A könyvtár egy jó hely, nem kell tőle félni!

Már nagyon várja olvasóit személyesen is a JAMK

Mikolasek Zsófia (Fotó: Sugár Gabi)

– Jóval nagyobb, szebb és korszerűbb az új könyvtár a régi, földszintes szocreál panelépületnél. Sikerült már belakni?
– Sose felejtem el, hogy tavaly, amikor először bejöttünk ide, milyen tétován nézelődtünk a kollégáimmal. El-eltévedtünk a kanyargó folyosókon, az egyes szintek között. A saját irodámat csak két hét után találtam meg teljes biztonsággal, eltévedés nélkül. Az új könyvtár alapterülete kétszerese a réginek. Két nagy részből áll: az olvasói terekből és a Tudás Tornyából, ahol az irodák vannak, és a szakmai munka folyik. Szerintem mára a kollégák, a könyvek belakták, és a technika „háziasítása” is folyamatban van. Még nem minden eszköz érkezett meg, de azoknak is megvan a helye. A cél az, hogy az olvasók is könnyedén megtalálják a könyveket.

– Milyen új funkciók jöttek létre az épületben a korábbihoz képest? 
– Egyrészt az alapfunkciónkhoz volt kevés a hely, alig fértek el a könyvek, nem volt elég terünk az olvasók kiszolgálásához, ezért is kellett megépíteni ezt az épületet. Másrészt a könyvtárak mára közösségi térként is funkcionálnak, tehát nem csak könyvkölcsönző helyként, hanem kellenek olyan kis helyek, kuckók, ahol a város, a megye lakossága jól érezheti magát, különböző funkciók szerint. Ez megvalósult: van oktatótermünk, konferenciatermünk, alkotóterünk. Vannak kis kutatószobák, zegzugok. Maga az alapterület, a folyóirat olvasó is úgy lett kialakítva, hogy nem egymás hegyén-hátán vagyunk. Ez nagyon-nagyon fontos volt. Egy új funkció lesz a fiataloknak szóló részünk: egyrészt térben, másrészt állományában is elkülönül. Ezt az elkülönülést a facebookon, a honlapunkon és az instagramon is megmutatjuk. Gyönyörű lett az új gyerekkönyvtár színeiben és bútoraiban is. Nagyon sok technikai újdonsággal is szolgálhatunk, ezek között több olyan is van, ami az országban máshol nem nagyon létezik.

A gyermekkönyvtár is méltó helyet kapott az új épületben

– Milyen technikai újdonságokkal találkozhatnak majd az olvasók? 
– Digitális laborunkban – ami a megyében egyedülálló – 3D-s szkenner, 3D-s nyomtató, A2-es méretű digitalizáló berendezések találhatók, melyek mikrofilmet, fotót és VHS-t tudnak digitalizálni. Lehetőség lesz arra is, hogy a régi videokazettákat behozzák, és azokat itt átírjuk. Ez egy jó kis funkció. Nagy dolog az önkölcsönző automatánk, melynek segítségével az olvasó 0-tól 24 óráig vissza tudja hozni, és el is tudja vinni a kívánt könyveket. Ez egy kicsit embertelennek, könyvtáros-mentesnek hangzik, de ezt mi úgy fogjuk fel, hogy amíg nem kell a könyvtárosnak manuálisan adminisztrálni, addig tud az olvasókkal foglalkozni.

– Az informatika mennyiben tudja segíteni a munkájukat?
– A könyvtárak már elég régóta ebben a világban élnek. Az egész rendszerünk számítógépen keresztül működik: a könyvek feldolgozása, állományba vétele, a katalógusunk mind számítógépen van, az integrált könyvtári rendszert használjuk. Ennek jelentősége a távoli elérhetőségben van, olyan tartalmakat tudunk kínálni akár a digitalizálás útján is, amikért nem kell feltétlenül eljönni hozzánk. Itt elsősorban a helyismereti dokumentumokra gondolok, mert mi ebből a szempontból vagyunk igazán érdekesek. Nyilván egy kurrens regényt nem fogunk felrakni dokumentumként, de egy régi folyóirat, tanulmány, kézirat elérhető lesz majd, ha meglesz az új honlapunk, aminek debütálása a nyitás körül várható. Ezt mi április közepére prognosztizáljuk, szeretnénk, ha ez névadónk, József Attila születésnapján valósulhatna meg, de ebben a kérdésben a járvány fogja kimondani a végső szót.

Korszerű technikai eszközök várják az olvasókat

– Belakták a tereket, berendezkedtek, de olvasó nélkül ez gondolom nem az igazi. Mit tudnak tenni a karanténos időszakban?
– Amíg zárva vagyunk, nagyon-nagyon sok energiát fektetünk abba, hogy a kapcsolatainkat megújítsuk. Mindenféle megállapodásokat kötünk, kis közösségeket csábítunk ide. Az a célunk, hogy a jövőben minél többen fedezzék fel maguknak a könyvtárat. Lássák, hogy ez – attól függetlenül, hogy a tudás temploma – valóban egy nyitott tér, és mindenkit szeretettel várunk!

– Hányan dolgoznak az intézményben? Elegendő ez a létszám?
– Papíron negyvenketten vagyunk, de annyi tervünk és ötletünk van, hogy sosem elég az ember. Annál is inkább, mert van egy megyei módszertani osztályunk, ami 60 kistelepülés teljes könyvtári kiszolgálását látja el a könyvrendeléstől a programszervezésig, a technikától a berendezésig. Ez nagy falat, és ők mindössze négyen vannak. Oda azért még elférne ember, és még nem beszéltünk a városban működő fiókkönyvtárakról.

– Korábban írtunk már a könyvtár – Nász János által kidolgozott – zöld koncepciójáról. Egy gyönyörű, élő fa is áll az épületen belül, annak közepén. Meg tud valósulni ez a terv az új könyvtárban?
– Ha külsőségekben nem is tudunk – hiszen maga az épület nem zöld, és egy aprócska passzivitást sem mutat -, de a tartalomban valóban szeretnénk zöldek lenni. Emiatt is alakult meg a Zöld Munkacsoportunk, melynek az a feladata, hogy minél újabb és innovatívabb ötleteket hozzon be a könyvtári működésbe. Elkezdve onnan, hogy mindenhol legyen szelektív hulladékgyűjtő, odáig, hogy elmegyünk például Ljubljanába, és ott tartunk előadást a zöld könyvtári programunkról.

A zöld koncepció jelkép: élő fa a Tudás Tornya kellős közepén

– Ön 2018-ban lett a könyvtár igazgatója. Mit kell tudni Mikolasek Zsófiáról?
– Komáromi kisleány vagyok, tanító, művelődésszervező főiskolát végeztem, és utána kerültem a komáromi könyvtárba gyermek-könyvtárosként. Ott dolgoztam 20 évig, és közben elvégeztem a könyvtár szakot főiskolai és egyetemi szinten is. Ez alatt a 20 év alatt tanultam ki a szakmát, közben született 3 gyermekem is, akik most már nagyok. Az előző igazgató úr – dr. Voit Pál – hívására jöttem Tatabányára dolgozni.  Pályafutásomat a tájékoztató osztályon kezdtem, utána a megyei ellátási és módszertani osztályra kerültem, ami a kistelepülésekkel is foglalkozik. Amikor az igazgató úr nyugdíjba ment, megpályáztam az igazgatói posztot 2018-ban. A pályázatom sikeres lett, és nagy tervekkel vágtam bele ebbe az ötéves ciklusba. Sikerült menedzselni az átépítés – ide-oda költözés – időszakát, de a pandémia közbeszólt, és a nagyközönség még nem ismerhette meg igazán az új intézményt. Alig várom, hogy az emberek bejöjjenek, fogjanak egy újságot a kezükbe, lapozgassák a könyveket, kutassanak a számítógépeken, vagy csak sétáljanak körbe, eközben kapjanak néhány jó szót is – lássák, hogy a könyvtár egy jó hely, nem kell tőle félni!

Veér Károly, Fotó: Mazán Tibor