Az utóbbi harminc évben úgyszólván nem múlt el jelentõs könnyûzenei esemény Magyarországon úgy, hogy fel ne tûnt volna fotómasináját csattogtatva egy köpcös, bajuszos, mosolygós fiatalember. Páratlan archívumában szinte az összes valaha is mûködött magyarországi, és hazánkban fellépett külföldi elõadó, zenekar fotója megtalálható. Kezdettõl fotózza a Sziget eseményeit, számos sikeres kiállítást tudhat magáénak, rocklexikonok, a szaksajtó szerkesztõi kopogtatnak nála, ha valami ritka fényképre van szükségük. Raáb Zoltán tatabányai fotós jövõre lesz ötven éves, nõs, két gyermek apja. Fõállásban a MÁV Rt-nél dolgozik féklakatosként, Gyõrben kopogtatja a vonatkerekeket.

Kezdetben vala…
…a szép autók szeretete. Ezekbõl bizony kevés szaladgált a hetvenes évek közepén Magyarországon, így hõsünk Skolnyik boxgépével megörökítette a ritkaságokat. Fényképeit Lencse Béla hívta elõ kezdetben a trösztnél, majd Szabó László az ingatlankezelõ fotószakkörében megtanította õt is erre a munkára. A felszerelés bizony kezdetleges volt, cigaretta parazsánál nézték meg az elõhívott képeket, kézzel húzogatták a vegyszerekben a papírt. Ezek és a cigifüst rettenetesen büdössé tették ruhájukat minden alkalommal, ráadásul Zoltán barátunk sohasem dohányzott.
A rockfotózást a bátyjai megörökítésével kezdte, akik a Neptunus Red Star nevû koppintós zenekarban nyûtték a húrokat. Az általános iskola utolsó éveit járó fiatalembert kezdte érdekelni a zene, elsõ komoly koncertképeit az Illés zenekar és a KITT Egylet koncertjén készítette a tatabányai szabadtéri színpadon. Pénze persze nem volt a belépõre, ám az akkor sem éppen óriási termetû srácot megszánta rend jólelkû õre, és „A kicsit ne dobjátok ki!” felkiáltással lehetõvé tette számára a történelmi pillanatot: lefotózni a legnagyobbakat, az isteni Szörényit és a többieket.
Aztán jöttek az akkori nagyok Tatabányára, és a Wastaps, a Scampolo, a P.Mobil, a Piramis és a többiek, majd az elsõ világsztár, a Tobacco Road-ot játszó Ray Phillips és a Nashville Teens is megörökíttetett az utókornak.

Ha egy üzlet beindul
Elsõ rendes fényképezõgépe egy Szmena SL volt, 1973-ban vásárolta. Aztán jött egy FED 3-es, egy Zenit, majd egy Minolta X-G 1-es. Jelenleg egy Pentax MZ-30-as és egy Canon H-1-es profi filmes gépet, és egy Finepix digitális masinát használ.
1986-ban elvégezte a Budai Fotó- és Filmklub által szervezett C kategóriás fotószakkör vezetõi tanfolyamot, ahol a szakma nagy öregjénél, Dr. Holló Dénesnél vizsgázott. Ilyen papírossal talán ha négyen rendelkeznek a megyében…
A zenészek szívesen fogadják koncertjeiken, sõt rendszeresen kérnek az általa készített képekbõl. Dolgozott a RockInform, a Zenészmagazin, a Szabad Föld, a Képes Újság, a Wanted, a 24 Óra és a KEM Hírlap nevû újságoknak, szerepelnek képei rocklexikonokban, a Karthago, a Bikini, a Tátrai és a Ladánybene könyvekben. Legnagyobb élményei közé tartozik, hogy tatabányai fellépésén fotózhatta a blues-zene nagy fehér fõnökét, John Mayall-t. A világsztár roppant készségesen pózolt a megilletõdött fotósnak.

Kiállítás halmok
Felsorolni is lehetetlenség volna, hány önálló és csoportos kiállításon szerepeltek képei. Anyagainak szaklektora Dallos István fotómûvész, aki nem sokat kukoricázik, keményen kritizál, és ritkán dicsér…
Volt olyan tárlat, ahol õriztetni kellett kirakott fotóit, nehogy ellopják. Hûséges krónikása a Sziget Fesztiváloknak, több kiállításnyi anyagot készített róla, sõt az eseményen 1997-ben külön sátorban mutathatta be fényképeit a koncertlátogatóknak. Ezek a képek megtekinthetõk az interneten is, a www.kembridge.hu/sziget link alatt.
Néhány tematikus anyagának címe: Rohan az idõ – fejezetek a magyar rock történetébõl, Rocktörténet tegnap és ma, Szabadnak születtünk – motoros fesztiválok, Szigetelünk, Közéleti portrék 2003. Életmû-kiállításának az esztergomi Féja Géza Mûvelõdési Ház adott otthont 2005. februárjában.
Megtekinthették anyagait Tatabányától Szombathelyig, Gyõrtõl Piliscsabáig számos helyen, ez utóbbi tárlatot egy hónaposra tervezték, de a nagy érdeklõdés miatt egy további hónapig nyitva kellett tartani.

Ars Poétika
„A pillanatok emberének érzem magam” – vallja önmagáról. A fotós helyett a képei beszélnek, aki fotósnak áll annak megváltozik a látásmódja. Zoltán szívesen alkalmazza a fekete-fehér technikát, a színes témákat nagyon megválogatja. Kiállításait 100%-ban maga rendezi, szállítja, gyakorlatilag saját költségen. Néhány támogatójának nagyon hálás, ezek a Peron Music, a Laczó Autójavító, a Fickner hangszerkereskedés, a KEM-Bridge Net, a Pont Magazin, a Copyland és a Szín-folt Bt. Persze ezek nem elsõsorban anyagi jellegû hozzájárulások, de szegény ember vízzel fõz…
Hatalmas archívumát rendszerezni kéne, ehhez azonban jóval több szabadidõ, és egy nagylelkû szponzor szükségeltetne… És mit gondolnak, kedves olvasók, hol tartózkodik e sorok írásakor az örökifjú fotós? Természetesen bõszen fotózza az idei Sziget Fesztivált. Jó munkát kívánunk neki, a cikkben látható három fénykép pedig az, amelyet talán a legjobban sikerültnek tart Raáb Zoltán.

Veér Károly