Változások útjain jár Adamecz László
Adamecz László 15 évig bányász volt, boldog házasságban élt, három gyermeket neveltek, amikor megtámadta a súlyos betegség. A válságos évekről így vallott a könyvbemutatón:
– A betegségem következtében nem tudtam kiérdemelni a párom szeretetét, megbecsülését. El kell képzelni egy 34 éves, valamikor lelkes palit aki csoszog, és óriási, majdnem undorító foltokkal rendelkezik. Azt mondtam, nekem ahhoz nincs jogom, hogy az ő életében követelésem legyen vágyaim teljesítésében. De ezután egy új otthont tudtam magamnak teremteni, új párra leltem, és az volt az első gondolat, hogy meggyógyítom magamat. Ez bennem maradt a mai napig.
– Drága Icukánk – klubunk vezetőségi tagja – a bőrosztályon vezető főnővér volt, és beszéltünk erről a problémáról. Mesélte, hogy tud több olyan betegről, aki ezt az állapotot nem tudta feldolgozni, és végzett önmagával. Azt mondtam, ezt nem engedhetem, így jött az írás ötlete, hogy saját utamat, módszeremet megosszam a sorstársakkal, és mindenkivel.
– Egészségi állapotom javulása nem a magam sikere, nekem az a siker, ha valaki azt mondja, hogy jól megvagyok. Nagyon fontos, hogy tanácsokat, bátorítást adjunk egymásnak.
Laci életminősége gyógyszeres kezelés nélkül, öt hónap alatt látványosan javult. Módszerérét is megosztotta a könyvbemutatón. A „Változások útjai” című kötetben bemutatja kálváriáját, torna- és életmód tanácsokkal segíti a rászorulókat, és versei a lelkeket építik.
– Egyszerű a módszerem: másképp kell táplálkozni, az életünk ritmusát beállítani. Hiszem, hogy ez egy jól járható út, leírtam a könyvben. Úgy érzem, követhető. Sőt még arra is kész vagyok, hogy bárkinek menet közben tanácsot és tapasztalatokat adjak át. Nem könnyű egy ilyen nagy változásra felkészülni, de érdemes. Ábrákban megtalálják a könyvben azt a reggeli mozgássort is – nyújtás -, ami az izmok és az ízületek kilazítását szolgálja.
– A felismerés a fontos, ez pedig a betegség fájdalmának el nem fogadása. Az a fő szempont, hogy meg kell ragadni azokat a lehetőségeket, amelyek vonzanak ahhoz, hogy el is jussunk a célunkhoz. Az emberek, számtalan esetben azt mondják, hogy „nincs időnk tornázni”. Erre én nagyon tömören és sértő szándék nélkül azt mondom, figyeld, eljön az idő, amikor majd hanyatt fekszel, és sokáig nézed a mennyezetet, mert akkor már nem lesz elég erőd mozogni! Én csak szenzációs, pozitív élményeimet tudom továbbadni, szerencsére sokan visszajeleznek, érdeklődnek. A leírt tornákhoz még öt mozgássort is kidolgoztam pluszban.
Adamecz László több könyvet kiadott, lelkes közösségszervező, füttyművész, és nem utolsó sorban számos elismerés büszke birtokosa. Életműdíjas, a Magyar Nemzeti Író Szövetség tagja, a Köztársasági Elnök arany érdemérmét kapta a „sorstársak kulturális, sport és egyéb tevékenységek szolgálatáért”, és legutóbb első helyezést ért el a MUOSZ országos pályázatán.
– Nem szoktam dicsekedni, csak az örömömet osztom meg másokkal. A lényeg, hogy mit tudok üzenni, mit tudok segíteni? Az igazi élmény az, hogy például egy kedves, Tatabányáról elszármazott hölgy levelezik velem, és verset kért tőlem a covid osztályra. Minden biztatásnak nagyon örülnek a betegek. Ez egy üzenet tőlem ismeretlenül is, ugyanis a mások öröme az én igazi sikerem.
Veér Károly