Állandó kiállítás Várgesztesen
A miniszter arra emlékeztetett, hogy nem csak egy nagy múltú fegyvernem utolsó képviselői véreztek itt el egy borzalmas, és Magyarország szempontjából teljesen értelmetlen háborúban, hanem a nemzetünk is nagyon súlyos sérüléseket kapott. Hozzátette, a történelem sokáig elfelejtette ezt a generációt, azoknak a katonáknak a helytállását, akik hősiesen védték a hazájukat, és megtettek minden tőlük telhetőt.
Kiemelte, ma egy XXI. századi modern magyar haderőt építünk, de ezt csak úgy tehetjük, ha emlékezünk az elődök hősiességére. Szalay-Bobrovniczky Kristóf magával hozott, és megmutatott egy lövedéktől roncsolt cigarettatárcát, mely a Nádasdi Huszárezred kapitányaként szolgálatot teljesítő nagyapja életét mentette meg, amikor géppisztoly-sorozatot kapott a Vértesben.
– Miniszterként, de emlékező leszármazottként, unokaként is vagyok itt, és ezen keresztül a személyes kötődésem a Vérteshez, és a Vértesben elvérzett huszárhadosztályhoz egészen különleges – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter.
A kiállítás az 1. huszárhadosztály történetét mutatja be, az anyag jelentős része a Vértesben megtalálható második világháborús csataterekről került elő. A kulacsok, csajkák, bajonettek felnagyított archív fotókra kerültek fel, számos darab sérült, és magán viseli a háború nyomait.
A tárlat különlegessége, hogy a kísérőszöveg egykori huszár naplókból származik. A katonák szavai drámai módon mutatják be a huszárok lőszer és felszerelés nélküli helytállását a szovjet túlerővel szemben.
A gyűjtemény nagy részét az eredeti helyszínekről Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke gyűjtötte össze, aki több mint negyedszázada járja a Vértest a második világháború tárgyi emlékeit kutatva. Nemrég Ausztriában, egy magánparkban elásva találta meg az 1. Honvéd Huszárhadosztály elveszettnek hitt iratanyagát, mely sok újdonsággal szolgálhat.
Szebenyi István elmondta, sem emberből, sem technikából nem volt már elegendő, remény sem volt a győzelemre. Ezt a katonák maguk is tudták, mégis az utolsó emberig kitartottak. A huszárság elit fegyvernemnek számított, kezdetben 16 ezres létszámot alkottak. Megjárták az orosz frontot, majd Lengyelországot, a háború utolsó szakaszában pedig a Vértesben küzdöttek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatokkal. A Vértesbe 4700 huszárt vezényeltek, de közülük csupán néhány százan estek fogságba Ausztriában.
Emlékező beszédet mondott Eckné Csákvári Valéria Várgesztes polgármestere, aki Babits Mihály gondolataival köszöntötte a megjelenteket: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”
A kiállítás megnyitója előtt a temetőben lévő katonasíroknál gyülekeztek az emlékezők, köztük dr. Kancz Csaba főispán, és Popovics György vármegyei elnök és a környező települések polgármesterei. A II. világháború emlékműve előtt megállva tiszteletteljes főhajtással emlékezünk mindazokra, akik életüket áldozták a szabadság és a béke ügyéért.
A kiállítás Várgesztesen a Keltike Házban tekinthető meg nyitva tartási időben.
Szöveg, fotó: Kiss T. József