Savanyú, vagy Savanyó Jóska (Izsákfa, 1845 – Tótvázsony, 1907. ápr. 9.) az utolsó bakonyi betyár volt. Apja Orosziban volt számadó juhász. Elsõ rablását 1881-ben követte el Csabrendeken, amikor kirabolták Háczky Kálmán földbirtokost és agyonlõtték Bogyay Antal fõbírót.

Gyalogbetyár

Rablóvezérségének fénykora 1881-tõl 1884-ig tartott. Hat évig rejtette a Bakony, és a juhászok. Midõn a juhászat vesztett régi nagyságából, csökkent az állomány, sok fölösleges csavargóvá kényszerült pásztor szegõdött mellé. Nem az idill, ami a Vasárnapi Újság fejlécén látható: pásztorkunyhó, gémeskút, a gulyás, kalapos nagybajszú juhász könyökre dõlve fekszik. A feleség, gyermekükkel áll kendõsen, hosszú, sötét ruhában, ebédet hozott éppen, – a fiú is gatyás, kalapos, – fehér kutya nézi õket hûségesen.

Nem idill, – de gyalogbetyárság! Még a lopott lófogatot is gyatrán hajtották. Gyõrgyömörõtõl Zsidig, a Vas me-gyei Kelédtõl Tihanyig terjedt Savanyó világa. Rabolt, ahogy adódott, – lépes mézet, tehenet, aranyórát, pénzt, fegyvert, – a besúgó számadót, erdészt megverte, megverette. Nem szervezett bandát, mint Sobri vagy Rózsa Sándor, nekik, még alvezéreik is voltak. A mi rablóvezérünk, még egyedül vagy más-más társsal baktatott erdõn-mezõn oda, ahol bizalmas ismerõsei éltek. Hatévi bujdosása alatt tizenhatszor tört be, mintha csak a megélhetésért tette volna. Közben az iszkáziak szerint, drótostótnak öltözve jelent meg anyja temetésén.

A törvény kezén

1884. május 4-én fogták el, mulatozás közben került csendõrkézre a zalahalápi csárdában. A tárgyalás 1886. május 6-án kezdõdött, és hat napig tartott a 25 fõs vádlottal számoló per Szombathelyen. Kiderült, hogy a rablások és fosztogatások jelentõs részét nem õ, hanem a nevében követték el. Ugyanakkor senki nem szól szeretõkrõl, barátokról, a bírósági jegyzõkönyv, csak bûneit sorolja egybe, – õ az elsõrendû vádlott. Az „izsákfai származású, 45 éves róm. Kath. vallású, írni-olvasni tudó, vagyontalan, több ízben büntetett rablóvezér képen szerepelt csavargó juhász” lopás, rablás, emberölési kísérlet részessége, emberölés részessége, súlyos testi sértés vádjával állt a bíróság elõtt.

1886-ban halálra ítélték, de kegyelmet és tíz év börtönbüntetést kapott. Az illavai és a váci fegyház foglya, 1906-ban gr. Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott.

Jelképes sors

Testvéréhez Tótvázsonyba költözött, szabómûhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Fekete selyemkendõvel székhez kötözte magát és elsütötte a fejéhez szorított pisztolyt. De elõbb búcsúlevelet írt a jegyzõnek, fagyott, üszkösödõ lábát nem engedte levágni.

„Meg kell bele halnom. Nincs menekülés, mert egészen el van rontva a lábom, meg nem lehet gyógyítani semmivel.”

Jelképes sors: Az utolsó betyár önkezével vet véget életének. Sírján, örök virágok, a temetkezési hely idegenforgalmi látványosság. Betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások õrzik emlékét. Halála után levelezõlapokat nyomtattak arcképérõl, színmûveket írtak róla. A Savanyók nevüket Somlaira változtatták.