Térségek, emberek és esélyegyenlség
Interjú Göncz Kinga miniszterasszonnyal
– A kistelepüléseken élõ hátrányos helyzetûeknek jóval nehezebb gondjaikat orvosolni, mint a fõvárosiaknak: gyakran nincs kihez fordulniuk. Javulhatnak-e a közeljövõben az esélyeik?
– Meggyõzõdésem, hogy olyan kisközösségeket kell szervezni és megerõsíteni, amelyek a maguk szintjén befogadóak, ebben segítséget tud nyújtani valamennyi partner: a minisztérium, a szakma és az Európai Unió egyaránt. A legfontosabb teendõk egyikeként a közösségi szociális munkások képzését említeném. Gyakran kiderül, hogy egy-egy hátrányos helyzetû régióban leginkább a kirekesztettség és az információhiány a legnagyobb gond. Hiányzik egy olyan helyi civil szervezet, amely megszervezné az ott élõk számára a legfontosabb szolgáltatásokat, illetve biztosítaná azok elérhetõségét. Sürgõs szükség volna arra, hogy az önkormányzatok, a polgármesterek közösségszervezõ szakembereket vonjanak be a települések helyi feladatainak megszervezésébe, a felmerülõ problémák orvoslásába.
A többcélú kistérségi társulás koncepciója is segíthet ebben a kérdésben: a települési önkormányzatok összefoghatnak, és például együtt fizethetnek valamilyen szolgáltatásért, ami az adott szakembernek egy kicsit nagyobb mozgásteret is jelenthet. Ráadásul ebben az esetben civileket is meg lehet bízni a feladat ellátásával. Fontos lenne, hogy a kis falvakat összekössük, mert együtt nagyobb esélyük van a források megszerzésére. Meggyõzõ példák sorát láttam arra, hogy minden közösségben nagyon sok mozgósítható erõforrás van, és gyakran kiderül, hogy ezeknek a segítségével számos terv megvalósítható. Ötletekre, legalább egy energikus szervezési szakemberre és egy olyan vonzó célra van szükség, amiért mindenki szívvel-lélekkel, közösen dolgozik.
– Mekkora szerepet játszik az esélyegyenlõség a többi minisztérium programjaiban, terveiben, pályázataiban?
– Az esélyegyenlõség, az antidiszkrimináció területe jellegénél fogva horizontális egyeztetést igényel a tárcák között. Ez az új, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium felállításával a minisztérium szervezeti egységein belül és a többi tárcával való kapcsolattartásban is megmutatkozik. Nagyon fontos, hogy a különbözõ minisztériumok idõközben megnevezték a programfelelõsöket, és elindult az intenzív munka. Ezen a területen a közös gondolkodás a legfontosabb, hogy a szociális, ifjúságügyi, családügyi, esélyegyenlõségi szempontok hatékony és erõs képviselete beépüljön valamennyi minisztérium mûködésébe, a szakmai gondolkodás egészébe. Így például az egészségügy területén a szakterületek fejlesztésénél külön hangsúlyt kell kapnia a geriátriának. Az informatikai minisztérium programjaiban pedig – ehhez hasonlóan, az informatika területének vonatkozásában – szintén kiemelten kell kezelni például az idõsek érdekeit. Az esélyegyenlõség megteremtése vagy éppen a szociális körülmények javítása valamennyi tárca közös feladata: külön-külön nem lehetünk igazán hatékonyak.
– Van-e, lehet-e fontossági sorrend az esélyegyenlõség megvalósítására szánt pénzek elosztásánál? Nõk, fogyatékos emberek, romák – lényeges, hogy milyen erõsek az egyes csoportok mögött álló lobbik?
– Az esélyegyenlõség megteremtése kormányzati ciklusokon átnyúló feladat. Most azonban nem az a probléma, hogy nincs elegendõ pénz. Sokkal inkább arra kell ügyelni, hogy a források felhasználása minél hatékonyabb legyen, ezáltal valóban komplex programok születhessenek. A társadalmi egyenlõtlenségek csökkentésére ezermilliárd forint áll rendelkezésre, ami azért – akárhogy is nézzük – nem kis összeg. A pénz mellett a szemlélet, a gondolkodás átalakítása a legfontosabb, mégpedig pontosan azért, hogy a témában érintett minisztériumok közösen, egymás munkáját kiegészítve és segítve gazdálkodjanak a forrásokkal. A legfontosabb elv: egyenlõ hozzáférés a jogokhoz, a javakhoz és a szolgáltatásokhoz. Fontos tehát, hogy mihamarabb felszámoljuk a települési és etnikai hátrányokat, csökkentsük a társadalmi különbségeket. Rengeteg tehát a tennivalónk, és természetesen nem lehet azonos intenzitással, egyszerre valamennyi társadalmi problémát megoldani. Tervszerûen, határozottan kell haladnunk, sorra véve valamennyi társadalmi réteget, kisebbséget érintõ lemaradást, tartozást. Mindenkinek fel kell ismernie, hogy a célokat csak úgy lehet elérni, ha valamennyi szereplõ összefog ennek érdekében.