– Beszélhetünk-e ma a Közép-dunántúli Régióban regionális tudatról?
– Összlakossági szinten nem csak régiós, hanem uniós tudatról sem beszélhetünk. Az emberek még nem, vagy alig érzik a súlyát, a jelentõségét a csatlakozásnak, a régiók megalakulásának. Ez az eltelt rövid idõ tükrében érthetõ is, hiszen a társadalmi tudat mindig csak fáziskéséssel követi a geopolitikai változásokat. Ugyanakkor a három társmegye, valamint a települési önkormányzatok szintjén megkezdõdött az együttmûködés, erõsödött az érzés, hogy egy régiót alkotunk. Ez annak is köszönhetõ, hogy mára – úgy néz ki – lezárultak a határviták, azaz nem lesz Budapest körül gyûrûrégió. Ennek lehetõségét néhányan Borsod, Pest, Komárom-Esztergom vagy Fejér megye egy területi egységgé való összevonásában látták. A Közép-dunántúli Régiót alkotó megyék és megyei jogú városok vezetõi kinyilvánították, hogy nem kívánják a változást, ragaszkodnak a mostani helyzethez.
– A vezetõi szintû megállapodások törékeny biztosítéknak tûnnek a tényleges együttmûködés kialakulásához.
– Azért más szinten is történt elõrelépés. A gazdasági szféra szereplõi, azaz a vállalkozások jóval elõbbre járnak az integráció tekintetében. Rájöttek ugyanis, hogy beruházásokhoz, fejlesztésekhez támogatáshoz jutni csak a megyehatárokon átnyúló konzorciumok létrehozásával lehet, hiszen pályázni csak a régióban tudnak. A gazdasági szükségszerûség rávezette tehát a vállalatvezetõket a régióban való gondolkodás fontosságára.
– A Regionális Tanács hogyan segíti a folyamatok generálását?
– A tanács megalkotta területfejlesztési koncepcióját, elkezdte összegyûjteni azokat a nagyprojekteket, amelyek megvalósítására pályázati lehetõség nyílik a következõ, 2007-tõl 2013-ig terjedõ uniós költségvetési idõszakban. (Lásd elõzõ cikkünk – a szerk.) Új Szervezeti és Mûködési Szabályzatunk rámutat, hogy jelentõsen felértékelõdik a kistérségek, a kistérségi fórumok szerepe. A régiós forráselosztás, az elképzelések koordinálása demokratikus alapokon nyugszik, hiszen a huszonhat kistérség által alkotott regionális fórum határozza meg a stratégiai lépéseket, irányokat. A megyék véleményezõ szerepe ma még jelentõs, ám a közeljövõben fokozatosan csökkenni fog.
– Ha globálisan gondolkodunk, akkor magasabb szintû, közép-európai regionális problémakörbe ütközünk, ahol az újonnan felvett uniós tagországok azonos gondokkal küszködnek. Milyenek a régiók közti, azaz interregionális kapcsolataink?
– Ezen a szinten is megkezdõdött a közös munka, a koordináció. A napokban (december elsején) írtunk alá egy deklarációt, amely olyan, több országon átívelõ nagyberuházásról szól, ami bennünket is közelrõl érinthet. Az Északi-tengert az Adriával összekötõ közútról, V/C jelû páneurópai folyosóról van szó, amely Gdanskból indulva Katowicén, Zsolnán, Párkányon át érne hazánkba, majd Eszék, Szarajevó és Mostar érintésével Porecnél érné el az Adriát. Az így kialakítandó nyomvonal mellett tettük le voksunkat – a jelenlegi tervek közül a másodikra –, amely ezt a régióközi fõutat a mi régiónkon keresztül képzeli el. Mondanom sem kell, hogy az öt országon átívelõ szállítási útvonal létrejötte mekkora gazdasági fellendülést vonna maga után. Mások persze más nyomvonalat javasolnak, hiszen az õ érdekeik azt szolgálják. A mi feladatunk, hogy saját érdekeink mentén lobbyzzunk, megalapozva a Közép-dunántúli Régió jövõjét, fejlõdését. Ha mindez sikerül, akkor valószínûleg majd a polgárokban, a hétköznapi emberekben is tudatosul a regionális gondolkodás fontossága.
Veér Károly