A tapolcai katonaság elmúlt hetven évének történetét megörökítõ állandó kiállítás valójában már korábban is létezett, ám csak a laktanyafalakon belül, így a civil közönség eddig nem láthatta. A haditechnikai parknak a városba történõ kitelepítését és önkormányzati kezelésbe adását a tapolcai kiképzõközpont decemberi bezárása tette szükségessé. Matuz István ezredes, a felszámolás alatt álló kiképzõközpont parancsnoka szerint a lehetõ legjobb helyet, az egykori honvédségi sportpálya és a helyi Batsányi János Általános Iskola közötti szabad területet sikerült kiválasztani a haditechnikai park számára.
Ravasz Istvántól megtudtuk, hogy Tapolca hadtörténeti szempontból már az ókortól kitüntetett szerepet élvezett: a római birodalomban például katonai állomáshelynek számított, a középkorban és a török hódoltság idején a közeli várak – a szigligeti és a sümegi – adták a jelentõségét, az 1800-as évektõl pedig ismét katonai állomáshelyként tartották nyilván. A város 1906-ban kezdeményezte, hogy honvédségi helyõrséget alakítsanak ki Tapolcán, ám erre végül csak a második világháborúra történõ felkészülés idején, 1937-ben került sor.
A most átadott haditechnikai parkban jórészt a néphadsereg idõszakában rendszeresített fegyverek, hadieszközök kaptak helyet, így lövegek, páncélozott harci jármûvek, harckocsik, aknavetõk. A park központjában állították fel azt az emlékmûvet, amelyre felvésték az 1937 és 2005 között szolgálatot teljesítõ tizenhét helyõrségparancsnok nevét, valamint felszentelték az úgynevezett „mindenki keresztjét”, amely a jövõben lehetõséget nyújt majd a tapolcai katonák emléke elõtti tisztelgésnek.
Ravasz Istvántól megtudtuk: a hadtörténeti park a tapolcai önkormányzat, a kiképzõközpont, valamint számos civil szervezet összefogásával, megközelítõen egymillió forintból valósult meg. A kiállított hadieszközök – amelyek a hadtörténeti múzeum tulajdonában maradtak – a helyi önkormányzat tartós kezelésébe kerültek, az ingyenesen látogatható park mûködtetését, karbantartását a város vállalta magára.
Forrás: nol.hu