– A falu területe már a bronzkorban is lakott volt. Római kori villamaradványok és fûtéscsövek is elõkerültek már ezen a részen. A honfoglalás idején Õse vezér birtoka lett, innen ered a településnév, Õsi is. Szent István király a veszprémi püspökségnek adományozta, így egyházi birtok lett. A török idõkben Õsi többször is elnéptelenedett, a hûbérurak telepítettek be lakókat; idegeneket és gyakran eltérõ vallásúakat. Napjainkban is két vallás, a katolikus és a református a meghatározó.
Az 1800-as évek második felére a település szépen gyarapodott, de a II. világháború visszavetette a fejlõdésben, mert a közeli Pétfürdõt, – jelentõs üzemanyagbázis lévén – nagy erõkkel védték a németek. Ekkor teljesen megsemmisült a falu és az az olasz tervezésû duzzasztómû is, amelyet a millenniumra építettek, és 650 hektárnyi terület öntözését oldotta meg. A háború utáni években a környékre települõ ipar jelentette a lakosság megélhetését, napjainkban a legtöbb lakos Péten, Pétfürdõn, Veszprémben és Székesfehérváron dolgozik. A falu történelmével bõvebben Angyal Vendel katolikus plébános foglalkozott, de munkáját nem adták ki, csak két példány található belõle – az egyik az egyháznál, a másik a polgármesteri hivatalban. Hasonló témában nagy gyûjteménnyel még Szûcs Zoli bácsi rendelkezett, õ a kultúrház igazgatója – és a falu díszpolgára volt. 1945-tõl a kilencvenes évekig gyûjtött a község életérõl archiválható anyagot, dokumentumokat, fotókat stb. Ezek a munkák, kollekciók kedvelt szakdolgozati témáját jelentik a falu diákjainak.
A kilencvenes évek második felében a falu a kistérséggel együtt felvette az úgynevezett japán hitelt, amely a „piszkos 12” számára jelentett környezetvédelmi programot és fejlesztési – víz-gáz-, csatornahálózat – lehetõségeket, összesen 720 millió forint erejéig. A felvett összeget az öt év türelmi idõ után 2019-ig kell visszafizetni. Ez éves szinten körülbelül 15 millió forintos törlesztést jelent, amely még akkor is megterhelõ a falu számára, ha a teljes összegbõl már kb. 77 millió forintot elengedtek.
Így önerõbõl fejleszteni jelenleg nem nagyon tudunk, de pályázatokon elnyert összegekbõl energiatakarékos közvilágításra álltunk át, kicseréltük a nyílászárókat és felújítottuk a vizes-blokkot az iskolában. Így építettük meg az új óvodát is, és évente két tantermet újítunk fel, a fûtést korszerûsítjük. Hiányzik még a felszíni vízelvezetõ rendszer, amelyet az esõ utáni lefutó víz miatt rehabilitálnunk kell.
A lakosság szórakoztatására minden évben falunapokat tartunk, de már negyedik éve rendezi meg a várpalotai Vasparipa Klub a motoros találkozót Õsin. Minden évben két hetes képzõ- és népmûvészeti tábort tartunk, ide Erdélybõl is érkeznek vendégek. Az itt elkészült szobrokat általában az egyház és a falu kapja meg, amelyek még hangulatosabbá teszik az utcákat, tereket. Rendezvényeinknek, találkozóinknak Kertész Sándor szokta biztosítani a helyszínt. Egyébként két festõmûvésszel is büszkélkedhetünk, Kovács Imrével és Kása Andrással, akiknek Veszprémben, Budapesten nyílnak kiállításaik és tárlataik.
Sajnálatos módon településünk nem rendezik sportlétesítménnyel vagy tornateremmel, pedig a mostoha körülmények ellenére diákjaink igen kimagasló eredménnyel vesznek részt a megyei és országos versenyeken. Foci és kézilabda és atlétika szakon csapataink kiváló helyezéseket érnek el, még országos második helyezettek is voltak! Több éve elkezdtünk építeni egy sportcsarnokot, de sajnos pénzhiány miatt félig sem jutottunk. Többször nyújtottunk be pályázatokat, egyszer sem nyertünk. Sok ajtón kopogtattunk már problémánkkal, levéllel kerestük meg az illetékeseket, de nem hatotta meg õket sem helyzetünk, sem diákjaink kimagasló eredményei. Remélem, a jövõben mégis sikerül megfelelõ forrásokat találnunk a csarnok befejezéséhez, hiszen az igény meg lenne rá, és újabb távlatok nyílnának meg gyermekeink elõtt a sport területén.