– Kik voltak a csapat tagjai?
– Megyesi Péter, a kollégium igazgatója, Szvitlik Péter (2002-ben diplomázott) és Szvitlik Máté (hallgató), Farkas Miklós (hallgató) és jómagam. Teljes értékû csapattagnak számított még a biciklis kísérõnk, Songoro Mihály (hallgató), valamint Recski Sándor (Kredit Iroda igazgatója, óraadó), a „sofõrünk”.
– Miért indultatok el a versenyen? Háromszázötvenkét kilométer futás azért nem gyerekjáték.
– Idén másodszor indultunk a versenyen, jobban is szerepeltünk, mint tavaly, az ötvenhetedik helyezést értük el százhuszonhét induló csapat közül. A nevezés Megyesi Péter ötlete volt, aki rutinos futó, vele kerestük meg azokat az embereket az iskolában és az öregdiákok között, akik számításba jöhettek. A Szvitlik testvérek profi szinten futottak mindketten, Péter 400m, Máté 3000 m gáton versenyzett. Máté az ifjúsági vb-re is eljutott, Õk koordinálták mindkét évben a felkészülési munkát. Nem akartuk egyszer sem megnyerni a szupermarathont, az a profi atléták dolga. Azért mentünk el tavaly, mert kíváncsiak voltunk, végig tudjuk-e futni, idén meg azért, mert megtetszett a verseny hangulata. Sok nemzet képviselteti magát Európából, de amerikai, sõt kenyai futók is indultak. A közönség is kitesz magáért. Fantasztikus dolog úgy végigfutni egy-egy településen, hogy a helyiek kiállnak az utcára biztatni minket, a gyerekek futnak velünk. Külön kiemelném Kocs, Nagyigmánd környékét, ahol az ember tényleg úgy érzi magát, mintha a Tour de France utolsó szakaszában versenyezne. A szervezõket, futótársakat sem illeti meg semmilyen kritika, minden a sportszerûség jegyében zajlik.
– Fel lehet készülni megfe-lelõen amatõr szinten egy ilyen megterhelésre?
– Igyekszünk komolyan venni, de azért természetesen az izomgyulladás és más egyéb sérülések nem kerülnek el minket. Nagyon megnehezíti a versenyt, hogy végig betonon kell futnunk? Sebaj, ez hozzá tartozik a versenyhez, nem rettent el, jövõre is indulunk.
– A csapatotoknak mennyiben volt más az idei verseny, mint az elõzõ?
– Összeszoktunk, és ezért jobban is szerepeltünk. Mivel civilben is jóban vagyunk, nem volt nehéz megértenünk egymást.
– Milyen a sportélet a MÜTF-ön?
– Aktív. Rendszeres a kispályás focibajnokság, a teremfoci csapatunk nemrég érkezett haza Antverpenbõl. A fõiskolai napok keretein belül a Streetball bajnokság is nagy sikert szokott aratni. Hallgatóink verseny-sportokban is kimagasló eredményeket érnek el, így pl. ez év szeptemberében, a Gyõrben rendezett fõiskolások, egyetemisták asztalitenisz világbajnokságán az ezüstérmes magyar csapatból ketten a fõiskolánk hallgatói. De megemlíthetném Pingiczer Lajos nevét is, aki a karate válogatott tagja, s több világkupaversenyt is nyert már.
Mórocs András