A kistelepülés csapata 5. az Extraligában

Adva van egy sportszeretõ Komárom-Esztergom megyei kistelepülés, egy tucatnyi, lakóhelyének sportéletébõl kiszorult játékos, egy fanatikus, máig aktív játékos-vezetõ, egy a tanítványai álltal istenített edzõ, sok-sok lelkesedés és munka, és már kész is a CSAPAT. Igen, így nagybetûvel. A dági férfi röplabdacsapat fennálásának legjobb eredményét elérve ötödik helyen végzett a bajnokság legmagasabb osztályában. A sikerrõl Haltrich Ákossal az együttes tagjával beszélgettünk.

– Korodnál fogva nem lehettél ott a kezdetnél, de biztosan ismered az idáig vezetõ utat.
– Dágon nagyon régóta van röplabdázás. Az NBII-ben szerepeltek több-kevesebb sikerrel. A klub létét jelenlegi vezetõnk édesapjának, a közismert sportszeretõ lokálpatriótának tartott Oszuska Miklósnak köszönheti. A helyiek mellett mindig is szerepeltek tatabányai játékosok is a csapatban. Amolyan levezetés volt ez a számukra. Az egész akkor vált komollyá, mikor a megyeszékhelyen megszûnt a férfi röplabda és az egyesület befogadta a lehetõség nélkül maradt játékosokat.

– Itt kezdõdik a sikertörténet. Mitõl lett minden más Dágon?
– Elsõsorban Oszuka Zoltánnak köszönhetõen stabillá vált a csapat háttere, a szakmai munkát ekkor vette át Bognár Ellák, aki szerintem a legjobb magyar röplabdaedzõ. És ami legalább ilyen fontos, hogy érezzük a helyiek szeretetét. A faluban minden mérkõzés fontos esemény, szinte ünnep.

– Hogyan lett mindebbõl 5. helyezés az Extraligában?
– A csapat 1996-ban jutott fel az NB1-be, elõször ebben az osztályban kellett megerõsödnünk. Fokozatosan váltunk élcsapattá a másodosztályban. Kétszer nyertünk amatõr bajnokságot. Két éve jutottunk fel a legmagasabb osztályba, az elõzõ szezonban a hatodik, ebben az évben pedig az ötödik helyen végeztünk, amire nagyon büszkék vagyunk.

– Látsz-e lehetõséget a továbblépésre?
– Sajnos Magyarországon egyre mélyebbre kerül a röplabdázás. Egyre több csapat csúszik le, vagy szûnik meg. A három élcsapat utáni ûrben bármi elérhetõ. A jelenlegi háttérrel, sok munkával és hittel sikerülhet a továbblépés.

– A csapatról már sokat beszéltünk, rólad azonban keveset tudunk.
– Viszonylag késõn, a középiskolában kezdtem röplabdázni. Késõbb Sárberekben játszottam, itt Bertók Csaba volt az edzõm. Ezután a Tatabányai EC NB1-es csapatához kerültem. Ennek megszünésekor, 1998-ban igazoltam Dágra. Ez meghatározó volt pályafutásom szempontjából, Bognár Ellák irányításával gyakorlatilag itt tanultam meg röplabdázni. A csapattal együtt fejlõdtem én is., úgy érzem jól ment a játék, hozzá tudtam tenni a magam részét a sikerekhez.

– Több tehetséges helyi játékoshoz hasonlóan lehetnél akár profi is.
– Már 27 éves vagyok. A Dág egy családias, egymásért dolgozó nagyszerû közösség. A sport mellett egy biztonságtechnikai cégnél dolgozom, szeretem a munkámat is. Itt a helyem.
Süle Károly