó partjára költöztem. A környezet csodálatos, és a családom távolléte sem volt zavaró, hiszen az elsõ évben a kisebbik fiam volt velem, késõbb, hosszabb ideig pedig az idõsebbik. Itt tanultak, és dolgoztak. A házam fekvése ideális állandó „családtagjaim”, a kutyák számára is. Elõször öten éltek velem, mára három maradt belõlük. Hatalmasakat sétálunk a tó körül, csak vigyázni kell, mert nyáron sok a kullancs. Pontosan saját tapasztalataim mondatják velem, hogy szükség lenne Komáromban egy lakóövezet kialakítására, ahol a távolabb élõ dolgozóink megfe-lelõ körülmények között élhetnének. Erre megvan a szándék a város vezetésében, mi támogatjuk az ötletet.

– A NOKIA bõkezû mecénása a városnak.
– Hisszük és valljuk, hogy Komáromot vonzóvá kell tenni, ezért minden jó kezdeményezést támogatunk, legyen az rendezvény, intézmény vagy beruházás. Egy ekkora cégnél persze elsõ az üzlet, de közvetlenül utána következik az, hogy ne város legyünk a városban, hanem szerves része a település életének. Utak, kereskedelmi egységek, vonzó programok kellenek, amelyek idekötik, vonzzák az embereket. Okosabban kell gondolkodni, közösen új utakat keresni.

– Tavaly õsztõl már nem gyárigazgató, hanem az Ipari Park Egyesülés ügyvezetõje. Mennyiben más ez a feladat?
– A gyár vezetése napi, operatív munkát követelt, ez a mostani beosztásom inkább stratégiai gondolkodást. Az, hogy a NOKIA közvetlen fizikai szomszédságába csábítsuk beszállítóinkat, egy kísérlet része, amelyet itt találunk ki, és valósítunk meg. Ez más szintû gondolkodást követel. Persze ezt a komplex szemléletet máshol is alkalmazzuk az itteni tapasztalatok felhasználásával. Indiában és Mexikóban épülõ gyáraink már a komáromihoz hasonló rendszerben jönnek létre. Ami minket illet, hamarosan az Ipari Parkba érkezik a tizedik cég is, ami örömteli. Az viszont elgondolkodtató, hogy egyre kevésbé találunk megfelelõ munkaerõt, és az ipari terület nagysága is véges. Ezeken a problémákon dolgozunk, ezeket szeretnénk megoldani a közeljövõben.

Veér Károly