Látványhalászat
Szikrázó napsütés fogadta Tatán a látványhalászat résztvevõit. Kissé csípõsnek mondhattjuk ugyan a kora reggeli levegõt ez alkalommal, ám minden bizonnyal megizzadtak a hálót húzó halászok, amikor kiemelték lételemükbõl a néma pikkelyeseket, akikre bizony szomorú sors várt. Volt köztük, aki perceken belül már fõzõedényekben melegedhetett, roston, s más módon sütkérezhetett, ínycsiklandó illatokat árasztva környezetükben. A kihalászott uszonyosok jelentõs része a sokak által kedvelt ponty volt, de a „rokoni ág” is képviseltette magát, busák, süllõk, s más fajtájú halakkal, a hálót húzók és a közönség legnagyobb örömére. Ez az esemény valóban látványosnak bizonyult, amire rengetegen voltak kíváncsiak. Meg merjük kockáztatni azt is, hogy éppen ez okból – mármint, hogy rengeteg érdeklõdõ volt az eseményen – többek bizony ugyancsak bosszúsak lettek. A bosszúság oka pedig fõként abban rejtezett, hogy kissé sokat kellett várni a fogyasztásra kész halacskákra, noha ugyancsak buzgón igyekeztek az ország több részérõl is Tatára érkezett halfõzõ mesterek, hogy a sok éhes szájnak remekléseik bizonyítékait elkészítsék. Találkoztunk bizony olyan türelmetlen és sorukatkivárni képtelen látogatókkal, akik látványhalászat ide, halászlé és sülthal oda, elmentek a közeli görög étterembe éhségük és szomjuk oltása céljából…
Ekkora halat fogtam!
Mint az horgászkörökben dívik, úgy nagy általánosságban elmondható, hogy a vitapartner az, aki a világon a legnagyobb halat fogta. No persze csak szövegben! Mert bizony sokan vannak a nagy ho-ho, damiltekergetõk között (is), akik bizony valamelyik halasboltba settenkedve veszik meg az aznapi „kapást”, hogy legalább otthon bizonyíthassák az asszonynak, hogy nem töltötték tétlenül a vízparti kirándulásaikat. Tatán viszont kihalászták helyettük a szebbnél-szebb halakat, bár ezek közül is voltak irigylésreméltõ méretûek, amelyekkel aztán akár dicsekedni is lehetett otthon. Ott, az események helyszínén hallottunk egy tipikusnak mondható viccet, amely mi másról, mint a sport (?) horgászok sikereirõl szólt. Megosztjuk olvasóinkkal, íme:
Három nagy ho-ho vitatkozik, melyikük fogta eddig a legnagyobb halat. Mondja az elsõ:
– Tudom, nem hiszitek el, de a minap fogtam egy majdnem méteres pontyot. Segítséget kellett kérnem, hogy valahogy kihúzzam a vízbõl.
– Az semmi! – mondja a másik – Amit én fogtam ki a múlt héten, nem értem át még a két karommal sem!
A harmadik nem szól semmit, csak elõvesz egy fehér krétát, s elkezd rajzolni egy kört maga körül. Elhûlve nézik társai, hogy mit akar ezzel demonstrálni cimborájuk.
– Csak nem azt akarod mondani hogy Te ekkora halat fogtál?
– Hát szóltam én egy szót? Nem, dehogy, amit én fogtam ki, annak csak a szeme volt ekkora!
Szóval idén is megvolt a látványhalászat Tatán. Sokak örömére, s néhány ember bosszankodásától kísérve. Látványosnak mindenképpen nevezhetõ volt, s állítólag a legnagyobb hal ezúttal majd hét kilós volt.
Berg Endre