– A gyógyintézet idén novemberben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Milyen céllal jött létre a kórház?
– 1952-ben az egészségügyi kormányzat a nagyszámú tbc-s beteg miatt úgy döntött, hogy tüdõgyógyintézetet létesít Csákváron. A kastélyt Rados Jenõ tervei alapján, és irányításával kívülrõl helyreállították, belülrõl átépítették. Késõbb a tbc visszaszorulásával a kórház profilja átalakult. Elõször egy belgyógyászat alakult, majd rheuma-osztály és késõbb egy mozgásszervi rehabilitációs osztály. Mivel az idõk során a fejlesztések nem történtek meg, a kórház üzemeltetése egyre több pénzt emésztett fel. Nyilvánvalóvá vált, hogy tennünk kell valamit annak érdekében, hogy elkerüljük a felszámolást.
– Ekkor vállalta el kórház vezetését, pedig tudta, hogy nem lesz könnyû feladata.
– Az egyetem elvégzése óta itt dolgozom. A hivatásom az elsõ helyen áll, úgy éreztem, nem hagyhatom ezt a sok értéket elveszni, az itt eltöltött 25 év és a gyönyörû környezet kötelez. Számomra mindig felüdülés belépni ebbe az épületbe, s a nap végén sétálni a parkban. A gyógyintézet hét évvel ezelõtt válságos helyzetbe került. Ráfizetéses volt az üzemeltetése a drága olaj, és a nem túl hatékony gõzfûtés miatt, a kórtermekben nem volt víz, az épület mûemlék volta még tovább súlyosbította a helyzetet. Elsõ kitörési pontnak az energiaváltás és a fûtéskorszerûsítés látszott. Elkezdtünk pályázni. A Környezetvédelmi Minisztériumból 25 millió Ft-ot, az energiaracionalizálási programból 30 millió Ft-ot nyertünk, és elkezdtünk fáradtolajjal fûteni, ami a háztartási tüzelõolaj árának csak 40%-ába került. Így megtakarítottunk kb. 30 millió Ft-ot. A megyei önkormányzat, mint fenntartó, látva és értékelve buzgalmunkat, kiegészítette az összeget, és 1998-ban 110 millió Ft-ból megvalósítottuk az energiaváltást és a fûtéskorszerûsítést. Jelenleg az éves gázszámlánk 13 millió Ft. Ezután a komfortosítás következett. Pályázati pénzbõl a kórtermek 60%-a fürdõszobát kapott, és mindegyikben van már víz. Következõ feladat a lift volt. Háromszintes épületben mozgásszervi betegeket mozgatni lift nélkül nem volt egyszerû dolog. Az Egészségügyi Minisztérium pályázatán sikerült pénzt nyerni liftre és ápolást könnyítõ eszközökre.
– Vezetõként nincs könnyû helyzetben, hiszen az intézmény fenntartója a megyei önkormányzat. A kastély azonban, mivel mûemlék, a magyar állam tulajdona, kezelõje pedig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság. Ez kész labirintus.
– Miután a kórház „megmenekült”, minden erõnkkel a mûemléki feladatok felé fordultunk. A 22 hektáros parkunk mûemléki védettség, valamint természetvédelmi oltalom alatt áll. Eredetileg kb. 200 hektáros volt, és az 1780-as években barokk stílusban alakították ki, majd késõbb angol tájképi kertté formálták. A parkban számtalan romantikus kerti építmény volt, amelyekbõl romjaiban néhány ránk maradt. Ezeket az OMVH (késõbb KÖH) pályázatain nyert pénzekbõl 3 év alatt felújítottuk. A park kb. 1/3-át sikerült eddig helyreállítani. A kert szintvonalas geodéziai felmérését egyetemisták végezték, ez volt a diplomamunkájuk. Az épületre beadott pályázataink sikeresek voltak és a Kincstár is elkezdett támogatni bennünket, így megindulhatott a rekonstrukció.
– Aki ide belép, reményt kap a gyógyulásra. A falak meleg színe, a képek, a sok-sok virág, barátságos légkört tükröz. A berendezési tárgyakra is különítettek el összeget a felújítására szánt pénzbõl?
– Mivel mindig és mindenkivel csak Csákvárról beszélek, ez lassan meghozta a gyümölcsét. Barátaim, ismerõseim, betegeim azon fáradoznak, hogyan tudnának Csákvárnak valamit segíteni. Így jutottam el pl. az Iparmûvészeti Múzeum kovácsoltvas raktárába, ahol kiválaszthattam 27 tárgyat – zömében csillárokat – és azokat tartós kölcsönzésre megkaptuk. A tárgyak egy része igen romos állapotban volt, de elhoztam, mert van egy igen tehetséges lakatosunk, aki ezeket (2 év alatt) rendbe hozta, és most társalgóinkat, könyvtárunkat, kápolnánkat díszítik. Nyaranta festõ-tábort rendezünk. Az üres szolgálati lakásokban matracokon szállásoljuk el a mûvészeket, ennek fejében az intézet számtalan festménnyel gazdagodik. Egy-egy mûvész munkáit idõszakos kiállításokon mutatjuk be.
– Kiállítások, koncertek színhelye a kastély és a kórház. Mit szólnak ehhez a helybéliek?
– A faluval minden tekintetben kitûnõ a kapcsolatunk. Mi vagyunk a legnagyobb munkáltató, 270 embert foglalkoztatunk. A lakosságtól felvásároljuk a terményeiket 650 adagos konyhánk számára. A hatalmas – 240 méter hosszú – pincénkbe õsszel mindig betároljuk egész évre a földes árut, így sokat spórolunk, és nem mirelitbõl fõzünk! Elõadótermünket rendszeresen kölcsön adjuk ünnepekre, kulturális rendezvényekre. Tízezer kötetes betegkönyvtárunkból a lakosság is kölcsönözhet könyvet. Nyitottunk a turizmus felé is. A park szabadon, a kastélyvezetéssel látogatható. Arra gondoltunk, hogy a vértesi kirándulóhelyek és a szép mûemlék-együttes idecsalogatja a turistákat, és ez is javítja a lakosság megélhetését.
– Milyen a kapcsolata az Esterházy-családdal?
– Tiszteletbeli Esterházy vagyok! Gyakran látogatnak el ide, és legnagyobb örömömre egyre több látogató érkezik velük. Szívesen mutatják be azt, hogy gondos gazdái vagyunk a kastélynak és parknak. Mindezt, amit felsoroltam, természetesen egyedül nem lehetne véghezvinni. Szerencsémre fantasztikus munkatársaim vannak, és mindenki kiveszi részét a munkából.
Csordás Csilla